Mindenkinek köszönöm a nyugtatgatást, de tényleg nem vagyok magam alatt. Tudom, hogy ki lehet húzni akár a legvégéig is! Amikor Bencét vártam, ugyanígy a 28. hét környékén megrövidült a méhnyak (úgy, mint Nálad, Beze
) és mégis csak 5 nappal született meg előbb.
Kati, akkor én is válaszolok a kérdésedre. Én egy icipici csalódottságot éreztem amikor megtudtam, hogy most megint kisfiunk fog születni. De mindez addig tartott, amíg haza nem jöttünk az uh vizsgálat után és meg nem találtuk közösen a Gergő nevet.
(A csalódottság egyébként inkább annak volt köszönhető, hogy mi nem szeretnénk több babát, így nem lesz alkalmam kipróbálni a "rózsaszínezést".)
Az teljesen természetes, hogy most még félsz a szüléstől meg a fájdalomtól, de hidd el, hogy amikor már óriáspocakkal nehézkesen veszed a levegőt, nehezen jársz és alig tudsz enni, aludni, akkor az lesz minden kívánságod, hogy szülni mehess! (én legalább is így voltam vele...)
Amúgy meg a női test (agy) csodálatosan van összerakva, abban a pillanatban, ahogy kibújik a kisbabád, minden fájdalom megszűnik... és igazából törlődik is az emlékképekből. Most sem tudom felidézni. Arra emlékszem, hogy fájt, de nem tudom elmondani, hogy hogyan... Utána persze nehézkes az ülés, a WC-zés (bocsi...
), főleg, ha gátmetszésed volt, de kb egy hét alatt ez is rendeződik.
A gátmetszést mostanában főfőfőfőfő mumusként állítják be, pedig vannak esetek, amikor tényleg többet segít, mint árt. Ez nálam is így volt. Annak ellenére, hogy csinált ilyet a dokim, sérültem bent is. De minden helyrehozható, semmi maradandó problémám nem lett emiatt. Egyébkét én talán ettől féltem a legjobban, hogy fájni fog amikor vág és fájni fog, amikor összevarr, de nem így volt. Az ég világon semmit nem éreztem belőle! El tudják szépen érzésteleníteni a "területet".
Nika, továbbra is sok-sok szóbeli vállveregetést küldök Neked. Nagyon megy a szekér a melóban!!!!!!!!!! Csak így tovább!!!!!!!!!!!
Beze, a szüléstől most én sem félek. Jó érzéssel tölt el, hogy tudom, hogy mi fog történni. Egyébként nekem is a kitolás fájt, nem pedig a vajúdás. (csak sajnos a kitolás is elég hosszú volt... majdnem egy óra...)
Bogi, már most is küldöm az "enerdzsit", tessék raktározni!