...kicsit írok én is.....
Mindenkinek igaza van "egy kicsit", s a saját szemszögéből, szerintem. Senki nem a másik életét éli, s ezért nem is nyilatkozhatunk - szerintem - általánosságban, hogy ez így vagy úgy igaz erre vagy arra.....vannak példáim:
Én - anno - Kristófot pont ennyi idősen, mint most Marci, adtam bölcsibe (az otthoni értelemben), nem emlékszem, hogy én sírtam volna, vagy ő tette volna úgy, ahogy ezt Marcinál látom. Akkor költözött el az exem, mentem vissza dolgozni, s mivel Kristóf májusi így jött ki....ja, s 23 éves voltam.....MOst ugyanolyan korú gyermekemet nem tudom én sem elengedni, ahogy ezt Moti írja (s igenis fontos, én is több helyről hallom, olvasom, hogy ez nagyon sokat számít, hogy Anyuka mit érez belülről, mert a gyerekkel egész eddig a pocakos időktől szimbiózisban élünk, s persze, hogy érezzük egymás rezdülésését). Ahova Marci most jár, az egy magán "gyermek iskola", spanyolul: escuela infantil, s ő már nem a legkisebb csoportban kezd
tavaly írattam be még májusban, hogy majd kezdünk idén januárban, de eszem ágában sem volt vinnni, mert itthon vagyok, s nem rohamoznak jobbnál jobb munka ajánlatokkal....még tavaly szeptemberben befizettem további 40€-t (ezt akkor azt hiszem írtam) "tankönyvekre, füzetekre"...azóta sem láttam őket, s mivel "be" a terembe nem jut még a gyerekem, nem is fogom..ez van, több is veszett MOhácson....ha most nem kezdtük volna el, akkor szeptemberben még kezdhetnénk, de akkor jön a kistesó, semmi esélyem nem lenne....utána már megint fél év - csoport közben, s lassan Marci már négy éves lesz, s még mindig nem "tud" játszani gyerekekkel. Ahogy Boldinak sincs gyermek "példa" a csalában, nekünk sincs...sok a felnőtt körülöttünk, játszóházban vagy van másik "baba" vagy nincs....szerintem sem rossz szó a szocializálódás, s nem kell a negatív értelemben gondolkodni róla....
Másik: nagyon jó barátaink laktak itt, a nagyobbik (még kicsi pocakban sem volt) 1 évesen, s 8 hónaposan kezdte ugyanezt az "ovit" (6 éves korig lehet ide járni)...s volt, hogy szülők anyagi nehézségek miatt nem tudták fizetni (kértek kölcsön ovira), miközben Anyuka otthon volt, s NEM dolgozott...van/volt véleményem róla, de azt látom, hogy tökéletes boldogságban élnek, együtt a család, azóta már a nagy iskolás lesz, a kicsi boldog ovis (ovis korban), és senki nem szenvedett hátrányt ebből a döntésből..ők, akkor, ott úgy látták jónak, ha így cselekszenek, s mivel barátaink, a legjobbak, a mai napig, ezért nem is tudok másképpen nyilatkozni erről, mint hogy végül minden jó ha a vége jó
Nekik ez így volt/lett jó!!!!
És +1X: Kivülről minden más...
DE itt NINCS olyan ANYUKA, aki nem a legjobbat akarná a palántájának, s hibát vagy másoknak annak tűnő lépéseket mindannyian követünk el, magánéletben, munkában, s az élet egyéb területein....az életünk minden napja arról szól, hogy hogyan fejlődhetünk (gyerekestől), hogyan "juthatunk előre", s akkor tanulunk, ha tapasztalunk....és most egyéb más téma kapcsán pont erről beszéltünk tegnap itthon, hogy addig nem ítélhetsz el senkit még nem az ő életét éled, s nem az ő érzéseit érzed, s akkor is csak akkor mondhatsz valakiről, vagy cselekedetéről véleményt, ha te 100%-ig tudod, hogy Te SOHA ilyet nem tettél, teszel, vagy fogsz tenni az életben....
Bocsi, ha komolyra sikeredett, de most ez engem is mélyen érint, mint téma...
Én is NAGYON BÍZOM BENNE, hogy mindenki pont az olvassa ki a soraimból amit írni akartam. Soha nem gondoltam volna, hogy egy hasonló "eszmefuttatásban" egyszer részt veszek...de most jól esett leírni....köszi mindnekinek aki vette a fáradtságot, s elolvasta...most viszont megyek Marcizni....