Nem is tudom, melyikbe írjak. ... Eszembe sem jutott eddig, hogy bekapcsolódjak a beszélgetésbe, de közeledik a kislányom szülinapja, és ma megint kiakadtam.
Amikor terhes voltam, a volt pasim összeállt egy 18 éves csitrivel (aki persze megcsalta és otthagyta másért). Én erröl mit sem sejtettem, 7 hónapos terhesen mondta el nekem, hogy "megismerkedett valakivel" (már rég ismerték egymást, úgyhogy még ekkor sem tudott öszinte lenni), persze ekkor már rég nem voltunk együtt. Várandósságom alatt csodálatos támogatásban részesültem az extöl (pl elmondta, hogy a csaj jó az ágyban
), majd nekem sírta el szerelmi bánatát. De még ekkor is szaladgált utána, mint a kiskutya, a csajnak csak csettintenie kellett, ö már is lemondta a látogatását... Mindig ö volt a fontosabb, természetesen, hiszen öbelé volt szerelmes. De én is szerelmes voltam még!, és ugye ott volt a kislánya, akiért odavolt. Mégsem voltunk elég fontosak.
A kiírt idöpontom a lány szülinapjára esett. Állítólag ez volt a legnagyobb (egyetlen?) probléma a kapcsolatukban (csaj kiakadt, hogy a barátjának nemsokára gyereke lesz). Akaratlanul, de ez volt az én bosszúm (jó lett volna élvezni is, csak nem tudtam róla
) Érdekes lett volna, ha komoly kapcsolat lett volna belöle, és tényleg aznap születik a baba...
Szóval közelegnek a szülinapok. Ök azóta is legjobb haverok, és természetesen az ex is megy ünnepelni az ö 21. szülinapját. Ez lesz pénteken. Szombaton jönnek az ex szülei (gyerek szülinapja vasárnap) a hétvégére. Telefonál nekem ma az a barom (bocs!), hogy mit is csinálunk a hétvégén, mert a barátnö szombaton családi körben ünnepel, és ö is meg van hívva, és már igent mondott, tehát muszáj mennie.
Kérdem én 1. Minek kell ezt pont NEKEM elmondania?
2. Hogy lehet ö ennek a másik családnak a tagja, mikor ehhez a k..hoz semmi köze elvileg.
3. Hogy lehet ez a másik család fontosabb, mint a sajátja?? Pl a szülei, akiket egy évben 3-szor lát (abból is 2-t úgy, hogy jönnek látogatni az unokát), vagy a saját gyereke, akire egy héten csak néhány órára futja (munka mellett).
4. Hogy a francba tudom elvinni a gyerekemet szombaton a nagyszülökhöz úgy, hogy ne kelljen ezzel az önzö állattal találkoznom???
Be kell vallanom, hogy nekem ez a "lány" nem egy személy, igazából nem is ismerem, hanem számomra jelképe minden rossznak, ami az elmúlt három évben történt az életemben. A volt barátommal már lelki békét kötöttem rég, semmiféle érzéseim nincsenek iránta (söt, nem értem, miért sirattam azt, aki soha sem tett boldoggá, és mindig is önzö volt) -- viszont ez az egy dolog még mindig bánt. Hogy képes volt elhagyni, és magamra hagyni...és azért a lányért (és még sokminden, de mind azzal az egy eseménnyel kapcsolatos). Ha csak a nevét említi, már görcsbe áll a gyomrom. Söt, még a lányom is imádja, mert persze annyira szuper fej. (Alig állom meg, hogy ne "anyázzam" le, mert persze a kétéves gyerek simán elismételné nekik)
Jó hosszú voltam, és ideges. Legszivesebben végig káromkodtam volna, de gondoltam Ti nem szivesen olvasnátok
Azért jó volt leírni.
Kati