Sziasztok! Na ide is eljutok végre.
Köszönjük a gratulációkat!
Szülés... Iszonyat hosszú volt közel egy napig fájogattam (19-ére virradó éjjel már éreztem pár fájást, de mivel volt már vaklárma korábban, meg azt hittem, álmodom, nem vettem róla tudomást. 3/4 5-től 6-8 perces fájások voltak, de nem rendszereződött pontosan, fürdő hatására sem, délután lettek 4-5 percesek, amivel még jó darabig elhúztam), a végére nagyon kimerültem, hajnali fél 3 körül volt holtpont, akkor már sírtam, hogy nekem ez nem megy, amikor a doki próbálta beilleszteni a kis buksiját fájás közben, mert hiába voltam négyujjnyi, nem illeszkedett a feje. Akkor 3-kor még egy 40 perces állásos vajúdás úgy, hogy egész nap alig ettem, tök gyenge voltam, még ülve is remegett a lábam. Aztán mondta a doki, hogy ha ügyesek vagyunk, innentől 10 perc, úgyhogy erőt vettem magamon. És iszonyat nagy élmény volt, ahogy kibújt, most is bőgök, ha rá gondolok!
![Crying or Very sad :cry:](./images/smilies/icon_cry.gif)
Hogy ilyen ügyes volt az én kislányom, hogy segített nekem!
És örök hálám a dokimnak is, más már rég megcsászározott volna szerintem... Én meg még bőgtem is neki. (Este 9-kor megvizsgált, aztán hazament, hogy pihenjünk mindketten, mert akkor még csak egyujjnyi voltam az egész napos fájások ellenére... Aztán éjfélkor mentem a szülőszobára, mert már hányingerem volt a fájások közben. Szegény dokim nem sokat alhatott, és másnap még ügyeletes is volt. )
A másik... Párom. Nem terveztünk apás szülést, mert ismerem, milyen rosszul tud lenni a tű látványától is. És végig bent maradt velem!!!
Na befejezem a visszagondolást, mert elázik a klaviatúra. Nem vagyok büszke magamra, mert elvesztettem a fejem közben
![Crying or Very sad :cry:](./images/smilies/icon_cry.gif)
, de ennek ellenére megérte.
Utána két napig nagyon rosszul voltam, első nap kísérgetni kellett pisilni is, mert folyton sötétedett a világ. Átlagnál több vért is veszítettem, valszeg ez is ok volt. Irigyen néztem az anyukákat, akik két lábon sétáltak ki a szobájukba szülés után és mintha mi sem történt volna glasszáltak a folyosón. Én meg a "nagy erős Dolli"... háááááááát!
![Rolling Eyes :roll:](./images/smilies/icon_rolleyes.gif)
Még fel kell dolgoznom ezt az egészet.
Tejci van bőven, kiscsaj elég rendszertelenül kajál, de asszem ez még most természetes.
Gézunak tetszik Réka, mindig simizi, fogja a kezét, bújik hozzá, keresi, hogy hova tűnt, ha épp nem látta, hogy hová tettem...
Amikor haza jöttünk, már mondta, hogy " Réka jöjjön játszani velem!"
Viszont amiben megnyilvánul a tesóféltékenység és amit nem tudok kezelni, az az altatás. 1-1,5 órát altatom Gézut, palira vesz, zizeg, beszél, nem hajlandó becsukni a szemét, bármennyire is fáradt.
![Confused :?](./images/smilies/icon_confused.gif)
Iszonyat harcok vannak, lelkifurim is van, de valahogy meg kéne fognom a kis pasit, mert félek, hogy ez túlnő rajtunk és mindennaposak lesznek a veszekedéseink.
![Sad :(](./images/smilies/icon_sad.gif)
Már nagyon sok praktikát próbáltam, volt szép szó és keményebb hangnem, de eszköztelen vagyok.
Kórház. Nem luxuslakosztály, nagyon meleg volt a szoba, de ezt a pár napot kibírtam. Ami a lényeg, hogy mind a szülésznőkkel, mind a csecsemősökkel meg voltam elégedve, kedvesek voltak, segítettek, bár a csecsemősöknek néha nyakukra kellett járni, ha valamit szerettem volna kérni/kérdezni, de mindenre választ kaptam. Annyiban volt könnyebb a helyzetem, hogy más ismertem ezt a mentalitást és második baba lévén kevesebb kérdésem volt.
Védőnéni és dokinéni mondták, hogy ellátásban (mind a baba, mind én) maximálisat kaptunk, nekik nem nagyon van Uzsokis kismamájuk, a többi kórházhoz hasonlítják!
Réka úgy néz ki pocifájós, éjjeleink nincsenek, nappal meg hiába alszik, Nekem itt van Gézu is. Úgyhogy kicsit zombi vagyok, és még csak 2 és fél hetes a csöppem.
Gézu sosem sírt, hát most megtudjuk, milyen is az, ha valakinek sírós a babája.
Egyedül a pancsi, ami tetszik neki szinte első perctől.
Bár már láttátok a wiwen, de azért rakok ide is egyet!
![Kép](http://www.babanet.hu/tarsalgo/attachments/1268161879.3463.jpg)