Hali kismamák,
látom jól leült ez a topic... mindegy.
Iván unokámnak ma volt a házi "keresztelője" vagy hogyan is nevezzem, szóval mi nem kereszteltetttük meg mert nem vagyunk vallásosak, ettől függetlenül megünnepeltük ezt az eseményt.
Szegny kicsinek fárasztó volt, mert itt volt mintegy tucatnyi gyerektelen barát, no meg a másik nagymama aki csak hetente egyszer láthatja szegény és egy hét minden összegyüjtött szeretetét most akarja kiélvezni... Ivánkának borral kentük be a homlokát és a nagyobbik lányom mondta az "Iván most tégen elnevezlek..." stb szöveget..
Ivánka már több mint 10 hetes, olyan 5 kiló 60 és 70 között van a súlya, sokat mosolyog, gőgicsél (hööö... heee... heü.... hüe... giii... ) egyebek... édes kis üveghangokat ad ki magából, ti biztosan tudjátok miről is beszélek... sokat mosolyog, lehet vele bizonyos mértékig kommunikálni... engem megismer a szemüvegem miatt és vigyorog mint a vadalma... szereti magát a tükörben nézni, ha nagyon nyűgös odcipeljük "babát nézni", meg akarja fgni a tükörbéli baba kezét stb...
... még mindig szopik, de a pótlásra még mindig szükség van. A lányom abbahagyta a gyümölcsadást, csak a D vitamint adja be almapürével vagy barckpürével... nem allerhiás, nem ekcémás... a ruháit a mieinkkel együtt mossuk, már régóta, a szokásos mosóporral és öblitővel.
A 2 hónapos oltást meg se érezte, bár állitólag a 3 hónapos majd megviseli... itt tartunk most.
Imádom. (Kis káposztafejre kezd hasonlítani ahogyan hízik, ebből kifolyólag kezd olyan egyencsecsemő kinézete lenni...
)