Sziasztok,
Tündi; Veled vagyunk, nem vagy egyedül!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Most én is csak kicsit bekukkantok, majd még jövök, ahogy
Dbeánál illetve talán másoknál is: Tücsöknél is elindult a kötődés az ő "személyi titkárához" - ha ott vagyok vele egy szobában, akkor elvan, magyarázgat halkan, játszik, de ahogy jelzem neki, hogy kimegyek kicsit, azonnal nyüszibe csap. Előbb... Majd jönnek az erősebb drámai felvonások. Már minden trükköt bevetek: Rodolfó elbújhat mögöttem: babakocsit tolizunk a lakásban, kenguru, járóka - hát nem panaszkodhat, szinte állandóan szem előtt vagyok, de ez nem kevés logisztikával és folyamatos játék-pakolással jár. Ideig-óráig a háztartás is leköti a figyelmét, de mindig akkor "fogy ki a játék" abból, ami a kezében van, mikor épp nyakig lisztes a kezem vagy a serpenyőben forró az olaj, vagy épp hagymát szelek etc.
Ugye ilyenkor nem tudom rögtön felvenni, ekkor jön a népdalkör-pódium. Fábry Sándor hozzám képest unalmas pozőr - már az Érik a szőlőt is úgy adom elő, hogy eséllyel pályázhatom a Kossuth Rádió vasárnapi Jó ebédhez szól a nótájába...
Na meg persze már nekem is egy kis egyfogúm van - és mi is szenvedtünk vele rendesen.
Viszont bevallom: gonosz dög vagyok, de az éjszakai műsorszámokból elegem lett. Tücsök fél napot képes nem enni, kb. reggel 6-tól délig-egyig
, majd délután immel-ámmal, aztán éjszaka két óránként! Eddig fejtem a tejet, próbáltam délután, este megetetni vele, Sinlac, stb., de rám se bagózott. Na ettől tegnap besokaltam, és elhatároztam, hogy 3 órát ki kell bírnia, hiszen feltehetően azért nem eszik fél napig, mert egész éjjel tömi magát. Arról nem szólva, hogy ez a tej vizesebb, és persze a pelust is gyakran kell cserélnünk 3 körül, ami igazán remek móka mindkettőnknek.
Így aztán most éjszaka felkeltett fél 12-kor, majd fél 2-kor, és bizony nem adtam neki, csak vizecskét. Ringattam kicsit, majd aludt fél 5-ig!
Persze a bűntudat mardosott, de éreztem: neki teszek jót, ha rendbe szedjük ezt a kaja-dolgot. És hát elhatároztam, hogy bizony eztán éjjel mindig megvárja a min. 3 órát, és kész. Lehet, hogy most a megvetés hullámai csapdossák majd ősz fejemet, de annyira elegem volt a délelőtti fejésekből és az éjszakai ájulásszerű felriadásokból, majd nagy nehezen visszaalvásokból, hogy így látom jobbnak a dolgot.
A hozzátáplálással nem sietek, a gyümik után ma tértünk át a krumplipüré+anyatejre, és remekül szórakoztam elborzadt arcocskáján: „Anya, ti ilyeneket esztek?” Max. 4-5 kiskanál ment le. Asszem, ezzel elleszünk egy darabig...
Elindult az angolom szombaton. Jaj, én annyira élveztem, hogy kicsit máshol vagyok!!!! A párom nagyon rendes volt, vitt és hozott, és olyan megnyugtatóan talpraesetten viselkedett, hogy bár végig eszemben voltak a fiúk, azért tudtam koncentrálni, és remélem, menni fog a dolog. Jövő tavasszal akarok felsőfokúzni, és ez bizony már elég kemény pálya.
Dbea, te írtál a karrierről, pár napja? Már akkor akartam válaszolni - én is hasonló cipőben járok, bár persze nem ugyanolyanban. Nagyon szeretem a munkám, sok jó kihívás ér(t), de bizony a terhességem alatt már közel sem voltam olyan lelkes, és az utolsó időben már én is csak immel-ámmal dolgoztam. Most viszont hiányzik a munkahely, bár úgy érzem, az itthonlét több dologra is jó: egyrészt most szerezzük meg a hosszú élet titkát! Gondoljatok bele: mikor fogunk legközelebb napi 1-2 órát szabadban sétálni, bicepszet erősíteni babakocsizással, visszafogni kávé, cigi, pia vonalon annyira, mint most??
A pasik viszont most égnek ezerrel... szegények. Na és itt kell szerintem észnél lenni: egyrészt nagyon irigykedtem
Linácska hozzászólásán. Néha annyira szeretnék így érezni, és átadni magam az új szerepnek, ehelyett abszolút az
Angelita által is írt kettősség van bennem is: jó ez is - de kell az is. Sőt, néha inkább menni vóna jó...
De félretéve a tréfát: az én férjem is hatalmasat haladt előre, mióta itthon vagyok, és most kicsit benne élem ki a motivációimat. Ő most kettőnkért hajt és egy harmadik ember jövőjét is építi. Az a jó, ha minél többet besegítek neki én is. Gyakran átveszem a levelezését, megtárgyaljuk a dolgait, biztatom, uzsi, szép ruha, továbbképzés, „csak menj, drágám” stb., és bár nektek néha panaszkodom, azért átlátom, hogy ha őt építem most tudatosan, akkor magamat is kicsit. Azért ha lelécel egy bögyös szőke cégvezetővel, itt követek el nyilvános harakirit…
A kis kozák