Gratulálok Linato-nak szintén! Ez hatalmas dolog ám, ilyen jókora bébiket szülni!
Jó egészséget és sok boldogságot nektek!
A mi babánk csak 3490 gramm volt. Ha elképzelem, hogy még egy ekkorka teremtés hová is fért volna. Őt is hatalmasnak gondoltam akkor.
A kérdésre válaszolva: a Mami egy aranyos néni ott a szülőszobán, aki a "piszkos munkát" végzi. Ő mosdatott le, ő szedett ki a kádból, ja és ő tolt le a szülészetre. Nem is tudom az igazi nevét.
Szóval itt a történet. Kedden 3 cm volt a méhszájam, szerdán már 4-5, délelőtt. Délután is szintén. Erre mondta G, hogy akkor fáradjak fel a szülőszobára és helyezzem kényelembe magam. Sajnos a CTG nem mutatott jó eredményeket. 190, és 120 között ingadozott a baba pulzusa. Kedves volt mindenki velem, kivéve egy idős dokit, aki gondolom az ügyeletes volt. Bejött megnézni, bemutatkozás és egyebek nélkül, hümmögött, majd kiment. Akkor már az én CTG papíromat mutogatták egymásnak a szülésznők és a többiek is. "kismama nincs semmi gond, nem kell aggódni stb". Gondolhatjátok. Nem akartak semmit mondani, majd G, mert az ő feladata. Ő jött is, repesztette a burkot, ami egyáltalán nem fájt. Nem is éreztem. Ja és egészen eddig abszolút semmilyen fájásom nem volt... Senki nem akarta elhinni.
Ezután azért elkezdtem érezni a dolgokat. Rendszertelenül igaz, de jöttek. A baba szívhangja helyre jött, úgyhogy átülhettem a kádba. Később derült csak ki, hogy a másik doki rögtön meg akart császározni...
Szépen ellélegezgettem magamnak, amikor jöttek a fájások. Egészen addig, amíg el nem simult a méhszáj. Ekkor már Magdi is megérkezett. Mindig ott volt, ha kellett, de tudta azt is, mikor kell magamra hagyni. Közben a barátom és a mamám ott anekdotázgattak nekem. Szóval utána mondta, hogy nyomjak, ha úgy érzem kell, mert úgyis érezni fogom. Mondta azt is, ha jön a székelési inger és marad, az már a finish. És odakészített mindent, merthogy "mindjárt baba születik". Én viszont nem tudtam hogy kell nyomni, hiába próbáltam. Rendszertelenek voltak a fájások, és egyik erős volt, másik gyenge, és rövid. Székelési inger hol jöttt, hol nem, de nem maradt. Abszolút nem haladt a dolog. Szerintem kb 1-1.5 óra után így megkaptam az oxitocin infúziót, ami olyan fájásokat produkált, hogy ott nem volt idő gondolkodni a módszeren, csak csináltam, ami jött. Meg is lett a babó hamar. Arccal felfelé jött ki, úgyhogy már ott kukucskált a víz alatt, amikor csak a feje látszott még. Odatették a hasamra, tiszta fehér volt a mgazatmáztól, mert még csak 37-38 hetes volt. Csúcsfej is lett a lelkem.
Mégis olyan gyönyörűnek láttuk. Abban a pillanatban tényleg megszűnik minden fájdalom, minden rossz. Annyira örült mindenki, hogy el is felejtettük hirtelen megnézni az órát, meg a nemét is. De utána behoztuk.
Itt azért kiestek pillanatok...
2 öltést kaptam, ebből csak az egyiket kellett kiszedni, és egyáltalán nem fájt. A placenta meg olyan hamar megszületett, gondolom az oxitocin miatt, csak úgy kicsusszant.
Csak azt szeretném mondani nektek, hogy próbáljátok ki az alternatív lehetőségeket, ha van rá mód. Nekem annyit könnyített a víz. Tudom, mert az infúzió+CTG miatt ki kellett szállnom egyszer, és összehasonlíthatatlan volt a két érzés.
Még egyszer szorítok nektek, nagyon. Barátom azt mondta, hogy már semmi keresnivalóm itt, mert már megszültem.
De ázért még jövök...
Üdv:
É.
U.i: Láthattam valamelyikőtöket tegnap délelőtt a kórházban? Ott voltam kb 11.45-től az alagsorban.
U.i2: Hogy rakok fel mellékletként képet ide? Segítsetek!