Kriszti nálunk akkor megy át "nyúznak" sírásba, mikor nem reagálunk rögtön a kis nyüszire. Mivel legtöbbször akkor kezd sírni, amikor kimegyünk kajálni, így nem ugrunk rögtön ha csak kicsit nyafog. Egy ideig "szépen" sír, aztán átmegy olyan ordításba mint ha nyúznák őt, vörös fej, levegőt is elfelejt venni.
Hiába, nagy az életben maradási ösztön náluk és ha kis sírással nem tudják fölkelteni a figyelmet, akkor rákezdenek. Csak azt nem értem, jóllakottan, tiszta pelussal miért érzi úgy, hogy küzdeni kell az életben maradásért?
Melinda, ez a gyerek bebetonozta a popsiját.
2 órán belül odaadtam neki a másik 60-at tegnap és azóta sincs kaki. Viszont ma még amiatt nem ordított, nem is látom rajta hogy zavarja, így nem tudom mi legyen.
Meddig maradhat így, hogy vasárnap kakilt? Tudom általánosságban azt mondják, ha nem bántja akkor oké, de este úgy tűnt az a baj, kegyetlenül erőlködött, most meg semmi. Nem értem én ezt a gyereket!
Gabi, be fogom vetni a törcsit, amíg nem megyek dm-be, bár apa szerintem ma is kiküld.
A fél kúpot hosszában vágjátok, megmelegítitek, lekerekítitek hogy ne sértse a popsiját? Vagy hogy kell ezt kivitelezni?
El is felejtettem írni: tegnap babó a nagy mosolygások közepette kétszer is mondott olyat, hogy "apúúú" amit persze apa és én is egyértelműen apu-nak tituláltunk.
Azóta apja el van olvadva tőle.