Sziasztok!
Valakitől kaptam ma délután egy kedves sms-t!
Nagyon szépen köszönöm a hiányolást!!!
Sajnos nem tudtam beazonosítani ki volt, mert tegnap délután "meghalt" a telefonom, és egy átmenetit használok, ami nem tudja beazonosítani a telefonszámaimat.
Jan 18-án kezdtük el a bölcsit. A Skála mögöttibe járunk. A beszoktatás nagyon fokozatos. Első nap csak 1 órát voltunk ott. Második nap már kettőt és ott is kellett ebédelni. Ez a két nap volt az, mikor azért ment a hiszti, hogy ő nem akar hazajönni. Aztán szerdán már 9-re mentünk és 10-kor kiküldtek a csoportszobából. Nem volt sírás az elválásnál, többször hívott, de egyszer sem sírt. Mikor ebéd után visszamentem, annyira nem volt meghatva tőlem...
Aztán a csütörtökön jött a feketeleves. Már reggel mentünk és 9kor kiküldtek. Fél óra után aztán elkezdett nagyon sírni. Nem volt ez folyamatos, mert hol abbahagyta, hol nagyon elkezdte. Lányok! Ez volt a legszörnyűbb. Kint a folyosón én is bőgtem. Ráadásul, mikor már "megnyugtattam" magam, akkor megkérdezte valamelyik konyhás néni, hogy: "Anyuka! Ugye nem sírt!? Na erre aztán megint elkezdtem bőgni. Sőt akkor is, mikor visszahívtak a szobába. Együtt sírtam Mazsolával. Akkor, abban a pillanatban azt gondoltam, hogy én örökre vele maradok, a nap 24 órájában és soha el nem engedem a kezét.
Aztán beszélgettem másik anyukákkal, akik megnyugtattak, hogy teljesen természetes amit most gondolok és amiken átmegyünk, de ez a "leválás" folyamatának a része. Ez megtörténne akkor is, ha óvodába viszem, nem járna bölcsibe. Pénteken már kevesebbet sírt, és én sem sírtam. Délután pedig már ott is aludt. Nem egyedül aludt el, hanem ott voltam mellette.
Nem aludt sokat, 45 percet. Ébredésnél már nem voltam vele, de nem is volt gond. Mikor felébredt, nem kezdett el sírni, hanem csendben feküdt. gondolom látta, hogy körülötte mindenki alszik.
A következő héten hétfőn pedig már egész délelőtt "egyedül" volt bent a csoporttal. Azt mondták a gondozónők, hogy nagyon keveset sírt. Egyedül elaludt, de megint csak 45 percet. Estére hulla fáradt volt mindig, így előrébb hoztuk a fürdetést este 7-re.
A többi napokon a nem akarok bölcsibe menni effektussal küzdöttünk. Reggelente sírás van az elválásnál. Itt is csak az első alkalommal bőgtem.
Napról-napra egyre jobb lett, így aztán a második hét végére eljutottunk oda, hogy reggel örömmel megy a bölcsibe, öltözködésnél nincs sírás, elválásnál még pityereg, de pár perc alatt megnyugszik, egyre többet játszik, elalszik egyedül és már nem 45 percet, hanem másfél órát.
Amivel az elején szembesülnöm kellett, az az, hogy a gyerekem nem tud gyerekközösségben viselkedni. Nem tudja a viselkedési normákat. Akárhogy jártunk közösségbe, ott mindig mi szülők irányítottuk őket, így nem volt lehetősége saját magának megtanulni a dolgokat. Verekszik. Azt hiszi, hogy bárki aki közelít hozzá, az el akarja tőle venni a játékot, így üt és lök. Pedig senki nem akarja ott bántani. Egyébként gondolom, hogy miért alakult ki benne ez a védekező reakció, volt pár rossz élménye.
Holnap folytatom, most mennem kell.