Ircsi!
Nem személyeskedni akarok, akinek nem inge, nehogy már magára vegye! Én az itteni helyzetröl számoltam be, nem az otthoniról. Csak annyi párhuzamot vontam, hogy otthon is késöbbre tolódott az elsöszülök kora, ami szerintem nagyvonalakban igaz is. Itt én csupa karrieristát ismerek csak jóformán, a gyerek egy társadalmi elvárás következménye, de nem okvetlenül szívböl jön a családalapítási inger, mint mondjuk nálunk. Mi is tünödtünk, hogy hogy lenne jobb, elöbb munka és aztán kiszállni bizonytalan idöre, de inkább úgy döntöttünk, hogy fiatalon akarunk szülök lenni, a többi majd alakul. Nekem rádásul a félsz is megvolt, mert az otthoni nögyógyászom azt mondta, hogy max. 50 % esélyem van egy normál terhességre a jobboldali petefészkem rendellenes anatómiai fekvése miatt (méh mögé beholva...). Azt mondta, ha arról az oldalról leszek terhes, jó esélyem van a méhen kívülire, szóval nagyon paráztam. Végül azt a petefészket buktam el, tehát egy pici igaza talán volt.
Sajnálom, ha a ragozmányomat félreértetted, nem állt szándékomba a lelkedbe gázolni. Orvosként eleve más pályát futsz, a egyetem hosszas, aztán a gyakorlati évek, stb. Én is orvos szerettem volna lenni, ahogy nálunk mindenki az is a családból beleértve a nagyszülöket is, de engem hülyének könyvelt el a családom, így lettem agrármérnök. Az meg balettszak... Diplomás munkanélküli paraszt lettem. Arra sok, hogy munkát kapjak, arra meg kevés, hogy lehessen valamit érdemben kezdeni vele.
Vannak más képesíteseim is, de azok is minek. Itt nem fogadták el öket anno, amikor fontos lett volna, azóta meg nem pedáloztam, meg megalázásnak annyi akkor éppen elég is volt.
Majd ha a gyerekeim kirepülnek, beíratkozom újra az egyetemre és orvos leszek.
Gyerekként a kedvenc irodalmam a pediátria könyv volt jó kis fejlödési rendellenességekkel megspékelve. Valami érzékem lehet a dologhoz, mert az állatokkal jobban boldogultam, mint az állatorvos, volt is belöle botrány.
Na most már ha senki se szeret, elbújdosom. Olyan klassz csaj vagyok és nem szól hozzám senki.
Zsófi késön jött a hír, már itthon vannak két órája.
Szólok, ha lesz legközelebb. Max. elvitetem anyámékhoz, aztán majd onnan elkeveredik valahogy hozzánk.
Megnéztem a gmailes fiókot, jó képeket raktatok fel. Évi szerintem nagyon jól nézel ki, az a 4 kg nálad nem látszik.
Maccs neked minden jót és pozitívat kívánok, remélem minden rendben lesz veled is!
Most mennem kell a postát átvenni!
Barbi