Szép estét!
Julika, annyira szépen tudsz írni! Értem én, hogy te azt hiszed, hogy ez önzés a részetekről, mármint az örökbefogadás, de én nem hiszem. Ha a másik oldalt nézed, egy meleg, szerető családban tud felnevelkedni valamennyi jelenlegi és jövendő gyermeketek, intézet helyett. És ezzel ti a legtöbbet adjátok neki.
Én azért is tisztellek titeket, hogy nem zárkóztatok el olyan baba vállalásától sem, akiket sokan nem vállalnak fel (pl. én sem vagyok biztos abban, hogy be merném vállalni, és nem elsősorban a baba miatt, lehet, túl sokat foglalkozom a környezetünkkel
)
Nyulasz, valószínű ez az állapot nálam sokkal régebb óta fennáll, mint amióta tudunk is róla. Nagyon magasról indultunk (219 volt a terheléses inzulinom 2007 végén), szépen csökkent, aztán megállt a csökkenés. Egyszer volt 53 körüli, de ez volt a vége, mindig általában 90 környéki értékeim voltak. Az előző kontrollkor egészen úgy nézett ki, minden érték kezd beállni, a cukor és a 0 perces inzulin is jó volt, ezért csökkentette a doki a meforalt, meg hogy kicsit a májam is pihenhessen.
Most Avandametet szedek, egyelőre a 2/500-t, majd karácsony előtt kell a nagyobb dózisra váltanom. Ezzel kaptam 3 havi haladékot, februárban kontroll és meglátjuk.
Bevallom, én már azt sem bánom, ha inzulin lesz (napi 1 vagy 2), csak legyen már rendben ez az IR és legyen valós esélyünk a babára. Mert így nem igazán van, mivel így gátolja a szervezetem a sárgatest hormon képzését. Szóval ha meg is fogan, valszeg nem marad meg...
Bocsánat, kicsit hosszú lettem...
Egy kedves szó olyan, akár a tavaszi napsütés.