Köszönöm a marasztalást!
Hálás vagyok a lányok dicséretéért - s szerintünk is hasonlítanak egymásra, meg ránk is. (teszek fel egy családi képet is, és meglátjátok). A múltkor vásároltunk, és ott is mondták, hgoy milyen becsületes ikrek egyik az apjára, másik az anyjára hasonlít....rájuk hagytuk
Lombikprogram - miért nem? Amikor kiderült, hogy nem lehet természetes úton kisbabánk, már gondolkodtunk az örökbefogadáson. Aztán rögtön sikerült az első program és elvetettük. Az ikrek után újra hamar kismama lettem - biztosak voltunk benne, hogy ez az Úr akarata az életünkkel: tegyük meg amit emberileg lehetséges (még ha segítséggel is), ő pedig odaadta az áldását Jankára. Janka után hamarosan megkaptuk Esztert. Janka "készítése" felől sem volt sosem kétség bennünk, hogy válasszuk-e ezt az utat. Most azonban Eszteren keresztül rengetegszer tapasztaltuk meg, hogy talán most találtunk igazán rá a saját hivatásunkra. (hozzáteszem mondom ezt úgy, hogy megélhettem a várandósságot, és szülhettem gyermeket) Többször éreztük azt, hogy eszközként használ minket az Úr ebben a számunkra is új feladatban: a környezetünkben többen indították el azóta az örökbefogadást, nyáron volt egy nagyon szép tapasztalatunk teljesen idegenekkel, Eszterrel olyanfajta anyaságot élhetek meg, amit Jankával sem tapasztaltam (Eszter úgy szeret, hogy minden érzékelőjével kinyit rám: simogat-szagol-simul-még meg is nyal néha-és nem engedi el a tekintetemet) Folyamatos bennünk az igen-megerősítése (persze nem volt mindenki támogató, de szerencsére ők vannak kevesebben) A két lány teljesen egykorú - nem gondoljuk, hogy ez véletlen. Gyönyörű a családunk, és mi nagyon hálásak vagyunk érte. Folytatni szeretnénk - mi így leszünk nagy-család. Óriási béke van bennünk mióta ezt felismertük. (ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy lesz még az én pocakomban gyermek - másként.... - régen soha nem hittem volna el).
Szeretnék tisztázni valamit: nagyon jólesik, hogy dicsértek, meg hogy nagy dolognak tartjátok ezt az egészet. Kérlek titeket azonban, hogy próbáljatok megérteni azzal amit kérek tőletek. Valóban nagy dolog ez az egész, de nem tőlünk. Mi - sajnos - nem vagyunk annyira nagyszerű emberek, hgoy ez az egész teljesen önzetlenül kipattant a fejünkből - azt gondoltuk, láttuk az orvosi papírokon, hogy nem lehet nagy-családunk azáltal, hogy én várok-szülök 3-4-5 gyermeket. Mi viszont arra vágyunk. Ezért az örökbefogadás. Mert én valószínűleg nem tudok ennyi babát szülni. (nem a lombikprogram miatt, nálam a meddőségen kívül méhszájproblémák is vannak) Tehát ez a mi önzésünk - mármint ez a vállalás. Kérlek titeket, ezért ne dicsérjetek minket, mert nem érdemeljük. Nincs baj az önértékelésünkkel, tudjuk befogadni-kezelni a dicséreteket, de itt nem érezzük helyénvalónak. Remélem érthetően le tudtam írni. Mindemellett nagyon jólesik a szeretet, amit nem spóroltok kimutatni.