Na fél8-kor sikerült visszaaludnom, tehát ez azt jelenti, hogy fél 1-től 4:30-ig aludtam, utánna meg fél 8-tól fél 11-ig.
Na mindegy, szokom milyen lesz majd a két babámmal
moncsikám
Én azt nem éreztem, hogy keményedtem volna, mármint a pocim kicsit keményebb volt, mint szokott, de ezt belülről nem éreztem, csak, ha hozzányúltam kivülről, meg a bébikék is mocorogtak, szóval úgy éreztem, hogy rendben van bennt minden, csak annyira fájt ez a késelés, szó szerint olyan érzés volt, mintha alulról késsel felszúrtak volna és ahol a petefészkeim voltak régen, na ott áradt szét a fájdalom, például amikor meg akartam fordulni egyik oldalamról a másikra. Igy próbáltam viszonylag mozdulatlan maradni amig csak tudtam, aztán meg már amiatt nem tudtam megmozdulni, mert olyan mereven feküdtem, hogy alig tudtam megmozditani a kezem-lábam, úgy bizsergett, amikor visszament a vér beléjük.
Szóval nem olt valami nyugodt az éjszakám.
Olyan fura ez, mert amikor te vagy rencsi mesélitek ezt nem is tűnik olyan fájdalmasnak, ijesztőnek, mint igy, hogy átéli az ember.
Azért azt hittem kicsit megnyugtatsz, hogy ez ilyen egyszeri alkalom volt, kuriózum, amit most jól "kiélveztem" és többet nem lesz...
Viszont találtam éjszaka nagyon édi mesekönyvet télapóra, van kislány a családban, megcsináltatom neki, beleteszik a képét a mesekönyvbe és róla szól a történet meg a télapóról. Belszövik a nevét a mesébe, stb. és csak kétezer forint, szerintem megéri, ha azt vesszük, hogy egy sima mesekönyv is ennyi vagy még többe kerül.
Holnap megyek vérvételre, meg terheléses vércukorra, meg mindjárt kérek időpontot a genesisbe jövő hétre. Egyébként hétfőn megyek az orr-fül-gégészetre a horkolás miatt, utánna me beszaladok a védőnőhöz, pont jól jött ki, mert van nála akkor időpont.Aztán jövő héten megyek még apánkhoz is, szóval be leszek osztva.
Ezen a héten meg tapétázunk, igaz ez csak 2 napos munka lesz(remélem).
Aztán kezdődik a karácsonyi mizéria...
azért a köztes napokon pihenek majd
Ja és kitaláltam, hogy összecsőditettem az egész családot és elmegyünk műterembe fotóshoz. Jó lehet kicsit régimódi vagyok, de én imádom az ilyet, rólunk is van csomó kép, kiskorunkról, meg ilyen össznépi családi ényképek, én nagyon szeretem ezeket, úgyhogy csnáltatok párat, úgy hogy mindenki rajta legyen, aztán szétosztogatom, hogy mindenki el tudja rakni emlékbe.