Nyuszi,
örülök, hogy nem lett a kicsi fülével semmi baj!
Remélem, anyud neked főzi a levest, és nem a babának...
A tápszerek ilyen rohadt drágák, ezért is jobb szoptatni. Pihenj, és próbáld meg gyakrabban, akár fél-háromnegyed óránként cicire tenni! Minél többet ingerli a kicsi a cicit, annál biztosabb, hogy lesz még tejcsid! Képzeld, sokan azok közül is tudnak szoptatni ezen egyszerű trükk miatt, akik örökbe fogadtak babát, és nem ők szülték a kicsit! Ha már nem szoptatsz rendszeresen, minimum 6 óránként, akkor várható, hogy megjöjjön a menzid, de az is lehet, hogy ez még mindig a tisztulás. Van olyan is, hogy elmúlik, aztán ami odabent összegyűlt, az egyszerre kizúdul. Ezt majd a dokid eldönti.
Én nem tudom, miért foglalkozol ennyit a hülye rokonsággal. Tudom, otthon laksz, de feltételezem, a szüleid és Attila nem most mutatták ki először a foguk fehérét, tehát számíthattál rá, hogy nem lesz könnyű. Neked legalább van, aki főzzön egy tányér levest, nekem példáiul évek óta senki nem rakott le az asztalra semmit rajtam és a férjemen kívül. És így is lehet élni, legalább nem vagyok kiszolgáltatva senkinek. Erősödj meg, és próbálj otthonról elszakadni! nem lehetetlen dolog, biztos, hogy vannak, akik segítenek majd.
Egyébként tényleg lehet, hogy nyáron majd szeretnél te is utazni, akkorra a baba is elég nagy lesz, és nyugodtan útnak indulhattok.
Elég furcsa, hogy éppen Attila mondja azt, hogy ráuntál a babára. Számomra ez nagyon komolytalanul hangzik.
Remélem, sikerül megoldást találnotok a közös életetekre.
Nyuszi, ha nem megy, akkor szerintem még mindig jobb külön, békében, és szeretetben, nyugiban nevelni egy gyermeket, minthogy örökös veszekedésnek, szeretetlenségnek legyen a tanúja. Ezzel ő is sérül. nem az a csonka család, ahol csak az egyik szülő van jelen állandóan a gyermek életében, de igazi szeretettel, hanem az, ahol nincs szeretet. Ezt a gyermek úgyis észreveszi, már ilyenkor is, amikor azt hisszük, kis nyálfolyatós még... Pedig ő a maga módján tiltakozik a bánásmód ellen, csak mindenki gyógyszerezi őt, meg rángatja, pedig csak az kellene neki, hogy babusgasd, vele legyél, szopizhasson, és NYUGALOM legyen körülötte.
A szüleim 6 hónapos koromig az anyai nagyanyáméknál éltek, mindennapos volt a morgás, a veszekedés, a torzsalkodás. Én éjjel-nappal üvöltöttem, igaz, akkor még nem volt ennyi csodaszer és gyógyszer, ki is kiáltottak hasfájósnak. Anyámék végül s nem bírtak otthon maradni, elköltöztek, és én az első éjszakától megnyugodtam, onnantól végig átaludtam az éjszakákat, reggel 7-ig durmoltak a szüleim este 7-től. Vagyis én is tiltakoztam az örökös veszekedések, piszkálódások miatt, azért, mert anyám ideges volt, elapadt a teje, és semmi szervi bajom nem volt.
Ezen el kell gondolkodni. A gyermeked nem tud lépni, ki van szolgáltatva neked, nektek. Te vagy a felelős érte. Ha valamit nagyon rosszul csinálsz, akkor téged fog hibáztatni egész életében, és jogosan. ne hagyd, hogy rajta csattanjon az ostor, állj ki érte!
Lett is olyan hascsikarásom. 
pedig gőz fölött kavartam kb 5 percet 
ugyhogy csak hátulról mutatta magát...
Benike születése után 
Benike fürdés előtt 
Benike apával 
Anyóska meglátogatott minket
