Jo reggelt lanyok!
Nori: remelem sikerul a csere. Hat igen, en is ilyen turelmetlen p.csa tudok lenni, ha valamit nagyon akarok.
Ha nincs eppen az, amit szeretnek, akkor fustolgok, sokszor beerem azzal, amit szinten szeretnek, de nem annyira, utana meg azon fustolgok, hogy a masikra vagytam ugy igazan es nem erzem magamban a tokeletes elegedettseget.
De ha valami kell, akkor azonnal kell!!!
A dolce gustorol: hat, en nagyon bele vagyok szerelmesedve. Csak nemtom mit csinaljak. A senseo is tetszik, de a gusto most epp az elobb emlitett kategoria nalam: nagyon-nagyon akarom. Nemtom miert, eddig nem erdeklodtem iranta, viszont valamelyik nap az argosban nezelodtunk, epp ott volt kinyitva a katalogus, amelyik ele bealltunk es radobbentem, hogy nekem ez hianyzik az eletembol. Akkor meg is beszeltuk, hogy az lesz a karacsonyi meglepetesem. Korabban ugy sincs ertelme megvenni, mert Feri hozna haza kocsival, nem en cipelem a borondben. Ket napig lebegtem, majd elbizonytalanodtam, hogy valoban kell-e, valoban megeri-e (nem mintha egy ilyen gepet az ember a takarekossag es a hasznossag elve alapjan venne meg, inkabb elvezetbol). Szoval azota egyik nap kell, majd fel ora mulva megint nem kell. De nemtok boltba bemenni anelkul, hogy a dolce gusto kapcsulakat ne neznem at, hogy milyen fajtak vannak es ne tavoznek onnan beindulva, nyalcsorgatva.
Kozben meg azzal is tisztaban vagyok, hogy hazakoltozes utan ezer es egy millio dolgot kell majd beszerezni a haztartashoz, mert ugy nez ki, hogy Maglodon leszunk a sogornom szep, de ures hazaban (ok frissen epitettbe koltoznek at, valszeg viszi az egesz berendezett konyhajat sutotol a huton at a vizforraloig). Szoval ezer es egy hely lesz, ahova a penzt rakhatjuk.
Nehez dontes.
Karacsony: en is nagyon-nagyon varom mar, szeretem, imadom. Mar ket eve, hogy itt unnepeltuk, pici mufenyovel, eloszor Ferivel kettesben, tavaly a harom hetes Kristof babaval. Szep volt mind a ketto a maga modjan, de nem az igazi.
A szenteste nappala anyukameknal is kicsit kabares: en egyedul vagyok a fafelelos amiota nagyapam mar nincs velunk, addig kettesben diszitettunk. A batyamek mar ugye csaladosok nehany eve, igy ok csak a vacsira erkeznek. Anya es Mama egesz nap sut, foz, mert delre is kulon ebed van, vacsira is mas van, suti is van, meg minden jo. Igy a konyhaban az atlaghomerseklet 45 fok, az izgalom az egekben, Anya kisebb duhrohamban szenved, mert mindig attol fel, hogy szetfo a hal a halaszleben, megreped a fasirt, odaeg a suti, vagy nem lesz kesz idoben.
Apa feladata a fa kivalasztasa es behozatala, ami elvileg konnyu lenne, ugyanis nagyon regen mindig van friss fenyo telepitve a kertben, szoval sajatot kell csak kiszedni (sokszor gyokerestol van), vagy kivagni. Hat, de az en Apukamnak kulonos erzeke van ahhoz, hogy orakra eltunjon, vagy elgondolkodjon a karacsonyi musor elott ulve es ettol anyukam meg idegesebb, mert hiaba keszitem en ossze a szobat, a diszeket, fa nelkul nemtom elkezdeni a diszitest, igy anya amiatt izgul, hogy az sem lesz kesz idoben.
Vegul persze ot orara minden a helyere kerul, mindenki szepen kioltozik, elmegyunk templomba, vegignezzuk a szamomra mar ismeretlen kisgyermekek ket oras musorat, kozben kifagyunk a padokban, pisilni kell, ehesek vagyunk, kivancsiak. (Iden a templomot en tutira kihagyom, mert terhesen nem birnek ki ket orat egy hideg padon ulve, biztosan fel ora utan a templom kertben kotnek ki a pisiles miatt).
Hazaerunk, vacsorazunk, boldogok vagyunk, sokan vagyunk, hangosak vagyunk, velem az elen vegre berobogunk az ajandekokhoz. Egyebkent az ajandekokat mindig en csomagolom, evrol-evre mindenkiet, volt mar pelda arra, hogy a bedobozolt sajatomat is nekem passzoltak oda a testvereim, meg az exem. En rakom oket a fa ala, igy en tudom, hogy ki-kie, igyhat en vagyok az angyalka kepviseloje a Nyako csaladnal, en osztogatom ki mindenkinek a sajatjat. Bontogatunk, orulunk, puszikat adunk es mire ezzel vegzunk, addigra odaernek hozzank az egyhazi kantalok, akik minden evben ugyanazt a gyonyoru eneket eneklik el, meghallgatjuk, majd rohanunk sutit enni.
Hat, ilyen nalunk a karacsony.
Nah, iden nem pont ilyen lesz, mivel most Feri 22-en fog Pestre erkezni, igy megbeszeltuk, hogy en harom hetig hazaerkezes utan anyaeknal leszek, 22-en Feri ele Pestre utazunk, 24-en anyosomeknal leszunk es 25-en koran reggel kocsikazunk egyutt az en szuleimhez.
De igy is jo lesz, remelem.
Ebed: hat, en mar most csorgatom a nyalam. Hetvegen en nem foztem, mert dolgoztam, tegnap anyosom szekelykaposzta szeruseget csinalt, ami vegul rakott kaposzta szeruseg lett, de megsem az. Finom volt nagyon, de akkor mar osszeallt a terv, hogy ma en mit csinalok, igy sokat ettem belole, hogy ne maradjon mara harom embernyi adag, fozhessek uj kajat.
En ma NAAN kenyeret sutok (imadom, jaj, de mennyire) sutoben sult borsos-komenyes csirkemellel, salataval.
Sutizes most nem lesz. Ma kezdem elvileg a szenhidrat szegeny eletmodot, ami igen nehez lesz, tekintve, hogy tegnap sikerult vennem egy csodafinom csokolades sajtkremtortat, ami a hutoben figyel. Tripla csokis. Remek.
De probalok a naan kenyerbol sem enni sokat, inkabb a csirkere es a salatara hajtok es holnap talan tartok egy almanapot.
A mult heten en annyit ettem, hogy felek raallni a merlegre, pedig hetfon, vagy kedden szoktam.
Most kezdodott el nalam az a resz, hogy legszivesebben allandoan jarna a szam. Mindegy, hogy eszek, vagy iszok, edeset, sosat, fott kajat, vagy csak alapanyagokat, de allok a huto elott es lecsipek ebbol is, abbol is.
Borzaszto vagyok. Szornyu. Utana meg persze erzem, hogy sokat ettem es lelkiismeret-furdalasom is van. Nemtom meddig fog ez tartani, de nezzetek meg lanyok, hogy a jovoheten keszulo pocakfoton mennyivel gombolydedebb leszek, mint a mult hetin. Es nem csak hasban...
Mar kicsit azert szurkolok, hogy mire a karacsonyi dozsi jon, addigra kezdodjon el a gyomoregeses idoszak, mert az legalabb kontrollalni fog. Mondjuk anyaeknal amugy is ugy tele szoktam enni magam az elso ket napban erkezes utan, hogy majd megdoglok, rosszul vagyok es utana mar csak eszegetek, nem zabalok.
Nadrag kerdes: en is azt gondolnam, hogy itt nagyobb a kinalat. Nagyobb is, de nem nekem. En itt is, ott is rettenetesen nehezen talalok magamra nadragot, mindegy, hogy terhes vagyok-e, vagy sem. Ami fenekben es combban csinos, az a bokamig sem er. Ami hosszu, az harom szammal nagyobb meret, mint en.
Zarja: a tavaly atalakitott nadragokkal ket gond van. Az egyik az, hogy mar vissza alakitottam oket szules utan, amikor elkezdtem visszafogyni. A masik az, hogy a szules utani fogyas olyan jol sikerult, hogy Kristof negy honapos korara mar nem tudtam hordani a teherbe eses elotti nadragjaimat, mert vekonyabb lettem, logott rajtam az osszes. Most meg meg nem hiztam annyit, hogy ismet jok legyenek ram (nah, mondjuk ezt nem is banom). A Kristoffal hordott terhesgatyaimmal ugyanez a helyzet, egyetlen 10-es van, a masik ket normalis az 12-es, en meg meg jelenleg is a 8-as meretet kepviselem. A tizes raadasul bo fazonu, iszonyatosan all. Mint tehenen a gatya.
Már mindegy. Megkaptuk legalább a szülinap-karácsonyi pénzeket, úgyhogy szülinapomra megvehetem a baba bútorát. 
Mivel lehetne kenegetni?
.
