Edina, Lina ma rácáfolt az éjfél utáni első ébredésére; most ölelgettem meg (22h20), ugyanis álmában szólt, hogy „mama fölvesz, mama vigasz”. Amúgy beteg Lina, múlt csütörtök éjjel 1-kor felébredt, hányt, majd ezután óránként hajnalig, aztán pénteken volt egy 39 fokos lázas napja, éjjelre kapott egy kúpot, viszont másnap már nem is mértem lázat, mert éreztem, hogy nem vészes. Vasárnapra jól lett, mára viszont folyik az orra, és megint csúnyán köhög. Azt mondta a doki, hogy ezekkel a tünetekkel találkozik sokat mostanában. Olyan bágyadt volt, mikor hazaértünk a dokitól, de este egész jó volt a kedve, hancúrozott, majd bejelentette, hogy „tészta”, és megevett egy nagy adag vacsit. Azt bírom nagyon a beszédfejlődésében, hogy olyan szépen alakul a ragozása, most már azt mondja, hogy „megittam”, "mindet megettem" vagy a nyuszikájának amikor megöleli, hogy „szejetem”. És mindig elámulok, hogy mennyire tudja már a dalokat, mondókákat. Na persze nem egészben, csak szavakat mond be amikor odaérek ahhoz a részhez, amit ő is tud. A „légyszi”-t nem kellett sokáig tanítanom, ha szeretné, hogy vele foglalkozzak, mindig hozzá teszi „mama, keje jészi”.
Hát igen, Momoska, anyu rendületlenül megy hetente 2x a tesómék gyerekeiért.
Azért védelmemre legyen mondva, hogy a lustaság mellé társul más elfoglaltság is. Ja, és igen, ugyan csak 2 nappal, de Lina a legfiatalabb.
Pelus kérdésben én egy nagyon kényelmes stratégiát vettem fel, ugyanis eszembe ötlött amit egyszer Momoska, írt, hogy nem lenne kedve télen, beöltöztetve kísérletezgetni, meg fűbe pisiltetni, ha úgy alakul, ezért én nem erőltettem, pedig Linánál éreztem ősz elején némi „vágyat” arra, hogy levegye. És azóta is nagyon szeret(ne) meztelen popsival szaladgálni, csak sajna a lakásban sincs túl meleg, ezért nem nagyon hagyom. Most lelkiismeret furdalásom is lett de nyomban, hogy milyen szívtelen vagyok, nem hagyom kibontakozni a kislányomat. Néha ráül a WC-re (a bilit én is kerülöm), olyankor nagy vigyorgás közepette pukizik egy párat (amiből arra következtetek, hogy tudja, hogy ott valamit csinálni kell, mert tényleg mindig feltűnően erőlködni kezd, néha már úgy kell szólni neki, olyan vörös a feje). Egyszer volt olyan, hogy fürdés előtt apa úgy hallotta, mintha csurgott volna valami (erről lemaradtam, és azóta nem történt ilyen).
Én meg sem lepődöm, hogy Borisz el volt Alizzal 1 órán át. Amikor anyu elhozza Lina unokatesóit, én egyáltalán nem kellek oda, még szerencse, hogy anyu természetesen vállalja a gyerekek után szaladgálást, fegyelmezést, bújócskázást, meg mindent, amit kell. Én meg csak ülök a kanapén, mosolygok és csodálom őket. Ha meg elmegyünk valahová, akkor virítok, mint 3 gyerekes anyuka.
Momoska, jók a képek! (Mint mindig.)
Timi, ezek a földre vetős 1 percig duzzogós majd misemtörtént nagylány allűrök nagyon ismerősek!
Apja (is) imádja nyúzni, de ő azt is megtanította hozzá, hogy „apa, haggyámáj” (azaz hagyjál már), és ma este nekem is mondtam okosan átültetve, hogy „mama haggyámáj”.
Nálunk is így van, amikor besamponozzuk a haját, azzal semmi gond, csak amikor le kell öblíteni. Tina, ez jó ez a legyes sztori, ha eszembe jut, kipróbálom.
Momoska, te vinni fogod ringatóra Boriszt a járvány ellenére is? Mert én is kinéztem jó kis programokat, de nagyobb bennem a félsz, hogy valamit összeszedünk…
Timi tök jó, hogy ennyi unokatesó van!!
) De már csak azért is maradtam,mert akik a sorban körülöttem álltak jófejek voltak és nagyokat nevettünk. Előttem egyébként egy 41 hetes terhes kismama állt, azon nevettünk,hogyha elmenne a magzatvize, akkor sem engednék előre a sorban...
Kolléganőm szült az Istvánban és azt mondta, hogy ugyan bemehetnek a látogatók a kórtermekbe, de van külön szoptatós szoba, ahová el lehet vonulni.
Persze ez még azért nem 100%, de valószínű!!
