Hali!
Uh, nem bírtam visszaolvasni, de muszáj elmesélnem a mai napot.
Kezdődött azzal, hogy hajnalban keltem, mert jöttem Komlóra gondozásra, így fél hatkor indultam Kvárról. Kedvesem is felkelt velem, és míg én ettem pár falást, addig lement és bemelegítette nekem az autót.
Gondozáson minden rendben van, ideális kismama vagyok, ÉS szept 21-okt 21 között híztam 5 kilót, az előtte lévő hízásokkal együtt így lett 9 kg, amiért megfedtek, de most meg okt 21 és nov 11 között meg kerek egész 1 kg-ot híztam. Mondák ügyes a kismama (már csak a buksisimogatás hiányzott). Vérnyomás, babó, méhszáj minden ok, a vasam csökkenget, még nem kritikus, de figyelni kéne rá.
Aztán elmentem Szászvárra a csomagért, amit a Teszveszen ütöttem le a babónak, helyes nagyon. Ott keringtem abban a pöttöm faluban, és nem találtam meg azt a hülye házat. A csajszi meg nem tud vezetni, így olyan támpontokat adott, hogy ott van egy buszmegálló, meg egy abc, meg egy piros háznál kell elfordulni balra. Hrrr. Na nehezen megtaláltam, megnéztem a babót, helyes volt. Képzeljétek, azt mondta, hogy 3. hónap után fekvésre ítélték, mert gyenge a méhe (ki érti ezt) és nyílt a méhszáj, 6. hónap után meg már a kórházban heverészhetett. Ennek viszont az volt az előnye, hogy piszok gyorsan tágult, fél óra alatt megszületett a baba (szerintem inkább kipottyant). De többet nem mer vállalni, mert akkor megint végig kéne feküdnie. Asszem ennyire egyikőnknek sem kritikus, DE ne is legyen. Inkább vajúdjon mindenki egy két órácskát (nem tom akkor mennyire fogom majd órácskának hínni).
Aztán jött egy volt osztálytársam, itt sírta el magát, hogy milyen jó volt várandósnak lenni (hm) és hogy ő 30 (!) kg hízott a várandóság alatt (mi ehhez képest a mi 10 kilócskánk) és hogy milyen jó volt szülni. Megőrjít anyám. Uuuutálom, ha jelen vagyok, és egyes szám harmadik személyben beszél rólam másoknak. Uh, ezért egyszer még nyilvános üvöltöm le a haját, de most toleráltam annyira hogy fél óra után megszöktem és inkább a kocsiban ücsörögtem. Ott ülök és másnak mondja, tudod az Eszter a Megyeiben fog szülni, és már annyira várja (honnét tudja???? mikor sose kommunikálok vele ilyesmit, na természetesen PONT ezért nem) és a többi nyál. Uh.
Aztán a nap fénypontja 6-ra mentem be Pécsre a szülészetre. Persze mikor hívtam a szülésznőt akkor még jó volt, mire beértem már üzent, hogy épp szülnek várjak egy kicsit. Nem baj, addig is beszélgettem az egyik szülő nő rokonával. Aztán bementem a szülészetre: megnéztem az alternatív szülőszobát (a másikat azért nem mert ott éppen még takarítottak) vagy másfél órát beszélgettem a szülésznővel (nagyon helyes, de jaj én olyan ostoba vagyok, olyan olyan állati zavarban voltam, mindent tekergettem ami a kezem ügyébe került). Nóri: szóba került a laszti is, azt mondta, nyugodtan ücsörögjek rajta, puhítja a gátat a ringásával. Úgyhogy alig várom hogy hazamenjek kicsit rugózni rajta. Végig vettük az egész folyamatot egészen onnan hogy valami NST vizsgálatot már ő szeretne rajtam végezni, mikor induljunk el, előkészítés, vajúdás, kitolás, doki szerepe, apjuk szerepe, gátvédelem, fájdalomcsillapítók, köldökzsinór elvágása, tisztogatás, lepényi szakasz, gyermekágyas osztály. Majdhogynem a szoptatás is, de én akkor már totál ki voltam készülve, hogy ilyen intim dolgokat megosszak másokkal. Azt még nem tom, hogy fogom feldolgozni, hogy egyszerre annyian akarnak a lábaim közé nézni, állni, ülni. Bemutatta a szülősámlit, hogy hogyan használják. Az alternatív szobában volt: sarokkád, forró tussal, franciaágy, hintaszék, több szülősámli, laszti. A többi nem fogott meg. Nagyon kedves közvetlen volt, de látta rajtam, hogy olyan őrült zavarban voltam.
Bocsi, hogy hosszú voltam, de annyira hatott rám ma a nap érzelmileg. Örülök a döntésemnek egyenlőre, úgy látom helyes volt. Talán azzal fogott meg a legjobban, hogy azt mondta, az a jó szülés, ahol a dokinak minimális feladata van (én is így gondolom) beérkezéskor megvizsgál és utánna megállapítja hogy megszületett a baba. Ennyi. Na én valami ilyesmire vágyom.
Nem tom, hogy fokozhatom e az őrületet, de a H1N1-re azt mondta, hogy ők sem oltatták be magukat a szülészeten, a végső meggyőző és megnyugtató érvet kimondta: ha TÉNYLEG akkor lenne a baj, akkor az ANTSZ úgyis kötelezővé tenné. Ezzel kapcsolatban írt a jógaoktató is emilt, hogy beszéltek normál jógaórán -több orvos is jár hozzá infektológus, háziorvos, gyerekorvos - és a nagy konzílium eredménye az, hogy kismamáknál a környezetében lévők oltsanak, a kismamák meg ne nagyon járjanak közösségbe (ne akkor hétvégén mégse megyek rockkoncertre
amúgy se mennék a zaj és a tömeg miatt).
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredett.