No, még nem alszok, de már majdnem.
Bevittem a tévé elé a pizzát (bocsi melósok) és van egy műsor, amit nagyon szeretek: Záróra. Beszélgetős műsor, sok témával foglalkozik, de egyszerre csak eggyel. Ez a műsor egyébként késő este megy az m2-n, ilyenkor van az ismétlése. Mindenkinek szívből ajánlom. Ma Vasvári Alojzia (írói nevén: Lousie Vasvari) mesélt az életéről, illetve a holokauszt-túlélő magyar írónők munkásságáról. Nem akarok túlzásokba esni, de szerintem mindenki számára példaértékű lehet az ő személye. Érdemes utána nézni.
És amire még reagálni szerettem volna:
Geri, hagyd a francba a porcicákat! Tudom, hogy sokszor nehéz feltalálnia magát az embernek, de tapasztalatból mondom. Sokáig engem is zavart, hogy ott a sok mosatlan, a poros polcok, hogy minden szegény páromra marad meg hasonlók, de aztán meggyőztek, hogy valóban megéri pihenni. Lehet, hogy sokan nem tehetik meg, és bevallom néha még a mai napig zavar, hogy pl. nem én teszem rendbe az egész lakást (ez nem mártírkodás, egyszerűen férjem munkája miatt így alakult), de porszívózni vagy pl. ablakot pucolni tuti nem fogok. Főzök, mosok, teregetek, vasalok, ha kell, kitakarítom a fürdőt, de ennyiben ki is merül most az itthoni munka. És így sem fulladunk bele a piszokba. Sőt.
BPD: ezt is megkérdeztem ma a dokitól, mert kicsit nagynak találtam az értéket a heteinkhez képest, de azt mondta, hogy mint, ahogy a felnőttek között is vannak eltérések, és a babák sem egyforma súllyal, méretekkel jönnek a világra, így kár ezen aggódni, ne foglalkozzak vele.
Tea: bár nem sok teát iszom egy nap, de akkor csakis Rooibost.
Meg férjemmel Update leveket.
Itt olyan gatya idő van, hogy most már tényleg nem bírom tovább, megyek aludni.