Üdv! Ilyenkor olyan szomorú vagyok, hogy itt lakunk a pusztában... Mert már úgy beleéltem magam a holnapba... De Kitty hsz-e óta kicsit észheztértem, hogy azért nem várhatok senkitől ilyen áldozatot...
Azért, ha véletlenül vhogy itthonmarad a kocsi (pl felrobban Apa sulija - na jó, ez nem vicces...), akkor megyek. Punktum.
Netti, aranyos vagy! Azért sírtam, mert kiakadtam egy orvostól, aki ahelyett, hogy mondta volna, hogy nagyon éhes, meg szeretné enni az ebédjét, mielőtt megnéz (én votam 1edül beteg, aki várt), azt mondta, hogy a kórházi betegek ügyeit kell intéznie, ehhez képest megvárta a kajáját, jókedvűen elfogyasztotta, majd még eszmecserét folytatott vkivel, és még 2x rákopogtunk Samuval, hogy akkor nem tudna-e megnézni, mondta, pár perc. Először mondták, min. 15 perc, hát igazat mondtak, 1 óra lett a várakozás... És szegény Danit itthon hagytam a nagyszüleivel, és már nagyon éhezett... Na, most ez jó hosszú lett...
Eve, nagyon aranyos Balázs!
Jobban vagytok már?
Na, jó éjt mindenkinek!