Monik!
Remélem, ha nem is akarsz már írni, azért olvasod! Igazad van, nem egy oldalról nézzük - de én pld nagyon kíváncsi lennék, ha lenne rá lehetőségem, hogy megismerjem, hogy mi a véleménye azoknak az embereknek a munkámról, akikért, akikkel dolgozom! Még ha ez nem is mindig csak dicséret - de biztos, hogy a kritikákat elolvasva lehetne javítani a dolgon - és hát végső soron a lehető legjobb ellátás mindkét "oldal" érdeke - legalábbis remélem! És ez nem is annyira személy szerint neked szól, inkább bárkinek, akinek megadatik az, hogy megismerje ezeket a névtelen vagy névvel íródott véleményeket (és itt nem a sárdobálásról beszélek, mert az nyilván gusztustalan és értelmetlen is)
Te, mint az osztályon dolgozó, valószínűleg sosem fogsz találkozni egy csomó olyan problémával, amivel azoknak, akik nem egészségügyisek, nem kollégák, bizony, szembesülniük kell - és ha megszületik a babád, bizony, lehet, hogy te is átértékelsz a mostani gondolkodásodban néhány dolgot!
Azt gondolom, hogy a csecsemősnővérek egy része - azok közül, akikkel én találkoztam, sajnos sokan
- nem ismerték még fel, hogy az ő dolguk nem nehezebb, hanem könnyebb lenne, ha minél inkább támogatnék, hogy a babák lehetőleg a nap 24 óráját az anyjukkal töltsék és a nővérkékkel minél kevesebbet! És ez biztos, hogy több rugalmasságot kívánna és kisebb lenne a "rend" - de hosszabbtávon ez az érdeke a babáknak, a mamáknak és a nővéreknek is!
Akkor ismét néhány személyes példa, hogy mire gondolok:
Amikor a kisfiam megszületett, nem tudtam, hogyan kell szoptatni, bár sok mindent elolvastam róla. Az első nővérke, aki jött segíteni, olyan cigiszagú volt, hogy kishíján elhánytam magam tőle, megragadta a mellemet, belenyomta a kisfiam szájába, egy kicsit megcsipkedte a babát és magunkra hagyott. Mondanom sem kell, hogy a szopi nem sikerült... elmentem zuhanyozni, de mikor visszaértem, még a babán is éreztem a cigiszagot
A szobatársam, aki már nem elsőbabás volt, segített, javasolta, hogy tegyem tisztába előtte, mutatott néhány pózt, hogy hogy lehet kényelmesen ülni - feküdni szoptatás közben--- és sikerült
A köldökellátást valóban nmegmutatta egy nővérke másnap reggel, de olyan sebességgel, hogy én csak azt láttam, hogy a gyerek egy perc alatt lemeztelenedett majd ismét ruhában van... tudom, persze, sok gyerek sok idő - mégis, ha előszörre valaki nem a vizit idején, hanem kifejezetten ránk szánva 20 percet mutatta volna meg, hogy hogy fogjam meg, milyen erősen töröljem, hogy öltöztessem, akor elég lett volna egyszer megmutatni. Így mindenm műszakban megkérdeztem - sokat sajnos nem profitáltam belőle továbbra sem, viszont összességében sokkal több időt fordítottak rám, mint az az egyszer húsz perc lett volna.
Szerintem nem tesz jót az osztály imidzsének, ha a nővérkék - de még a gyerekorvosok egy része is - azt mondja a "bababarát" kórház címhez szükséges feltételekről, hogy igen, ezt le/alá kell írni, mert különben nem kapja meg az osztály a bababarát címet - na de a valóságban ezek azért nem így működnek, mert az már "túl bababarát" - az ő rovásukra! Én azért mentem ebbe a kórházba, mert fontosnak tartom ezeket az elveket. Ha vki a az osztály dolgozói közül a maga számárea nem tartja elfogadhatónak és kötelezőnek ezeket, az dolgozzon másutt!
A kislányomat, aki az első pillanattól kezdve rengeteget tudott szopizni, mert bőven volt tejem, hiszen még a nagyot is szoptattam, egy nővérke a jelenlétemben akarta megitatni cumisüvegből vízzel - hogy a fürdés miatti sírást abbahagyja és "megnyugodjon". Nem engedtem - de mit gondolhatnék ezután arról, hogy deklaráltan nem adnak pótlást, sőt, engedély nélkül semmit! az éjjelre beadott babéknak? Mikor ha én ott vagyok, cumisüvegezné??? Ráadásul épp akkor azért vittem be a babát, mert a nyakáig kakis lett és szerettem volna lemosni náluk és nem a kórterem fürdőszobájában - háááát, az a kioktatás, amit kaptam, hogy fürdés este van, neki erre nincs ideje, de én nem csinálhatom meg - és úgy egyáltalán, nem állhatok a karomban a babával, "annak" a korárban a helye, mert ha elejtem, ki viseli érte a felelősséget??? - minha ovis lennék és 3 nap múlva nem ugyanén hagynám el a kórházat egy kisbabával, akiért, a testi, a lelki jólétéért és egészségéért természetesen mindenkori felelősséggel tartozom - szóval, nekiállt a nővérke popsitörlőkkel letörölgetni a nyakig kakis babát. MOndtam, hogy ezt én is megtehettem volna a szobában, azért hoztam ide, mert szerintem ezt tiszta vízzel kéne alaposan leöblíteni, nem 20-30 illatosított törlőkendővel bemázolni a baba teljes testét... nem értette
Aztán végül, mivel nagyon erősködtem, lemosta - ettől kezdett bőgni, mire öltöztetés után (amit én szívesen megtettem volna, de nem lehetett - vajon miért?) felkapta és ahelyett, hogy ideadta volna, vonult el vele... mikor megkérdeztem, hová viszi, már cumisüveggel a kezében állt és mondta ezt a "megnyugodjon" dumát... aztán halálosan fel volt háborodva, hogy nem engedtem.
Aztán volt egy eset - egyik hétvéginap vmelyik nővernek(?) a táskáját elemelte vki, azt feltételezték, hogy egy külső személy (nem tudom, meglett-e, kiderült-e, ki volt, stb) A válaszreakció az volt, hogy bezárták a folyosóra vezető kórteremajtókat, a kulcsot eltették!!!! és csak körbemenve lehettett látogatókat fogadni, nem lehettett szellőztetni, csak "befelé" - én épp a hűtővel szembeni szobában voltam: szörnyű bűz áradt be onnan, levegő semmi, zaj rengeteg, mindez történt egy május végi napon, eszetlen, fülledt hőségben... és mindenkit jól leb---tak, hogy miért engedjük, hogy boldog-boldogtalan átmászkáljon a szobán! Nem "engedtük" - a kutya sem kérdezte, bejöhet-e, átjöhet-e, ha véletlenül felismertük vmelyik dokit (pld Márton profot látásból, aki a fizeős szobába ment a betegét látogatni rajtunk keresztül) - akkor tudtuk, ki robogott át a szobánkon fehér köpenyben, ha nem, hát nem - de kopogás, bemutatkozás sosem volt! - de a büntetést felelőtlen magatartásunkért mi kaptuk aztán mire hazajöttem, már lazult a szigor, gondolom, visszaállt minden a régi kerékvágásba...
A nővéreken egyen sem volt névtábla, pedig jó lett volna tudni, ki kicsoda, az (gyerek)orvosok többnyire bemutatkoztak, de névtáblája nekik sem volt mindnek...
TUdom, ezek nem nagy dolgok, pláne nem kívülről személve... belülről azok. Rontja az ember komfortérzetét, rombolja a bizalmát, csökkenti az elégedettségét. Egyik sem pénzkérdés. Szembeállítani ezeket a dolgokat azzal, hogy "na de egészséges a babánk, vagy azzal, hogy az intenzíven sokkal nagyobb gondokkal küzdenek - egyszerűen demagógia! A tisztességes, nagykorú, döntőképes felnőtthöz való hozzáállás annak is jár, akinek egészséges a babája és annak is, akié koraszülött, beteg, stb. Különbség az egészségügyi, szakmai kérdésekben van csak.
Gondolom, megint jó kaotikus lett, de elég sok részletben írtam és visszaolvasni sem volt időm egészben.
Márti