remélem a bnőm nem bánja, egy kis "ízelítő a cickóműtét részleteiről
"Utána egy napig nem szabadott felkelni, ágytálba kellett vizelnem, képzeld el. Az volt a szar, hogy nem tudtam ...hát kitörölni, mert az izmaim nem engedtek odáig érni. A hátsómig még most sem nagyon érek el, egy kakálás tiszta küzdelem.Szóval úgy mozgok, mint egy 80 éves, nagyon lassan közlekedek, azt is nagyon vigyázva, megfontoltan, mert nem tudod, milyen akadály ugrik ugye eléd. Első nap még kaptam infúzióba fájdalomcsillapítót, meg minden egyebet, akkor még tök virgonc voltam, mindenkit hívogattam, mikor kitisztult az elmém, kb 15 óra körül. Na másnapra elmúlt a jóvilág, nem kaptam több infúziót, viszont hánytam, és rámzúdult az a kegyetlen fájdalom. A kanül is benne volt még a karomban, na meg a hónaljamból kivezetett két cső, ami a mellemben képződött váladékot vezette két tartályba, ezeket 5 napig egy szatyorban hordtam magammal. Ez volt a legborzasztóbb az egészben. Akkor már fel kellett kelni és sokat járkálni, gondolhatod mennyi kedvem volt hozzá. Felkelés kb fél óra volt, mostanra csökkent az idő. Senki sem segít neked, csak egy nyúlós húzózkodó van az ágy végére kötve és tessék. Hát a karjaim jól ki fognak izmosodni, az tuti, de ez a felkelés egy rémálom, még a mai napig.
A párna egy külön történet. Ez nem rendes ám, neeeem, ez olyan babzsákszerű, valami kavicsokkal feltöltve. Na ezt a gravitáció persze lefelé húzza, így amikor nagy szenvedések árán elhelyeztem, az ágy mellett állva, és nagy nehezen félóra alatt befeküdtem az ágyba, addigra lecsúszott a derekamhoz, rohadtul kellemetlenül, a fejem meg lógott, csoda ha ettől kiakadtam. Ekkor már annyira kifáradtam, hogy nem tudtam felkelni egy újabb igazításhoz, és így feküdtem addig, míg nem gyűjtöttem erőt.
Ehhez hozzátartozik, hogy akkor is és most is félig ülve alszom, mert nem tudok vízszintesen feküdni, másrészt meg nem tudnám magam felküzdeni olyan mélyről, mondhatta volna valaki, hogy karra meg hasra gyúrjak előtte
Szombaton bent volt a doki, ki akarta venni a csöveket, de én ettől annyira fostam, hogy mindenféle ürüggyel elhalasztottam másnapra. Igazából már a műtét előtt is a csőkiszedéstől féltem, és amikor eljött az ideje, rám tört a pánikroham. Szinte úgy vonszolt be a doki a kezelőbe és szó szerint végighisztiztem az egészet, mint egy eszelős, de én ennyire már régen féltem. Nem is tudom, mi volt velem, de egyszerűen annyira rettegtem, hogy az agyam nem engedte felfogni, hogy meg kell történnie. Hát!
Borzalmas is volt, annyira gáz volt, hogy nem is tudom elmondani. A csövek spirálszerűen bele voltak tekerve a melleimbe, hosszan, jujj, most is rosszul vagyok ettől. A hangja, ahogy kihúzta, mintha egy lény mozogna bennem, na és az érzés, hogy a testedből kihúznak valamit...Soha sem felejtem el. Csakis emiatt remélem, hogy nem lesz komplikáció és nem kell újra becsövezni. Bármit kibírok, bármit, de ezt képtelen vagyok.
Na szóval egy szó mint száz, mindent egybevetve, a mellműtétemnél soha sem tapasztalt fájdalmakkal szembesültem és ez elég rosszul érintett testileg-lelkileg.
A kihúzás után a lukkal semmit sem csinált a doki, csak odatett néhány gézlapot meg kaptam két ragtapaszt, hogy majd ragasszam be. Ehhez ma volt bátorságom.
Sajnos nem nagyon jól alszom, éjszakánként 3 óránként felébredek, akkor fel kell kelnem. Ez eléggé megvisel ugye, ahogy már kifejtettem. Most úgy oldom meg, hogy a jobb lábfejemre kötöttem egy textil övet és azzal húzom fel magam. Akár vicces is lehetne a dolog. De igazából nem az. Elég nehéz még a lábfejemet is elérni, hogy rátegyem ezt az izét, ez egy jó hosszú meló. Talán majd javulok. Ma már saját magam megmostam a hajam, ez is vicces volt. De már muszáj volt.
És annyira viszketek. Ez a bugyola kötés van rajtam már 6. napja, meg ez a szoros melltartó, meg egy pánt, ami lefelé tolja a cickókat. Alig kapok tőlük levegőt, a lelket is kiszorítják belőlem. De ami szintén gáz, hogy már milyen koszos lehet, csoda, hogy viszketek? Most egy fakanalat rendszeresítettem, azzal vakarom a hátam. Ez is tök röhej. Pénteken 2-re kell visszamennem, hogy átkötözzön a doki, akkor majd viszek magammal egy másik melltartót és megkérem, hogy adják rám. Elvileg én is lecserélhetném, de nincs hozzá merszem,. Ma lehúztam egy kicsit a cipzárt és az egészet elengedte, én nem merem magam kicserélni, félek, hogy valami gáz lesz. "