Megint bejelentkezem, szerencsére két héten belül otthon is lesz internet és akkor megint aktívabban írhatok kedvemre
Most volt időm leírni, hogyan is született Miléna és milyen volt a műtét:
Szóval csütörtökön reggel nyolcra tűzte ki a dokim a műtét időpontját. Lehetett választani, hogy kérek-e
beöntést és borotválást. A borotválás csak felül egy-két cm-t jelentett, a beöntést pedig ki lehet bírni, fájni egyáltalán nem
fáj. A WC-n ülve írtó muris volt, ahogy "távozott" (bocsi, de biztos érdekel vkit ez a része is
. Utána 8-kor mentem a férjemmel a műtő "előszobájába", ahol megcsinálta egy nagyon kedves szülésznő - Adrienn - az infúziót, beszélgettünk. Utána jött az altatóorvos, elmagyarázta az epidurál lényegét. Össze kellett kicsit az ágyon gömbölyödni és úgy adta be - persze először a helyi érzéstelenítőt. A gömbölyödéshez még segítséget is nyújtott, mert elég nehéz nagy pocakkal...) Semmit sem éreztem még magát a szúrást sem, pedig ettől tartottam a leginkább. De semmi sem volt. Elkezdett zsibbadni a jobb lábam, ezután kaptam meg a maradék érzéstelenítőt. Ezután toltak be a műtőbe. A férjem is beöltözött, ülhetett a fejemnél. Teljesen magamnál voltam végig, talán egy picit éreztem magam csak kábának. Csak a kisbabára tudtam gondolni, hogy minden rendben legyen. Nem éreztem semmit!! Egyszer csak hallottam, hogy mondja a dokim, hogy mindjárt itt a baba, a férjem felugrott és akkor hallottam meg először a sírását. Olyan nagyon jó érzés volt!!!! Kérdeztem meg van-e mindene, de a férjem csak azt tudta mondani, hogy "úristen mekkora haja van, Szivi!"
Utána persze megnyugtattak, hogy minden OK. A lánykát bebugyolálták és odahozta a férjem megmutatni még magzatmázasan. Ő utána elment a babával (rendberakták, kitisztították a légutakat stb.) Engem addig összevarrtak, a dokim még a végén megkérdezte a férjemet, hogy "Apuka, jó lesz így a varrat?". Műtét után már aznap délután sétáltam a folyosón. Műtét szempontjából a második nap a legnehezebb szerintem (a baba már egész nap veled van és a seb is akkor fáj jobban, de nem vészes és utána hipp-hopp meggyógyulsz. Az alapítványi szobák nagyok tutik, aki teheti, mindenképpen javaslom. A férjem kétszer is bent aludt.
Ha olvassák a Péterfysek a topicot, mindenképpen szeretném, ha tudnák, hogy nagyon jó élményem van a kórházi napokról és őszintén fogom mindenkinek a kórházat ajánlani. A nővérek kedvesek, segítőkészek voltak és általában mindenki, akivel kapcsolatom volt. Nagyon köszönöm!!!
Miléna most 3300 gr (2450-nel hoztuk haza), holnap lesz 1 hónapos, el sem hiszem. Tündéri baba, akkor sír csak, ha éhes. Na jó, meg talán még este, amikor egy picit nyűgi.
Ivett, a kisfiad nekem is tetszik, majd "összehozzuk őket"
Puszilok mindenkit és drukkolok a kismamiknak!!
Tmami
. 
. Sőt még azt is mondta a doki, hogy nem is 28,5 hetesnek, hanem kb. 30 hetesnek felel meg a kis tökis, és már 1454 gramm
) 
