2009.10.06 10:18
Szerző: Anonymous
Sziasztok lányok!
Ne haragudjatok, hogy így eltűntem. Részben munka, részben más miatt, lentebb bővebben kifejtem.
Kata, tudom, hogy hogyan érezhetsz, én is láttam már elég sok negatív tesztet, de ugye még nem vagy az igazi tesztelős napon, így még egy picit bízzál és reménykedj. Tudom, hogy mondani könnyű, de Gabó esete is elég példaértékű, neki is milyen gyenge volt még a tesztelés napja környékén a csíkocska és mégis ott a baba.
Dezsi, én nem tudom, hogy a szkenner miatt van-e de én ugyanolyannak vélem látni a tesztjeiden a 11. napi csíkjaidat, mint a 3. napit. Említetted, hogy neked mindig ilyen tünetek mellett jön a mensi (fejfájás meg nyilallások), de ugyanakkor próbálj meg te is kicsit jobban bízni a sikerben, főleg úgy, hogy elég sok lánynak pont ezek a babásodás tünetei. Még légy kedves kicsit tarts ki, még akkor is, ha mindazt, amit érzel, mensinek könyveled el.
Tücsök, nagyon drukkolok neked, vigyázz magadra, ne idegeskedj! Hagyd, hogy a két szép csíkod tovább erősödjön. És ne akard magadat meggyőzni, hogy halványodnak a csíkocskáid, mert nem halványodnak!
Zsuzska, most már aztán szerintem vígan kibírja a babátok a végéig odabenn. Szuper, hogy semmi probléma nincsen, nagyon stramm kis emberkétek van.
Kriszta, nagyon szép a pocid és hidd el, hogy biztosan nagyon sokat fejlődik a pici odabenn, jól érzi magát és nincs semmi gond.
Hbzs, na de most majd szépen megoldja a doki bácsid, hogy a tüszők eltűnjenek onnan. Remélem, hogy minden OK lesz veled és nemsokára már örülni fogsz egy pozitív tesztnek. Jó, hogy a leszívás is elég, picit érzékeny lehet talán a hasad, de ez is egyénfüggő, nekem sosem volt leszívások után semmi probléma.
Pocakosoknak pedig sok-sok jókedvet és simit.
Én nagy valószínűséggel tolom a lombikot. Az is lehet, hogy ebben az évben már nem kezdünk bele, bár ez még változhat a konzultáció függvényében. A helyzet az, hogy önszorgalomból elkezdtem további vizsgálatok elvégzése után kutatni. Ez elég hülyén hangozhat, de volt egy olyan érzésem, hogy nálunk nem csak szimplán az van, hogy "most nem volt szerencsénk, majd lesz a következő lombiknál". Valahogy nem nagyon tudtam azt a tényt elfogadni, hogy nagy általánosságban minden rendben van (leszámítva férjem mintáját, ami azonban nagyon komolyan fejlődött pozitív irányba a vitaminok hatására), a leszívott tüszők szépek, megindul a megtermékenyülés, csak éppen beülti után történik valami, ami miatt nem tapadnak meg a babók. Ne kérdezzétek, hogy honnan, egyszerűen csak jött egy érzés, és emiatt - mivel a sorszámig a várakozási időmbe beletelt - férjem teljes támogatásával elmentem egy speckó vérvizsgálatra, ahol kapásból kiderült, hogy olyan génmutációkkal rendelkezem, amelyek 30-szorosára növelik a trombózis kialakulásának veszélyét nálam, de ami a legfontosabb, ezek a génelváltozások közvetlen kapcsolatban vannak a spontán vetélési és sejtosztódási problémákkal is. Tehát nagy valószínűséggel nálam minden alkalommal az történt, hogy beülti után a nem megfelelő genetikám miatt egész egyszerűen az embriók felszívódtak minden további nélkül. Hogy azért még kicsit csavarjunk mindezen, ezek mellett még az is kiderült, hogy nálam csökkent annak az enzimnek a működése, amely az általános magzatvédő vitaminokból a folsavat megfelelő módon hasznosítja a szervezetem számára. Ez ugye a magzatra nézve a későbbiekben igencsak káros lehet (idegcsőzáródás, miegyebek).
Bármilyen bénán is hangzik, most férjemmel kimondhatatlanul örülünk annak, hogy ezek kiderültek, mert ugyanis ezeket lehet kezelni. A helyzet az, hogy várhattuk volna ám a sikert sok-sok évig azzal a szöveggel, hogy "majd legközelebb biztosan sikerül", de akkor sohasem tudtam volna meg ezt. Még bénábban és furcsán hangozhat, hogy örölünk, hogy egyébként lombikozunk, mert ha mindkettőnkkel minden rendben lenne, akkor aztán még kevesebb esély lett volna arra, hogy elmenjek vérvizsgálatra, mert akkor nem lenne rá okom. Akkor aztán tényleg csak az örökös siker nélküli spontánkodás maradt volna, minek a vége minden bizonnyal lombik lenne sok év után. A jó hír az, hogy minden hibám kezelhető. A folsavfelszívódás esetében csak annyi a teendő, hogy sokkal nagyobb dózisú és számomra megfelelő összetételű vitamint kell majd szednem (amit egyébként már el is kezdtem). A többire is van megoldás, egész egyszerűen egy kiegészítő kezelésre van szükségem, akár injekció, akár gyógyszer formájában, és - ami szintén fontos - ennek nincs káros hatással a születendő babára.
Hát szóval azért nem jöttem hosszabb ideig (remélem, hogy azért még a csapat tagja lehetek), mert ezeket a vizsgálatokat csináltuk és örökös rohanásban voltunk, pluszban azért az első sokkon, mikor ezeket megtudtam, túl kellett tennem magam. Most már hálát adok az égnek, magamnak és a dokiknak, hogy mindezt kiderítették és még inkább azért, mert van megoldás és a továbbiakban sokszoros esélyekkel indulunk a lombikon. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal fog is sikerülni a következő, hanem azt, hogy az esélyeket sokszorosára növeljük. A lombikot pedig azért szeretném tolni, mert mindezeket még meg kell beszélni a Tanárúrékkal is, tudni szeretném az ő véleményüket, illetve van még a tarsolyban egy-két szakértő, akivel találkozom. Aztán ugye rohamosan közeleg a karácsony. És persze az én esetemben másabb terhesgondozás fog szóba jönni a későbbiekben (bár már ott tartanék).
Hát jelen pillanatban én itt tartok, de nagyon örülök, hogy mindezekre fény derült, mert az, hogy van hiba és még inkább az, hogy van megoldás, nagyon örvendetes. Persze a fene tudja, annak is örültem volna, ha minden lelet negatív, de a mi esetünkben annyira jó, hogy van mibe kapaszkodni, ezáltal van fény az alagút végén is.
Na jó, befejezem, mielőtt még kimoderáltok, hogy ilyen nagyon hosszú lettem.