Köszönöm a gratukat! Holnap talán már időpontom is lesz a genetikára! Dokim a lelkemre kötötte, hogy már ma hívogassam őket, így ahogy kitettem a lábam a Magzati Diagnosztikai központból, már hívtam is a klinikát-nem vették fel. Itthon újra-majd hosszas kapcsolgatás, csörgés és kattogás után a szülészet vette fel és közölték, hogy majd holnap délelőtt tudok időpontot kérni!
Frankó, csak szerintem így a jövő héten -amikor a férjem 2 külföldi audit között véletlen itthon van- tuti nem tudok menni, csak utána, azt meg kicsit necces megoldani, mert nem akarjuk beavatni a családot az ügybe. Anyukám csak kikészülne az aggódástól, anyósom meg rögtön problémázna és bepánikolna, hogy beteg gyereket fogok szülni. de szerencsére azért vannak barátok, akikre egy kis összeesküvésben is számíthat az ember!
Ági!
Hú, de tuti képeket hoztál! Irtó sármos a kicsi fiad!
és jól tetted, hogy vettél magadnak valamit! Kell az ember lelkének! Na, én holnap fogom ezt tenni. Az elmúlt 2 hónapban csak gyerkruha/cipő boltokba, papír-írószerbe járkáltam és a neten is csak a játékok között válogattam (most is mindjárt: jövő pénteken lesz Bercim 3 éves)! Szóval holnap de. jön anyósom vigyázni a srácokra, én pedig szépen elmegyek cipőt nézni, kismamaruhákat venni ( jó, hogy már 4x voltam terhes és sok ruhám van, de eddig mindig nyáron-ősszel szültem, most meg a március az esedékes), de persze megyek megint ceruzákat is venni, mert drága csabikám 1 hónap alatt 3 postaíront koptatott el, a színes ceruzakészlete pedig egyre hiányosabb...
Köszi egyébként,már jól vagyunk. kicsit komolyabbá váltak a dolgok, ami nem kicsit készített ki engem sem, de már minden ok.! Előszőr Csabinak volt középfülgyulladása, aztán meg szombaton Kamillának ugrott fel a láza 39.2-3 közé és 4 óránként csíllapítva a lázát ( a kúp csak egy tizedet bírt csökkenteni) váltott gyógyszerekkel, hűtőfürdővel hőemelkedésig tudtuk csak visszaszorítani. Hétfőn irány a doki, én már akkor a 3 napos lázra gondoltam, de az ugye a kiütéseknél derül csak ki biztosan, viszont egyszerűen semmit nem talált, ami ilyen magas lázat indokolna. Aznap már nagyon rosszul volt szegény picikém! Nem evett, csak ivott literszámra, félóránként elaludt és folyamatosan szopni akart (de örülök most, hogy még van tejem). Dőlt-borult, ha nem volt a karomban, csak sírt. Aztán keddre már jobban lett, csak a nyűgösség maradt és jöttek a pöttyök is, némi hasmenéssel társítva. Most jól van már, de még tegnap is simán elaludt minden átmenet nélkül a konyhakövön, ma meg a nappali szőnyegén.
De úl vagyunk rajta!
Minyu!
Ezen azért jót mosolyogtam!
Egyébként nálunk a 3. fiú a legnyugodtabb, legalkalmazkodóbb, ha lehet ilyet mondani: a legjobb természetű kiskölök. Jófej nagyon és tökre kiszámítható a viselkedése. Kellett is ám a 2 nyüzsis, mindenhova felmászó, mindent szétszedő-kiborító, imádnivaló kis gézengúzom mellé. Mintababa volt csecsmőként is, szinte észre sem lehetett venni, hogy van! Csak akkor sírt, ha éhes volt, azt sem vitte túlzásba. Anyósom csak féléves kora után merte elmondani, hogy Ő sokáig azt hitte, valami baj van ezzel a gyerekkel, mert soha nem hallotta sírni. És sorolhatnám. de egyébként a 3. gyerekek többsége hasonló a kedvenc védőnőm szerint!
Ehhez képest engem meglehetősen hideg zuhanyként érintett, amikor jött Kamilla az igazi nőcis kis hektikus természetével, hát elképedtem! De őt meg ilyennek imádjuk!
Márti