Hááát, akkorát röhögtem, mikor utólag elolvastam, amit írtam, hogy csak
... Asszony beszél rosszul nyelveket
Na, akkor lassabban: a Jánosban szültem. A baba 4500 g, 60 cm, én 37 éves, súlyos (inzulinos) cukorbeteg, lombikos anyuka, első szülés. Dokim ragaszkodik a "hagyományos" szüléshez. A vége vákum, 30 öltés a hüvelyben, további 6-7 a gátnál. Temérdek vér.
4. napra hazaengednek (addig a szó szoros értelmében nem nézett meg senki), addigra csillagokat láttam, ha csak a gátamhoz ért a takaró, 5. napra láz, fulladás, stb: vissza a Jánosba, ahol a nődoki azt mondja: semmi nőgyógyászati ok az EKG-s azt mondja: semmi kardiológiai ok, a tüdőgyógyász azt mondja: semmi pulmonológiai ok...
Éjjel haza, másnap még rosszabb: sürgősségi, Szent Imre: mindössze egy vérvételből kiderül, hogy sokkos állapot, vészes kivérzés, gb. 2 l vér a szervezetben: irány az intenzív. Onnan a nőgyógyászat (mégiscsak most szültem), vizsgálatnál kiderül: tályog van a gátseben: feltárják, e közben vérre várunk: vérátömlesztés lesz...
A Barna és a fia volt (a Rákóczy mellett) a 2 legaktívabb, legtöbbet segítő, legrendesebb, legegyüttérzőbb velem. 4 napot töltöttünk bent (addigra Manót behozta a férjem, kaptunk kis tologatós kosárkát, velem lehetett, aztán a férjem is bent aludt, mert hiába volt bent a Manó, nem tudtam felkelni hozzá....
Úgyhogy egy ágy, egy kiskosár, egy kempingszék, végül már fürdetőkád, stb is bent volt....
Na a lényeg: nagyon-nagyon rendesek, profik voltak.
Egyébként a barátnőm az öreg Barnánál szült (törött kézzel és lábbal
), és csak nagyon jókat mondott róla!