Sziasztok!
Bocs, elúsztam mindenfélével, de már vagyok újra. Akit érdekel, én is szívesen átküldöm szkennelve azt a pár oldalt, ami az 1-3 hós korszakra vonatkozik az Anya, taníts engem-ből, de persze lehet, hogy azóta már Linácska is postázta a küldeményeket.
Ezek az ötletek azért jók, mert fejleszthetők, alakíthatók. Ákos szerencsére nyugodt, figyelmes baba, ezért én erőszakolás nélkül tudok vele játszani ilyeneket.
Irdab, dbea és akit érdekel
Amit ebből a könyvből vettem:
a baba nem mindig alszik már el evés után
- nagy felfedezés, mi? Szóval én kialakítottam egy hozzávetőleges ütemtervet:
1. délelőtt elég sok dolgom van, tehát akkor a kiságy oldalára tett 1-2 színes, csillogó vagy köralakú tárgyat nézegeti. Megmutogatom neki, felhívom rá a figyelmét és megyek a dolgomra. Ha picit nyűgös, nem veszem fel, hanem előbb megpróbálom hasra fordítani. Ilyenkor néha már álmos, előfordul, hogy bealszik. Nálunk reggel van egy kis zene is, babazene vagy Sting, de mindig valami nyugis, ami megalapozza a napját.
2. Hozzávetőlegesen a kora délutáni alvás előtti tisztába tevésnél a pelenkázón hagyom kicsit meztelenkedni, eközben pancsolós könyvet nézegetünk, hagyom, hogy lassan fixálja a színes ábrákat, vagy babamagazint, arcképes újságot mutatok neki. Én is folyamatosan beszélek hozzá, ahogy Milagros is írta, és ráérősen hagyom, hogy ismerkedjen a dolgokkal.
Van egy kis oroszlánja is, aki mindig végignézi a pelusozást, és mindig ugyanoda ül. Már nyújtogatja érte a kezét, és felvidul, ha meglátja. Így gyorsabban tudok dolgozni én is...
A kezecskéit a látószögébe emelem, süti-süti pogácsázunk, picit tornázunk (csípő!) és átmozgatom picit. Hasra fektetem, egy tárgyat mozgatok tőle nem messze stb.
4. Délután kikocsizunk, de ha nagyon nyűgös, hamarabb is kiviszem levegőzni. A délutáni hosszabb séta (kb. 1 óra) változó sikerű: vannak sírdogálások, és vannak nagy alvások is. Itt is van egy kis színes virágokból álló függő, amit nézegethet a kocsiban, de megmondom őszintén a rendes autót jobban szereti, mint a babakocsit.
Énekelgetek neki, mondókázok, mesélem, mit látunk.
4. Az este szerintem mindenhol ugyanaz, viszont az esti (nálam kb. fél 9-9-es) etetés utáni büfinél mindig ugyanazt az altatót éneklem el neki kétszer.
Ja és az etetéseknél is mondókázom, de nem túl lassút, hogy el ne aludjon rá (Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet, Háp-háp-háp... stb.).
A könyv azt írja, hogy az unatkozó csecsemőt ne kapkodjuk fel, de az önálló játékra meg kell tanítani a babákat: irányítsuk a figyelmüket a játékra, színes sálra stb., de aztán ne zavarjuk meg nézelődését és másnak se engedjük. Nálunk változó, Ákoska mennyit "bír": van hogy egy fél órát is elnézelődik, van hogy negyedórát, de végig nyugodt és kíváncsi.
Még vannak ilyenek, hogy megnyugtatásul simogassuk egyes testrészeit, pl. orr-fül, de azt nem próbáltam, illetve hogy meztelenül tegyük meztelen testünkre vagy az apjáéra.
Hát eddig jutottam, nekem a rendszer kialakításában játszik szerepet ez a könyv: ki kellett alakítanom teret és időt a játékra, és lassan is megszokja, mikor mi jön. Engem is arra sarkall, hogy ritmust, ismétlődést, biztonságot vigyek a napokba. Nekem bevált, de persze nekünk is vannak nyűgös napjaink, amikor semmi sem jó, de szerencsére egyenlőre ez a ritka. Kop-kop.
Na, jó hosszú voltam, de remélem, akad jó ötlet benne.
Mindenkinek szép napot, még jövök!