Sziasztok!
Szóval itt van az eltűnt Motpapa párja Motné is.
Előszőr is köszönjük a gratulációkat! Nagyon kedvesek vagytok!
Visszaolvasni semmi esélyem, de a képeket megnézegettük. Hát nem semmi, hogy mennyire repül az idő! A gyerkőcök, babák hihetelen nagyok és szépek!
Csak ámultam és bámultam, hogy mekkorák vagytok már a teljesség igénye nélkül Benszi, Jucicuki, Elan, Gabicsibe, Witch, Bibar, Fiona, Luki, Vicuska,Ágnese és a többiek - bocsi ha valakit nem említettem név szerint, semmi oka nincs csak, hogy fáradt vagyok...
Na és persze örömmel látom mennyi új pici babája van a topiknak!
Jucicuki a lányoknak nagyon boldog szülinapot kívánunk!
Már száz éve szeretnék Neketek írni, de valahogy nem jött össze. Elkapott minket is a dolgos hétköznapok gépszíja. Reggel 7-kor indulunk a bölcsibe és dolgozni. Délután 5 és fél 6 között érünk haza, vásárlás, egy kis játszó, vacsi, fürdés és alvás. Szóval a hétköznapok elrepülnek. Hétvégén próbáljuk bepótolni, hogy együtt legyünk végre hármasban és kihasználjuk minden percét. Szóval nagyon gép elé nem jutok ill. mivel a munkahelyemen napi 8 órában azt bámulom, nem is nagyon vágyok már rá.
Szeretném veletek megoszatni a bölcsis tapasztalatomat. Motpapa tanúsíthatja, hogy nálam jobban nem sokan féltek, izgultak a bölcsitől és attól, hogy újra dolgozzak. De csak pozitív tapaszatlataim vannak!
Kriszti is nagyon ügyes nagylány már és nagyon szépen beilleszkedett a bölcsődei életbe, szinte zökkenőmentesen. A hetedik napon ebéd után már ott is aludt és így már teljes napot töltött ott el. Nagyon élvezi a közösséget és sok új barátja van. Az eddigi önállósága teljesen kiteljesedett. Hiszen gonodolom Ti is észre vettéttek, hogy másfél-kétéves kor körül már nem a felnőtt a társaság egy gyerkőcnek.
Persze vannak rossz napok is, mondjuk egy 5 hetes nyári zárva tartás után vagy a nyaralás után. Szerencsére csak 5 hét után kaptuk be az első betegséget. Azt azonban el kell mondanom, hogy nagyon elfáradnak a gyerekek, tényleg olyan mintha ők is dolgoznának és a korán kelést is meg kell szokniuk. Nálunk ebben előre kellett dolgoznuk, mert Kriszti sokáig alvó volt. De ezt is megoldottuk, viszint a fürdés nagyon korán van nálunk, hogy jó korán már alukáljon a drága.
A másik kellemes csalódásom a munka volt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz megint dolgozni. Végre dolgozik az agyam, nagyon jó szellemi munkát végezni megint, nagyon élvezem. Azt gondoltam, hogy majd egész nap Krisztire fogok gondolni és nagyon nehéz lesz elviselni a hiányát. Persze sokszor eszembe jut a kisasszony, de iylenkor ránézek az órára és tudom éppen mit csinál, mert uyge pontos napirendjük van. De utána simán megy tovább a munka és csak arra gondolok, hogy miylen jó lesz ahogy a nyakamba ugrik és szétpusziljuk egymást!
És megint csak azt tudom mondani, hoyg repül az idő! Már 5 hónapja bölcsis a csaj és januártól, amikor 3 éves lesz megy óvodába.
És persze itt van a meglepetés pocaklakónk!
Hát Lányok ez tényleg maga a CSODA! Talán most kezdem már felfogni és elhinni, hogy már szinte egész nap érzem ahogy tevékenykedik a pocimba!
Érdekes az élet nagyon! Hiszen mi is dolgoztunk azon, hogy legyen kistesó
és terveztük azt is, hogy a fagyibabánkat visszakapjam . Aztán az év eleje nagy rosszul indult: lakás/ház projekt bedőlt, sokat buktunk, ügyvédhez kellett fordulnunk olyan szemét partnereket fogtunk ki és ráadásul Motpapa elvesztette az állását. SZóval elvetettük a babakérdést. Aztán a bölcsödei beszoktatás közepén a munkakezdésem előtt 1 héttel kiderült, hogy babát várok!!!!!!!!!!!!! Nem akartuk elhinni! Gondolhatjátok, hoyg mekkora volt az öröm és a fejtörés, hogy most mi legyen. Amúgy most úgy történt, amire minidig is vágytam még mielőtt kiderült, hogy lombikoznunk kell: ott volt a két csík a terhestezseten!
Aztán úgy döntöttünk, hogy elkezdek dolgozni és Krisztit sem vesszük ki a böcsiből és majd meglátjuk, hoyg bírom ill. hogy a babával mi van. Az volt rossz aímg nem jelentettem be a melóhelyen a 12. hétig. Szerencsére nagyon jól bírom/bírjuk és így dolgozgatok, ha minden jól megy október végéig. Nem a munka vagy a böcsödébe hordás az igazán fárasztó, hanem a vezetés, főleg haza felé. De most már visszaszámolunk, már csak 7 hetet dolgozok ezen a héten kivűl. És persze meg kell említenem, hogy Motpapa rengeteget segít, nem csak Krisztivel kapcsolatban, hanem a háztartásban is!
Szóval egy Aranyember!
Ezer bocs, hogy így elárasztottalak Benneteket!
De talán ilyen hosszú eltűnés után megbocsátjátok Nekem!
Majd dobok ám képeket is Krisztina királynőről, ha még nem sok belőlünk.
Millió puszi és szép napot mindenkinek!
Motné