Sziasztok!
Szeretnék én is bejelentkezni nálatok! Én vagyok az, aki felismerte Gabót az intézetben, akiről néhány hete írt...
Már tavaly ősz óta szinte naponta olvaslak benneteket, így én már elég jól ismerlek titeket, s talán ideje volt már nekem is hírt adnom magamról számotokra.
Magamról: 37 éves vagyok, nemsokára lesz a 6. házassági évfordulónk, és 5 éve szeretnénk babát. (Amikor összeházasodtunk, mindenki azt mondta, hogy várjunk 1 évet a babával, míg "összeszokunk" stb., ami - most már úgy gondolom - hiba volt...) 4,5 éve volt egy spontán pocaklakónk, de sajnos kb. 9 hetesen elvesztettük, s azóta sajnos nem jelentkezett újabb lakó...
Tavaly nyáron kerestünk szaksegítséget, így kerültünk szeptemberben az intézetbe, ahol 5 inszemen vagyunk túl. Különösebb gond nincs nálunk, csak férjem spermaképe nem a legfényesebb, de inszemhez bőven jó. Az 5. inszem 3 hónapja volt. Amikor kiderült, hogy ez sem sikerült meg is kaptam a lombikos sorszámomat, ami kb. novemberre szól. Még előtte azért a 6. inszemet is meg szeretnénk csináltatni, de ez nem megy olyan könnyen. Már egy korábbi inszem után is kihagytunk egy hónapot, mert a tüszőim nem húzódtak vissza, azaz nem repedtek meg a tüszőrepesztő hatására sem, most meg már 3 hónapja várjuk, hogy ez megtörténjen. A 2. hónaptól fogamzásgátlót is szedek, ami ezt elősegítené. De előző hónapban ez sem segített... Erre mondta Sipos doktor, hogy: "Furcsán viselkednek a petefészkei." Közben elmentem inzulin-rezisztencia vizsgálatra is, ami ha nem is vészes eredményt mutatott, de többet, mint kellene, így kapok gyógyszert, s emiatt is csak szeptemberben lenne a 6. inszem. Most nagyon kíváncsian várom a jövő hét szerdát, amikor elvileg ismét 3. napi UH-ra megyek. Ott már remélem, az derül ki, hogy végre rendben vannak a petefészkeim!
Gabó!
Én is, ha mégkésve is, de nagyon sok boldog születésnapot kívánok neked! Szerintem ne figyelj a jelekre! Szerintem ez nem jó. S én, bevallom, igazából arra vágyom, hogy semmilyen "jelem" ne legyen, csak majd a pozitív teszt! Nekem ugyanis mindig mindenféle "jelem" volt ("szurkálás", mellfeszülés, hasi mindenféle érzések), és egyik inszemnél sem lett semmi... Az igazat megvallva, amikor a babócánk lett, nem számítottam rá, mert ugyanúgy, mint minden ciklus végén, éreztem, hogy "meg fog jönni", s mégsem jött! A pattanásokkal kapcsolatban meg szintén ne izgulj. Én mindig is pattanásos voltam, s mindig azt mondták, hogy majd ha terhes leszek megoldódik. S amikor az lettem, még rosszabbá vált! Azóta olvastam is, hogy igen, van olyan, akinek javul az arcbőre, vagy kevésbé lesz zsíros a haja, amikor terhes lesz, s van olyan is, akinek rosszabbodik a bőre, és zsírosabb a haja. Szóval, szerintem semmi "jelet" nem kell figyelembe venni, majd csak a pozitív tesztet. Persze tudom, hogy mindig azok a legnehezebb 2 hetek az életünkben, amikor a tesztre várunk...
Kriszta!
Annyira örülök, hogy ismét jelentkeztél!!! Mivel én nem kaptam külön értesítéseket rólad
, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi van veled! S az is igaz, hogy a te példád is visszatartott, hogy ne írjak ide!
Végtelenül örülök a pocaklakótoknak!
Dezsina!
A te sorsod nagyon rám nehezedik, mert te már annyi mindenen átmentél!
Nagyon drukkolok neked!!! De már régen akartam kérdezni tőled, hogy te voltál inzulin-rezisztencia vizsgálaton??? Én is az NLCafé Forgácsos fórumán olvastam róla, ott sokan megcsináltatták, s sajnos sokaknak nem is lett jó az eredménye! S minden tünet nélkül! Csak annyi, hogy nem jött össze a baba! Én is kérdeztem Sipos dokit, hogy ajánlja-e nekem. Nem tartotta szükségesnek, mert: 1. nem olyan az alkatom (inkább a molettekre jellemző), 2. nem vagyok PCO-s, 3. nem hosszabb a ciklusom, 4. nincs cukorbeteg a családban... De azért adott egy beutalót a velük kapcsolatban álló magánlaborba, ha mégis meg akarnám csináltatni, s ki is mutatták!!! Bár Sipos doki gondolkozott rajta, hogy írjon-e fel egyáltalán gyógyszert az én értékeimre, vagy elég csak a diéta...
Az NLCafé-val kapcsolatban pedig nekem az a véleményem, hogy tényleg nem olyan családias, mint ez, de én azért azt is szoktam olvasni, mert mindenféle hasznos információt lehet találni ott. Például az inzulin-rezisztenciáról sem hallottam volna másként...
Mindenkit köszöntök, a kismamiknak gratulálok, és boldog babavárást kívánok!
Bocsánat, ha kicsit hosszú lettem, de az első hozzászólásomkor remélem, elnézitek nekem!
S ígérem, a továbbiakban nem teszek ilyet!
)
Vagy csak engem akarsz bíztatni? 
