Noémi!
Írtam már, hogy senki nem sok, te is első babás vagy, tudod, hogy minden tanácsot meg kell hallgatni. Hátha épp attól oldódik meg egy probléma.
Nekünk napközben nem a kiságyban alszik a szobájában, hanem egy kisebb szobában a kanapén, ami a nappailra nyílik, szóval nem suttogunk meg nem járunk lábujjhegyen, de azért ha elaludt, akkor odafigyelünk nem zajongunk. Ez azért alakult ki így, mert amikor anyukáméknál voltunk, az a szoba, ahol a kiságya volt nagyon messze volt a nappalitól, több ajtóval arrébb. Még ha ki is nyitottunk minden ajtót sem hallottuk meg mindig, hogy sír, csak akkor amikor már nagyon keserves volt a sírása, ki tudja mióta sírhatott már. Bébiőrünk meg nincs, mert itthonra nem kell. Bevittük hát a nappaliba, és a tv előtt, úgy, hogy ment közben, nagyon nagyokat tudott aludni. Szóval bevált, hogy zajlik körülötte az élet. (most persze épp a szobában van, a mi ágyunkon, de az ajtó csukva, de csak azért, mert az a szoba hűvösebb)
Amúgy azt én is szoktam csinálni, hogy nem veszem fel, hanem hozzá bújok, csak olyan kis okos, azt hiszem már elaludt, óvatosan el akarok jönni mellőle, megérzi és felsír...
Szóval próbálkozom, és tényleg némely dologban látszik már a javulás, úgyhogy remélem szépen lassan rávezetem mindenre.
Érdekes, ez az éjszakai alvása is milyen jól alakult. (ebből is látszik, hogy el kellett nekünk költözni 2 hétre, mert sok mindent a szükség oldott meg)
Itthon úgy indultunk neki az éjszakai alvásoknak, hogy ha éjjel felkelt enni, rögtön kirohantam vele a kisszobába, hogy párom tudjon tovább aludni, ne zavarják a hangok, a fény. Anyósom is felébredt, ő is jött, persze hogy Noé is felélénkült, alig tudtuk visszaaltatni. hiába volt csak halvány fény. Még lefektetésnél is az volt, hogy elaludt, és férjemmel szinte lábujjhegyen kászálódtunk be az ágyba, Noé minden rezdülésénél megálltunk a mozdulatban
Aztán lekapcsoltuk a lámpát és Noé elkezdett sírni.
Anyuéknál meg csak egy kis szoba volt, nem volt lehetőség elvonulni éjszaka, így szépen hozzászokott a csendes ingerek nélküli felkeléshez és mára már észrevétlenül eszünk, majd alszunk. Még felkeléskor sincs sírás, csak nyöszörgés. Párom ma meg is kérdezi néha, hogy átaludtuk e már az éjszakát, annyira nem ébred fel ránk. Pedig tápit is csinálok ugyebár és az is egy kis idővel meg zajjal jár. Lefekvéskor sincs gond, már csak a nappalokra kéne egy bevált módszer, de igyekszem.
Ja! És én is bocs, ha sok voltam, nem problémázni, vagy panaszkodni akartam, csak megosztani veletek a napjainkat, meg érdekel, hogy ezt más hogy éli meg otthon. Szerintem sokat lehet tanulni mások problémáiból, tapasztalataiból.