Hahó!
Elküdtem a képeket, Annus, bár a kiírt éjféli határidőn túl... Remélem, azért így is érvényes lesz végülis a nevezésünk.
Szólok itt is, hogy, mivel ez a két gyermek olyan egyforma ilyen picinek, mint 2 tojás, ezért a képek 1 részén igazából nem is Danó van. Csak Samuval pl. sokkal jobban sikerült az apa karján fekvős kép (régi avatarom), így azt tettem inkább a klipbe, ha nem bánjátok. Így legalább Samuról is lesz kliprészlet!
De ha vkit ez zavar, elárulom Annusnak, melyiken van Samu, és kiszedetem vele a képeim közül azokat, amelyiken Samu van. Jó?
Nagyon szépek az ikrek! Milyen ügyesek is!
Apor is szép kislegény!
Nem olvastam, de leírná vki, mi ez a hason kezdeni a lábával vmit dolog, meg hogy úgy veszélyesebb? Hogy? Mi? Danó hason alszik, és nem csinálok semmit a lábával...
Palacsinta-történet: a 2 gyerekkel piacon voltam. Izgalmas kombináció: adott 1 babakocsi (benne Danó), 1 gurulós bevásárlóbigyó, + 1 Samu. Az aluljáróból hogyan jössz fel a lépcsőn? (Mivel szöveges feladat, a választ mondaokba kell rendezni...
) Kísérletem a következő volt: fogtam a babakocsit, és megpróbáltam Samut rávenni, hogy kapaszkodjon bele (mint máskor mindig), és lépkedjen szépen felfelé a lépcsőn a babakocsiba kapaszkodva. Hát, nem jött össze, nem akart felfele menni. (De lehet, hogy tudta, már hazafele megyünk, csak azért nem akart jönni.) Ok. Akkor Samut lent hagytam a lépcső alján a csomaggal, felrohantam a babakocsival, babakocsit letettem a lépcső tetején a járdára. Rohantam vissza Samuért és a csomagért. Egy csomó ember látta a jelenetet, senki sem akart segíteni... Hálás leszek viszont annak, aki ebben a pillanatban kiáltott: vigyázz! Hátrafordultam, és láttam, hogy a babakocsi elindult lefelé a lépcsőn. Visszarohantam a kocsihoz, még csak 1 pár kereke "lépett" le 1 lépcsőnyit, megállítottam. Csakhogy a benne fekvő kis test lendületben maradt, és kirepült a babakocsiból. Pont úgy, mint a palacsinta, amit feldobunk megfordítani. Hason volt, a hátára érkezett, és az volt a helyzetben a nagy Gondviselés, hogy a babakocsi napvédője (az az izé, amit fel-le lehet hajtani) is lerepült, és Danó puhára esett, nem a lépcsőre. Ráadásul pont úgy, mintha 1 nagy kéz elkapta volna, lassította az esését, és szépen elsimította a becsapódást. Álmából felriadt, felsírt, egy pici ideig sírt csak, de szinte rögtön megnyugodott a karomban, és vissza is aludt. No, akkor nagyon megnéztem, hogy hol vízszintes már a járda, ott befékeztem a kocsit, és begyújtöttem a többi "csomag"-ot. Az emberek meg szöryülködtek ahelyett, hogy segítettek volna. Meg is róttak, hogy milyen felelőtlen vagyok, meg ilyenek... Tudom, lehettem volna okosabb.elővigyázatosabb, és lefékezhettem volna először is a kocsit (most biztos ti is szörnyülködtök, igen, nem fékeztem le, hanem rohantam a másik gyerekemhez...), de nem így történt. Hála Istennek Danónak nem lett semmi baja, 1 karcolás sem lett rajta. Képzelem, mi történt volna, ha a puszta lépcsőkre esik...
Nem akartam horrort ilyen éjszaka, de így sikeredett. Bocsi!
Jó éjszakát!
16án volt 5270g,tehát 110 g majd 2 hét alatt...tudom h a melegtől,meg h most már lassuulunk....csak hozzá kell szoknom!
)
