Lányok,
köszi a sok infót és gratulát
Hát eggen, ismerős az ügy, Cicó is elrohangálós fajta, meg kirángatom a kezem az úttest közepén stb. Pelenkázni tutira kell majd még őt is, egyelőre semmi jelét nem adja annak, hogy ő ezt másképp szeretné... A múltkor kaptunk egy beetetés-bugyipelust, rózsaszín, csipkés, mikiegeres, igazi mézesmadzag. Cicó napokig rohangászott vele, felhúzta a harisnya tetejére stb. Aztán egyszer, amikor tettem tisztába, azt mondta, bugyipelust. Jó, mondom, akkor most feladom ezt. Feladtam rá, felállt, megnézte, megvakarta a hasát, majd közölte, hogy nem kell a csipkés. Egyelőre ennyit erről.
A felállón még gondolkodom, egyrészt mi is dombon lakunk, ez mínusz, viszont a városban szoktunk sétálni, elég messzicske még Cicónak, ez plusz. Meg kell új babakocsi is, mert a régivel nagyon befürödtünk, esik szét, pedig összesen kilenc hónapot használtuk, azt se megszakítás nélkül.
Etetni most is kell, felveszegetni most is kell, ezek szerint arra ne is igen számítsak, hogy addigra ezeket abbahagyja...
A szopi érdekes, volt, amelyikről én szoktattam le (éjszakai), volt, amit maga hagyott el (reggeli), most legutóbb közös megegyezéssel elég könnyen lemondtunk az estiről. Most kb. két-három naponta egyszer kéri a délutáni alváshoz, egyébként nem. Szerintem ezt is nemsokára el fogja hagyni. Viszont persze sokkal anyásabb, bújósabb, bizonyos időszakokban senki más nem jó neki, egyre többet kapaszkodik rám, ill. egyre kevésbé tűri, ha éppen mással foglalkozom, nem vele. Éjjel ott kell lennem mellette, akkor nem ébred, vagy csak megnézi, megvagyok-e még; ha nem lát, akkor félálomban elindul keresni. Nyolchetes álomkórban senkinek nem kívánom az éjszakai ide-oda stafétázást... magamnak sem
Szóval emiatt eléggé aggódom, hogy meg fog viselni minket a kistesó érkezése - persze az is lehet, hogy Cicó majd agyonszereti - most éppen úgy tűnik, alig várja, hogy legyen kistesó, minden babát haza akar vinni, illetve többször közölte velem, hogy vegyem ki a pocakból a tesót, és tegyük be az ágyikóba
Na abbahagyom, mert rém álmos vagyok,
üdv
Kriszi