Sziasztok!
Ezer éve nem írtam, pedig még a faros gyerek megfordításával is adós vagyok...
De valahogy olyan nyavajás vagyok mostanában, rosszul alszom, fáradt vagyok nappal is, türelmetlen, a gyomorsavam is zaklat, pláne este, az egész mellkastájékom fáj tőle, mintha szívrohamot akarnék kapni, nagyon utálatos érzés. A medencém katasztrófa, vizesedek, a visszereim megvannak, az ínyem is begyulladt, szóval kicsit elegem van már. Persze tudom, még egy hónapot minimum ki kell húzni, de bevallom, alig várom az augusztust.
Közben meg kicsit szégyellem magam, hogy ugye milyen szép állapot is a terhesség, meg hogy élvezni kéne, meg minden, de most valahogy annnnnyira szó szerint terhes vagyok!
Ágota,
mennek a drukkok, hogy Villő továbbra is bent maradjon! Ó, látom, már nagy ennek az esélye, éljen!
Csak így tovább!
Hízás: én is 13 kilónál tartok, ráadásul a védőnő képes volt beírni a ruhástól mért súlyomat, amit egy olyan mérlegen mért, ami (most mondta el) mindig többet mér, mint az otthoniak szoktak.
Így most úgy tűnik a kiskönyv szerint, mintha 4 hét alatt 7 kilót híztam volna, áááááá!
Nem hiszem, hogy a doki boldog lesz... A hasam 104 centi, az elsőt 103-mal, a másodikat 106-tal, a harmadikat 109-cel szültem, azért remélem, nem folytatódik a tendencia, mert már nincsen hely több csíknak, hehe.
Holnap megyek uh-ra, utoljára 20 hetesen voltam, kíváncsi vagyok.
Vasalás: én az elsőnél fél éves koráig vasaltam mindent, a másodiknál már csak a bodykat, azokat is 2 hós koráig, a harmadiknál semmit.
Most sem fogok. Ami szerintem fontos, hogy sok baba allergiás az öblítőkre, én az első óta illóolajos ecettel öblítek, az jól kiveszi a ruhákból a mosószermaradványt (mármint az ecet). Persze durvább tapintásúak, mint az öblítős ruhák, de nekem az öblítőtől bepöttyösödött az elsőm bőre alaposan, így azóta hanyagolom.
Madaran,
az anyatej rendkívül gyorsan megemésztődik, 2-3 óra alatt, így éhes lesz a baba éjszaka is. A pociban hozzászokott a folyamatos tápanyagellátáshoz, szegénynek nem könnyű ám átállni. Ráadásul időérzéke sincsen egy babának, ha órára eteted, te ugyan tudod, hogy fél óra múlva fogsz adni neki, de ő csak azt tudja, hogy éhes, és nem jön a kaja, és totál reményvesztetten sír, mert nem érti, miért nem segít rajta senki. Legalábbis én így látom. Tudom, hogy másoknak bejön az időre etetés (bár én láttam már babát emiatt tápszeressé válni, nem is egyet), de én túl érzékeny vagyok ehhez, nem bírom elviselni, ha sír a baba (meg hát miért is kéne, ő szenved, én szenvedek, senkinek sem jó, ilyenkor érdemes az ösztöneidre hallgatni, nem az "okos" tanácsokra). Az én nagylányom 2 óránként evett 1-1 órán keresztül, azaz egy óra szopit követett egy óra szünet. Ezt két hós koráig csinálta, csak utána kezdett három óránként enni, egyszerűen ilyen volt a gyomra, neki így kellett. A másodikam egy hós kora után 5 percnél többet sosem szopizott egyszerre, és ezt három óránként tette (addig sárga volt, és ébresztgetni kellett a szopihoz). A harmadikra nem emlékszem, ott lefoglalt az első kettő, sosem tudtam, hány óra van, hehe, ha kellett neki elfogadta a cicit, ha nem, nem, én mindenesetre sűrűn kínálgattam.
Már ajánlottam nektek
Guóth-Gumberger-Hormann: Szoptatás című könyvét, ez nagyon naprakész, részletes, okos, meg van a
Szoptatásért Magyar Egyesület honlapján sok info:
http://www.szoptatasert.hu/belso.php?inf=kiadvany , meg az
LLL oldala is jó, vannak a füzeteik a honlapon is:
http://www.lll.hu/fuzetek , itt a Szoptatás: hogyan fogjunk hozzá? részben az első időkhöz van sok tanács, de a többit is érdemes elolvasni. Amúgy is akartam már írni, hogy érdemes tájékozódni a szopiról bővebben, mert nem könnyű helyesen mellre tenni a babát (én sosem gondoltam volna, hogy az első után bármi gond lesz, de mindkét fiúval gondjaim voltak, kicsire nyitották a csöppnyi szájukat, ezért egy hónapig csak hónaljtartásban tudtam őket szoptatni, de mire Csabinál erre rájöttem, már tök sebes volt a mellem, és két hétig véres tejet bukott, horrorisztikus volt...). Szóval érdemes már a szülés előtt utánaolvasni a dolgoknak!
Én mindhármat kizárólag szoptattam 6 hós korukig, semmit nem kaptak az anyatej mellet, vizet sem, még a legnagyobb kánikulában sem, ilyenkor egyszerűen gyakrabban szopiztak kevés ideig, hogy a hígabb előtejjel a szomjukat oltsák. Túlélték.
Sőt, egyik sem volt hasfájós, pedig ők aztán volt, hogy fél óra után is kaptak cicit, ha kérték. Aztán mindháromnál a terhességek miatti számomra kibírhatatlan cicifájdalom vetett véget a szopinak 18, 16 és 20 hós korukban. (Emiatt nagyon kíváncsi vagyok, hogy most meddig fogok szoptatni, ugyanis terv szerint ez a baba az utolsó gyermekünk.)
És fejni sem fejtem sosem, csak az első héten, a mellgyulladást megelőzendő. Ehhez én túl lusta voltam/vagyok, reménykedtem, hogy nem lesz szükség fagyasztott tejcsire, szerencsére nem lett.
Csuklás: nekem rengeteget csuklik a babó, napi 5-6 alkalommal minimum, és a nagyok is csuklottak sokat, születésük után is. Nekik sosem okozott gondot (anyós citromlevet adott az unokatesóknak ilyenkor már pár hetesen, ami komoly allergiát okozhat, no comment...).
Bikmakk,
nálunk ez a napirend totál követhetetlen lett volna, lévén az elsőm egyszerűen nem aludt nappal, amíg meg nem tanult mászni.
Biztosan vannak babák, akiknél ez kivitelezhető, de annyira különböznek a gyerekek, még a tesók is, szerintem egyszerűen a babát kell figyelni, csak te tudod kiismerni, hogy neki-nektek mi a jó. Ja, és én pl. örültem, ha bealudtak evés közben/után, mert akkor legalább nem kellett altatni őket, arról nem is beszélve, hogy az anyatejben nyugató, ellazító anyagok vannak, természetes, hogy elalszik közben a baba, és ilyenkor felébreszteni, utána meg keserves munkával elaltatni, háááát, én ehhez kevés vagyok. És végül mindhárom megtanult szopi nélkül elaludni.
Pelenka: tényleg nagyon változó, hogy melyik babának mi a legjobb, függ a combmérettől, hasmérettől, hogy sokszor keveset, vagy egyszerre többet pisil, érdemes próbálgatni. Fura módon nekünk az elején mindháromnál a Pampers Newborn jött be, de pl. az unokatesóknak nem.
Na, akkor a végére a
faros baba megfordítására praktikák, 34 hetes kortól már lehet őket csinálni, hátha kedvet kap a baba megfordulni:
Képzelet: átgondolni, vajon miért is akar a baba így lenni, és megbeszélni vele, hogy várják őt, elképzelni bukfencezni, amint helyes irányba fordul.
Elemlámpás módszer: van, aki szerint a has alját kell naponta többször 5-5 percig megvilágítani, mások szerint az utat kell mutatni, azaz a has tetejétől lefelé szépen lassan végighúzni többször a lámpát.
Csengettyű: a has aljánál napi többször csengetni (fogalmam sincsen, használ-e).
Muzulmán imádkozópóz: négykézláb állva a karokat behajlítani, fejet a földre tenni, fenék a magasban. Ebben a pózban maradni, amíg lehet (10-15 percig, naponta többször, ha kényelmetlen, akkor abbahagyni!).
Indiai híd: kényelmetlen a babának és az anyának egyaránt, így nagyon fontos, hogy csak addig, amíg nem nagyon kellemetlen. Háton úgy kell az anyának feküdni, hogy a medencéjét megemelik (párnákkal, apuka segítségével, ahogy könnyebb). Lábak lelógnak, felsőtest is valamennyire. Ez kényelmetlen, mert a baba ekkor egy fő vénát nyom (vena-cava szindróma, emiatt nem tudunk terhesen háton aludni sem), meg a tüdőt is, szóval légszomj, ájulásérzés stb. jelentkezhet, ekkor mindenképpen gyorsan négykézlábra fordulni, mélyeket lélegezni, hogy a tüdő kipihenje magát. Négykézláb bármeddig maradhat az anyuka. (Bevallom, nekem ez a testhelyzet kissé rémisztő, de azért leírtam.)
Moxa-módszer: itt a kislábujj egy pontját kell ürömcigarettával melegíteni, de ez már szakértelmet igényel, így nem írom le.
De sokszor ezek sem segítenek, mert valami oka van, hogy a gyerek farfekvéses, pl. rövid a köldökzsinór vagy kicsi lenne a medence a szüléshez, szóval lehet, hogy a gyerek szimplán okos, és tudja, hogy a normális úton nem lenne jó kijönnie.
Így én csak óvatosan csinálnám ezeket, de azért szerintem pl. a lámpázástól és az imádkozópóztól nemigen lehet baja a babónak, max nem fordul meg.
Na, ennyi voltam, holnap korán kelünk, délelőtt lesz az uh, aztán doki, ráadásul még a hepatitis leletemet is meg kell kérdeznem tőle, a védőnő ugyanis azt mondta, hogy nem őhozzá jön (a múltkor is ez volt, egymásra próbálták hárítani a megkeresését, remélem, most a dokinál lesz alapból).
Szép napokat!
Mimi,
ja, még tőled akartam elkérni a dokid nevét, és elérhetőségét a későbbiekre, nagyon szimpi ugyanis! Lehet priviben is!
.
Meg egy csomo zoknit Nolinak és bugyit meg a kiscsjnak még kisgatyákat.A brendonba plüssöket meg ágyra tehető cucokkat.A d.m-be vettem via poharat és tetőt itt a tető nagyon olcsó volt a 10db. volt egy ezres...
