Színes írások
A többi ,,színes'' cikk
2000. július 8., szombat - Forrás: Népszabadság - Szerzõ: Tyápay Katalin
Küzdelem a mozgásért
A Dévény Anna Alapítványt nem hirdeti reklámtábla, szórólapok sem sulykolják a gyógyító módszer mindenhatóságát. A tények magukért beszélnek: a Dévény-technikával a ma még szörnyû következményekkel járó szülési agysérülések hetvenöt-nyolcvan százalékát meggyógyítják.
Dévény Anna gyógytornász és ritmikus sportgimnasztika szakedzõ új irányból közelítette meg a mozgássérültek kezelését. Módszere szemléletében és gyakorlatában gyökeresen eltér minden eddigi rehabilitációs gyakorlattól. Speciális, kizárólag emberi kézzel mûvelhetõ technikával oldja fel a letapadt izmokat, inakat, és ezzel a sajátos kezeléssel képes mûködésbe hozni az idegrendszert.
A szülés közben fellépõ oxigénhiány miatt károsodott csecsemõket 1984 óta gyógyítják az alapítvány szakemberei. Ki gondolná, hogy mindezt olyan embernek köszönhetik, aki nyúlánk, karcsú, egészséges testekkel foglalkozott: tornászlányokat edzett. Ahogy õ fogalmaz: délelõttjeit – mint gyógytornász – a neurológiai klinikán töltötte „rémes kórképek” között, majd – mint szakedzõ – rohant mûvészi tornát, edzést tartani. Dévény Anna életében ez a két, látszólag eltérõ világ jól megfért egymással. És megfér ma is, hiszen a gyógyítás mellett rendszeresen tanít az operaházban és a balettintézetben.
„Számomra nincs két különbözõ út: egy az egészségeseknek és egy másik a mozgássérülteknek. Egyféle út van. Hosszú évekig rendszeresen mozgattam a súlyos, magatehetetlen testeket. Apránként jöttem rá a módszer lényegére, arra, hogy a mozgás zavaraiért nem az izületet kell okolni. Zsugorodott izmokkal nem lehet mozgást végezni, ezeket fel kell oldani. És ezt csak az emberi kéz tudja elvégezni.”
Dévény Anna 1995-ben megjelent könyvében még úgy fogalmazott: az oxigénhiányos állapot csupán javítható, de nem kezelhetõ. Ezzel szemben ma már vallja, hogy a szülési agykárosodott csecsemõk hetvenöt-nyolcvan százalékánál képes gyógyulást elérni.
„Gyógyuláson normál mozgást, normális életet kell érteni, és nem azt, hogy valahogy foglalkoztatjuk a sérült gyermeket. Sajnos az esetek húsz-huszonöt százalékában olyan súlyos az agykárosodás, hogy nincs mit tenni. De itt van a többi gyermek, az a nyolcvan százalék, akiknek eddig gyakran tolókocsiban kellett élniük” – írja könyvében.
Sára „órára” jött.
– Korábban meg kellett indítani a szülést – meséli az édesanyja. Sokáig nem volt semmi probléma a picivel, evett, szépen gyarapodott a súlya, csak éppen nem volt hajlandó hasra feküdni, és a fejét sem emelte fel. Nem gyanakodtunk semmire, hiszen aki nem ért hozzá, azt hiszi, majd magától megoldódik minden.
Sáráról akkor azt mondták a neurológusok, hogy lusta.
Szülei véletlenül találtak rá a Dévény Anna Alapítványra, mint kiderült, az utolsó pillanatban. A gyerek két hét elteltével hasra feküdt, egy hónap múlva már ült. Most tizenöt hónapos. Folyamatosan fejlõdik, a bútorokba kapaszkodva közlekedik, akárcsak egészséges kortársai. Egy picit ugyan pityereg, amikor elkezdõdik a foglalkozás.
Dévény Anna már megvívta a maga csatáit, hosszú évekig viselte magán a „senki nem lehet próféta saját hazájában” bélyeget. Mára némiképp konszolidálódott az alapítvány helyzete, az állami támogatásra azonban így is nagy szükség lenne. A gyógytornász 1994-tõl taníthatja „rebellis tanait”: a posztgraduális képzésre többszörös a túljelentkezés, a szülõk egymás sarkát tapossák az alapítvány irodájában.
Dévény Anna nem titkolt büszkeséggel hozzáteszi: ma már orvosok is küldik hozzájuk a gyerekeiket.
EÜ.zlet portál - amit látnia kell, hogy ne higyjen a szemének!
Copyright (c) 2000 - É+L Kongresszus- és Kiállításszervezõ Kft.
1081 Budapest, Kiss József u. 4., 1364 Budapest 4, Pf. 354, Tel./Fax: 313-2027,
http://eplusl.hypolit.net, E-mail:
eplusl@mail.datanet.hu pusz
Renáta
Remélem, sikerült.