Szia Mackoo,
ha rám hallgatsz - ezt nagyon komolyan mondom - nem sietsz annyira azzal a második babával, nekem ez véletlenül történt, nem tudatosan, de gondoltam ha most jön, jöjjön most, legalább egy füst alatt letudom a pelenkázós korszakot. Doki nem mondott semmit, akkoriban még elég kevés dolgot kötöttek az orrunkra.
De.
Egyrészt nekem nagyon nehéz volt, mert a mefencecsont, stb még nem húzódott vissza (tudod ugye, hogy a szülésre az ember feneke szétcsúszik és kell egy év mire visszahúzódik), ebből kifolyólag a gyerek végig ott ült a hólyagomon, nyomott egy ideget stb... sokkal de sokkal nehezebb volt a második terhesség emiatt.
Aztán. A két szülés egymás után olyan mértékben leépítette a szervezetemet, hogy én, aki még náthás is csak ritkán leszek, egyik tüszős mandulából a másikba estem, mindent elkaptam ami csak létezett.
A második babának nem jutott már annyi a szervezetemből, sokkal kisebb súllyal született és sokkal de sokkal esendőbb is lett. Szóval nem véletlenül mondják azt az egy évet.
Ha a fentiektől eltekintünk, akkor a dolog másik része: történetesen, hogy kevés a korkülönbség a két lány között, viszont már nagyon jó volt, soha nem féltékenykedtek, szépen eljátszottak egymással, nagyon jó testvérek lettek. Mindent egybevetve én ha ujra kezdhetném, 3 év korkülönbséggel szülném őket.
Ne kiabáljuk el, lehet még császár, de én nagyon remélem, hogy nem lesz, mert ha azt veszem alapul, hogy én nagyon könnyen szültem, és a lányom is hasonló alkatú, akkor minden reményünk megvan egy szép szabályos szülésre, egyelőre ennyi most elég..
(Ja elfelejtettem még mondani, hogy én akkor már nem szoptattam, mert addigra már felvágták az egyik mellem, szóval ha szoptattam volna, meglehet nem is lettem volna terhes. Ne izgulj a vérzéseid miatt, ilyenkor a hormonok mindenféle furcsaságot művelnek, ha már nem szoptatsz, biztosan hamar megjön az ujabb kisbaba, szülés után nem szokott probléma lenni, minden szülés olyan, mintha kitakarították volna a szervezetedet, sokkal egészségesebb az ember utána.)