Életjel!
Hú, végre levegőhöz jutottam! Nagyon húzós volt az elmúlt 2 hét! Volt egy nagyon komoly határidős meló (konkrétan az egész óvodai programunkat át kellett írnom úgy, hogy hivatalosan befogadhasson az óvodánk sérült gyermekeket is), hát ráment pár éjszakám, a házimunka meg -főleg a vasalás- csak várt... mikor már a Dunát is meg lehetett volna állítani vele, akkorra végeztem a programmal és jöhetett a vasalás...aztán meg Csabim ovis ballagása (tegnap), ami kisit felemásra sikeredett (szmk-s szülőknek eszükbe sem jutott ajándékról gondoskodni az óvónőknek-dajka néninek, úgyhogy szerdán(!) láttunk neki a csoport másik 4 gyerekes anyukájával, hogy valami személyes, tuti jót kitaláljunk,megcsináljuk...viszont jó lett nagyon, csak sok időnkbe került. Csabi édes volt, sok versben szerepelt, nagyon ügyes volt, aztán odafutott hozzánk és megkérdezte: " Anya, milyen voltam?"
Aztán itthon süti-kávé az egész nagycsaládnak,majd romeltakarítás, közben 5 gyerekem lett, mert a keresztlányom itt aludt,most is itt van, az 5-ből 3 alszik, nagy a csend...
Hú, de tuti jó ötletek! Szeder! Ezek a zenék-képek-storyk! Na, majd én is keresek képeket, de olyan jó ezeket olvasni, nézni! Valahogy egyre jobban megismerjük egymást ezek által is...
Az én ovis jelem a szilva volt, Csabié alma... a férjem meg nem emlékszik és a szülei sem!
Tegnap jött a papír, hogy Lehelt is felvették oviba, na kíváncsi vagyok, remélem van mozdony jelük!
Engem egyébként óvónőként nem izgatott, hogy milyen jelek vannak "raktáron"! Ha jött egy gyerkőc és közölte, hogy Ő bizony valami olyat szeretne, amiből nem lehet választani,megkérdeztem, mi az és megcsináltam neki! Nehogy már ezen múljon, hogy rossz kedvvel induljon neki az ovinak!
Ismerkedés:
Lehet, hogy unalmas lesz... nekem nem volt az, inkűbb olyan lányregényesnek éltem meg.
Szóval én már 8. osztályban eldöntöttem, hogy Ő lesz a férjem! Évfolyamtársak voltunk, Ő a suli ásza matek-fizika témakörben, országos versenykre járt,amúgy meg nem egy igazi szociális lény,barátai sem voltak, míg össze nem kerültünk. Nekünk a találkozásokhoz a református gyülekezet adta a keretet. Oda jártunk-egymástól függetlenül- énekkarra. Aztán, hogy középiskolába kerültem, Petiből meg egy nyegle nagyszájú kamasz lett, hát kicsit elfordultam tőle (na ne mintha addig bármi közünk lett volna egymáshoz) és jól beleszerettem a suliban egy nagyon jó barátomba, az a kapcsolat viszont nem akart átalakulni barátságból szerelemmé és én szép lassan rájöttem, hogy nekem még mindig tetszik Peti... jöttek a külföldi kórusturnék,sokat találkoztunk, de nem beszéltünk, észre sem vett, nagyon magának való volt. Aztán 1996. április 2-án az érettségi előtti tavaszi szünetben csak összejöttünk... előtte már persze beszélgettünk, kölcsön adta a Rokonok c. könyvet, ami nálunk kötelező olvasmány volt, aztán kitalálta, hogy neki ugyanakkorra kell bemnni suliba mint nekem, akkor meg miért ne kísérne el stb...Elhívtam a gyülekezet ificsoportjába is, onnantól kezdve még gyakrabban találkoztunk.1995-96 telén gyakran mentünk el szánkózni-hógolyózni-sétálgatni, szép emlékek ezek...aztán persze jöttek a mozik,közös kirándulások, andalgások...1996. telén meghalt imádott nevelőapukám,az Ő temetésén ölelt át előszőr Peti. Nagyon mellettem volt azokban a szomorú időkben...
Április 2-án megcsókolt, gyönyörű volt...sokat vártunk egymásra, 2001. augusztus 11-én volt az esküvőnk, ellőtte 2 évig voltam nagyon boldog menyasszony. Minketten fontosnak és helyesnek tartottuk, hogy elsők legyünk egymásnak, így 5 év együttjárás és ezen belül 2 év jegyesség után szűzen mentem férjhez (amit 1 pillanatig sem bántam meg, sőt...) Idén lesz a 8. házassági évfordulónk, az elsőt egy pontosan 2 hetes Csabikával ünnepeltük...
Na, nézek én is valami képet,da itt a gépen nem sok régi van, majd később fényképezek...
És Kamilla tegnap imádott Csabi bátyja térdébe kapaszkodva felállt, majd diadalittas arcocskával megnézte milyen is a világ így... Csabi olyan boldog volt, hogy így állt fel előszőr, jó volt látni nagyon!
Márti