nah, még mindg csak magunkról, bocsánat....
A szüléstörténet
Bálint születése
Mindig is tudtuk, hogy Szabolcsnak kis korkülönbséggel szeretnénk kistesót, és szerencsére igen gyorsan ismét két csíkos pozitív terhességi teszttel a kezünkben várhattuk az újabb kis jövevényt, akivel május 22-re voltam kiírva.
Az utolsó hetek nagyon nehezen teltek, nyűgösség, fáradtság, türelmetlenség…
De aztán eljött május 15-e, péntek reggel, amikor is egy NST és egy méhszájvizsgálat várt ránk. A hajnali szívhangvizsgálat teljesen rendben volt, nem utalt semmi még arra, hogy alig 8 óra múlva kezemben tarthatom majd kisebbik fiunkat.
Ám a méhszáj már bő 2 ujjnyira nyitva volt, így a doktor úr burokrepesztés mellett döntött, hiszen tudtuk, hogy mindne jel szerint eléggé „megérett a körme” odabent Bálintnak, és az egy héttel korábbi világra jövetel nem okoz majd gondot.
9. 35-kor, az előkészítés után megtörtént a burokrpesztés, a mi egyáltalán nem fájdalmas. A víz tiszta volt, amin jót nevettünk Petivel, mivel Szabolccsal rengetegszer megnéztük Némót, amiben Star, a csillag egy reggel ijedten konstatálja, hogy a „víz tiszta… HHHHH, tiszta a víííz!” és egyből ez jutott eszünkbe.
A fájások nagyon enyhén, de egyből jelentkeztek. 11 körülre ígért a doktor úr egy vizsgálatot. A fájások lassan erősödtek, sűrűsödtek, de nem váltak igazán rendszeressé. Így 11.15 körül egy kevés oxitocint is kaptam, ami felgyorsította az eseményeket. Ekkor már 3 ujjnyira voltam tágulva, a labdán ücsörögtem, hintáztam, míg Peti nyomkodta a derekam, és jót beszélgettek Katival, aminek én már csak halk megfigyelője voltam, már ha épp nem az egyre intenzívebb fájások alatt nyöszörögtem. Kati ajánlotta a kéjgázt is, ami ugyan nem tompított a fájások erősségén, de valamelyest ellazított, és meg is szédültem tőle.
Aztán néhány guggolásra is volt szükség, hogy segítsek Bálintnak. Ekkor már piszok erős fájdalmaim voltak, és úgy éreztem, nyomnom kell. Ám még egy kis pereme megvolt a méhszájnak, így 3 fájást úgy kellett átvészelnem, hogy nem nyomhattam, bár az inger nagyon erős volt. Ez volt a legkeményebb a szülésben, azt hiszem… Peti tartotta a lelekt bennem, diktálta a légvétel ütemét, irányított, amire nagyon szükségem volt. Kati ismét megvizsgált, és szerencsére a perem eltűnt, így nagyon gyorsan a finishbe értünk. Valamikor megtörtént a kisebb gátmetszés is, semmit nem éreztem belőle, majd 4. tolófájásra megszületett Bálint fiunk, 13.35-kor, és azonnal felsírt, jó erős hangján! Valami csoda volt!!! A köldökzsinór rövidebb volt a kelleténél, de szerencsére nem volt belőle probléma, így 10/10-es Apgarral, teljesen komplikációmentesen született meg Bálint.
Mellre tették, kicsit nehezen akart eleinte szopizni, aztán elvitték a szokásos mérésekre, rendberakásra. 3600 g, 54 cm, 35,5 cm-es fejátmérővel jött világra.
A gátvarrás után ismét kézbe vehettem, akkor már tovább velünk lehetett…
Aztán a szülőszobáról lekerültünk a gyerekágyra, ami meglepően pozitív volt számomra, mivel 7-10 anyuka volt mindössze az osztályon, egyágyas szobába mehettem Bálinttal, és sokszor ránk néztek a csecsemősnővérek, ápolók. Azt kell mondjam, minden ideális volt az osztályon, bár Bálint a bent töltött éjjelek alatt sokat sírt, cicizett állandóan.
Alig 3 nap múlva jöhettünk haza, innentől ismét új történet következik….