Boeske, köszi a miséket, én kérdeztem
F.ancsi, imádkozom én is, rendben lesz minden! Szépen közeledsz a vége felé. (Én is mindig a koraszüléstől féltem, sokat keményedtem, hiába volt a sok magnézium). Aztán valamikor a 36. hét táján nyugodtam csak meg. Minden egyes napért külön hálát adtam az Úrnak, hogy egyben tartott minket.
Manocsakak, lehet hogy az én hitemmel van baj, és furán hangzik amit írok, de azt hiszem, hogy az Isten szándékát nem mindig fogjuk tudni imával megváltoztatni. Ettől függetlenül én/mi is szoktunk gyógyulásért imádkozni, és sokszor nehéz kimondani azt, hogy "Uram, legyen meg a Te akaratod". És bár a betegségeket nem az Isten méri ránk, mégis van, hogy megengedi. A szenvedést is gyakran felhasználja arra az Isten, hogy hitben erősödjünk. Pl. sok haldokló bizonyára szenved, de lehet, hogy éppen a szenvedései által tér meg Istenhez.
Ettől függetlenül tényleg nem kívánom senkinek a szenvedést, betegséget, de ha egyszer olyan helyzetbe kerülök, akkor igyekszem majd felajánlani, odaadni az Úrnak.
És hidd el, más közösségekben, gyülekezetben, egyházban is jelen van az Isten és munkálkodik!