Hát ismét időt adtak a lányaim
A történet 20-án kezdődött éjszaka. 20-25 percenként pisilni jártam, és görcsöltem. Reggel a vérvételkor a főnővér nem engedett sehova, olyan keménynek találta a pocimat. Dokim megvizsgált, egy ujjnyira nyitva voltam. Azonnal infúziót kaptam, hogy visszatartsák a lányokat, és a tüdőérlelőket is belémszúrták. Ekkor sikerült megállítani a keményedéseket, de befektettek. A következő héten még háromszor kerültem fel infúzióra, nehogy meginduljon a szülés. Ekkor már betöltöttem a 35. hetet. A 36. közepén, kedden 28-án azonban már összefüggő fájásaim voltak, nem volt mit tenni; 11-től délután 5-ig vajúdtam, majd mivel nem nyíltam tovább, és kézzel lábbal tiltakoztam a spontán szülés ellen, 6 óra 18-kor és 21-kor megszületett Emma 2210g-mal és Míra 2040g-mal. Azonnal koraszülött osztályra kerültünk. Egy nap inkubátor után 2 héten keresztül voltunk ott, vártuk, hogy a súlyuk növekedjen. Tegnap engedtek haza minket. Mi még az egyszerre szopizást nem tudjuk, Míra még mindig kicsit gyengécske, de ügyeskednek a lányok. Sokat alszanak, csak akkor sírnak, ha éhesek vagy ha tele a pelus. De tudom, hogy lesznek még cudarabb idők is
Vucuska, Neked gratula a babákhoz is, és ahhoz is, hogy ilyen ügyesek vagytok!
"Röviden" ennyit rólunk. Ígérem, visszaolvasok, és megpróbálom újra felvenni a fonalat, hogy drukkolhassak most már Nektek ehhez a földöntúli boldogsághoz.
Hogy egy kedves ismerősöm idézzem: Ez jobb, mint a szerelem!!!!