Sziasztok!
Amíg aprócskám alszik, próbálok legalább pár sort írni.
Szofinak és Zsófinak nagyon boldog névnapot kívánok!
Réka, de jó, hogy van közöttünk egy szakértő, és milyen jókat írsz!!
Olyan sok babóca megszületett mióta nem voltam, hogy nem tudom őket egyenként köszönteni, de így kívánok minden drága topicbabának nagyon jó egészséget, az anyuciknak sok boldogságot, a még pocakos anyuciknak sok türelmet, kitartást és könnyü szülést!
Annus, köszönöm a tudosítást! Iza, tündéri, és olyan jó olvasni, hogy milyen kiegyensúlyozott, nyugodt és boldog anyukája vagy!!!!
Dóri örülök, hogy Danóval minden rendben, biztosan a kis szemével sem lesz semmi gond! A szülés történeteden elsírtam magam, nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerültél, remélem a kisfiad feledteti veled ezt a borzalmat. Sajnálom, hogy ilyen emberekre vannak bízva édesanyák, akik életük legszebb pillanatait élik meg!
Mi múlt héten szombaton érkeztünk haza, nagy könyörgések árán. Mivel Balázsom szerdán késő délután született, így elvileg csak vasárnap jöhettünk volna el, de Noémi péntek estére már úgy kiborult, a párom pedig úgy elfáradt, hogy azt mondtam, ha nem engednek el, akár sajátfelelőségre is eljövünk. Végül megkönyörültek.
Amikor hazaértünk, minden gyerkőc rohant elénk, nem tudták hogy öleljenek. A nagylányom még egy szép nyakláncot is vásárolt ez alkalomra, többször felmosták, felporszívózták még aznap is a lakást, gyönyörüen megterítettek, úgyhogy nekem záporoztak a könnyeim a meghatottságtól .
Azóta nagyon mozgalmasan telnek napjaink. Balázs egy édes kisbaba, hihetetlen, hogy még 5. alkalommal is pont olyan csodának élem meg az egészet, mintha az első lenne. Egyszerüen odavagyok érte, és nagyon boldog vagyok, hogy immár 5 csodálatos gyerkőc édesanyja lehetek.
Én abszolút igény szerint szoptatom manócskát (és kiélvezem minden pillanatát
), mivel besárgult, egyszerre kevesett tud enni, azután elalszik. Rövid idő múlva megint szopi, megint elalszik. Ez kb. 2-3-szor ismétlődik, majd alszik egy hosszabbat. Egyébként soha nem sír, akkor is könnyen megnyugtatható, csak cici szájba és kész.
Egyenlőre ragyogóan eltudom látni minden gyerekemet vele, igyekszem szopizáskor magam köré gyüjteni a kicsiket meseolvasásra, a nagyokat beszélgetésre. Szerencsére a párom és anyukám is sokat segít.
Anyósom viszont (':roll:'), amíg a kórházban voltam jött segíteni a férjemnek , de ahelyett, hogy mondjuk megfőzött volna, megette, amit én előre megfőztem a családnak (volt, hogy szó szerint nem maradt kaja az iskolából hazatérő Viviennek
). Azután elmentek, hogy majd ő tudja mi mindent kell vásárolni, de egy karton tejen, egy pár tésztakiszedőn
és a barátjának vásárolt tortán kívül semmit nem vettek, úgyhogy amikor szombaton hazajöttünk a Mekiből ebédeltünk, és akkor rohant el a párom ásványvízért, üdítőért, szoptatós teáért . Persze ekkorra már anyósomnak hült helye volt....
A szülésem gyorsan zajlott, majd igyekszem a blogba bemásolni, ha végre sikerül megírnom.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én olyan furcsán érzem magam, hogy nincs pocakom, néha úgy hiányzik.
Hiányzik az izgalom, ahogy a dokira várok, az édes kis bökdösések, rugdosások, a MÁSállapot maga. Persze hihetetlenül boldog vagyok, minden pillanatban, hogy itt szuszog ez a drága, de valahogy úgy érzem magam mint karácsonykor. Az ember egész hónapban arra készül, várja ezerrel, és amikor végre ott van olyan furcsa hiányérzete van. Bocs, ha túl elvont gondolat, biztos a hormonok.
Most mennem kell, ezt is végül 3 részletben írtam. Teszek fel képet, nem a legjobb minőség, mert telóval készült.
MIndenkinek sok puszi: Évi
Pedig mikor beleraktam, még üvöltött.
Látom,Edua már nem féltékeny! 
