Gabó!!!
Szóval az egész törétnet úgy szól, hogy a volt férjemmel 3 évig próbálkoztunk, volt 9 inszem, de semmi terhesség... Házasságnak vége lett, lelépett másik nővel. (ott sincs azóta gyerek mellékesen)
Új párommal szinte azonnal terhes lettem; csak rámnézett, és mehettem uh-ra
Sajna méhen kívüli lett. Akkor kivették a bal petevezetőt. 6 héttel később megint terhes lettem, de sajna a 16.héten elhalt a baba - szerintem stressz miatt. Azóta pedig egyáltalán nem akar a jobb oldalon érni. A dokim javasolta a Sipos dokit lombikkal, mert ő 100%ban megbízik benne, és így én is. Szóval Sipos doki. Amikor konzultáltunk én azzal mentem hozzá, hogy egyáltalán nem szeretnék inszemet, volt 9, nem hiszek benne, hanem lombikozzunk. (Ettől függetlenül be voltam rendesen tojva a lombiktól, amire ő rátett egy lapáttal rendesen) Ragaszkodott az inszemhez, de előtte a HSG-hez.
Nem írom le a "borzalmakat", ahogy a vizsgálat megtörtént, biztosan tudjátok hogy megy a klinikán - én összeestem a folyosón előtte...
Leesett a vérnyomásom, de ahogy vízszintesbe kerültem, minden ok volt.
Most jön igazán a kérdésre a válasz: az egyszem petevezető úgy van elzáródva, hogy laparral sem lehet rajta segíteni. Sipos doki felhívta az én dokimat a jelenlétemben, mert a dokim a specialista a laparban ott a klinikán, és egymásnak megindokoltál, hogy miért nem lehet. A záróban az van, hogy gyakorlatilag spontán nem eshetek teherbe, lombik javasolt. Persze próbálom ám túltenni magam rajta - azért jöttem ide, hogy titeket olvasgatva hátha erőt kapok.
Bocsi, hogy hosszú lettem!!! És köszönök minden egyes kedves szót!!!
Babszi