Haha, hozzánk nem jön senki hétvégén, persze lehet, hogy elkiabálom
. Ma is jöttek kölcsöncuccért, oszt simán bejöttek volna etetés közben babát nézni. Attól, még, hogy szoptatok, azért az még a cicim, és nem mutogatom, grrr.
Szülés:
24.-én, amikorra ki voltam írva, este mentünk NST-re. Ott 7-8 perces szabálytalan fájásokat mutatott a görbe, és mivel a vérnyomásom még mindig nem tetszett a dokiknak, befektettek. Az akkori állás szerint akár éjjel meg is szülhettem volna. Ehhez képest reggelre már nem volt annyi fájás, estére már csak 1-2, vasárnap reggelre pedig teljesen eltűnt minden. Persze ehhez tudni kell, hogy már kezdtem kiakadni, a kórházi környezet nekem nem ad biztonságérzetet, csak stresszel a sok idegen, a bezártság, a közös vizesblokk és az ott uralkodó körülmények, a "beteg"ként való kezelés, papucs-hálóing-köntös szentháromság. Ja, és a babát folyamatosan ébreszteni kellett, nem akart már mocorogni, be volt szűkülve.
Vasárnap (26.) délután bejött az orvosom, és azt mondta, hogy a főorvos jobbnak látja, ha megindítjuk. Nagyon megörültem, hogy végre történik valami. Felhelyezték a tablettát 13.45-kor, hogy akkor 2 óra fekvés. Én kibírtam 3 és felet, mert mondták, hogy minél tovább bírom, annál tutibb a hatás. Estére beindult, először vagy félóráig vízszintesen szántott a gép 60-70 körüli szinten, azt már megéreztem, utána beállt 2 perces fájásokra. Megvizsgáltak, méhszáj 1 ujjnyira kinyílt, fájások nagyszerűek.
Telt az idő, vártunk, de nem volt jelentős változás. 21.15-kor elindultam pisilni, de amikor felültem, elöntött valami, elfolyt a magzatvíz. Volt rá okom, hogy tartsak az otthoni elfolyástól, elég sötét rózsaszín volt. Elmentem a WC-re, és ott hirtelen egy nagy darab alvadt vér jött ki belőlem
. Szóltunk a dokinak, megvizsgált, azt mondta, biztosan csak a méhszáj vérzik, várunk tovább. Vártunk, de a fájások csak gyengültek, viszont lassan, de kitartóan véreztem tovább.
23 óra környékén kitisztította a hüvelyemet, ez már fájt, megint rengeteg vér volt, és elkezdték figyelni a betétet, hogy mennyi vér jön ki. Persze nem volt sok, hiszen feküdtem végig.
Éjfélkor bekötötték az oxytocint, hogy újra meginduljanak a fájások. Kaptam oxigént is, hogy a babával minden rendben legyen, és szerencsére felrakták a szívhang tappancsát. Anélkül nem tudom, hogy bírtam volna ki.
Egyáltalán nem indultak be a fájások, kemény volt a hasam, fájt a derekam, de a görbe teljesen szabálytalan volt, akárhányszor néztük. A szülésznő tartotta bennem a lelket, a dokim simán elment aludni, hogy szóljon, ha változás van. 2-kor ki kellett jönnie, mert egyáltalán nem voltak fájások, de erre csak az oxytocin-szintet emelte, és visszament aludni. A szülésznő azt mondta, még nem látott ilyet, hogy egy ekkora adagra sem indul be semmi, hát pedig nem. Feküdtem a sötétben, és tudtam, hogy nem fog megindulni, nem tágultam tovább, és még mindig jött a vér lassacskán. Csak hallgattam a szívhangot, és reménykedtem, hogy nem lesz semmi baj, mert azt éreztem, hogy ez így nincs rendben. Rettegtem, hogy baja lesz a babának, és semmit nem tudtam csinálni, csak vártam, hogy történjen már valami.
4-kor kiengedtek pisilni infúziós állvánnyal, és ekkor megint egy hatalmas adag alvadt vér csúszott ki. Szóltam a szülésznőnek, megnézte mennyi, és hívta az orvosomat, hogy azonnal jöjjön be.
Amikor visszarakta a tappancsokat rám a baba szívhangja leesett nagyon alacsonyra, aztán vissza, ezt én is láttam. Viszont ezt a gép még nem rögzítette, és később ez volt a legnagyobb probléma, hogy miért nem ment még a gép, mert így nincs róla bizonyíték
A dokim megvizsgált, tágulás semmi, még mindig vér. Behívták a főorvost, őt már inkább csak az érdekelte, hogy mi vérezhet, nem az, hogy megindulhat-e még. Kimondták végre, hogy akkor császár lesz, jöjjön be a stáb. Gyorsan felhívtam a páromat, hogy induljanak, mert most már hamar vége lesz. Csak utána kezdtem el félni. Semmit nem tudtam a műtétről, és nem is nagyon kaptam tájékoztatást. A szülésznő gyorsan lecserélte az infúziót egy simára, rakott be egy katétert (ez nagyon pocsék volt, de később hálás voltam érte), kicsit leborotválta a kis borostámat fölül. A beöntést megúsztam, vérzés mellett nem lehet.
Bejött az aneszteziológus, ő nagyon jó fej volt, elmondott részletesen mindent, az eljárást, az utókezelést, és kicsit beszéltetett, mert látta, hogy közel a pánik. Ezek után elég gyorsan jöttek értem és vittek is a műtőbe. Csak feküdtem, és reszkettem, hajnal 5 körül volt, délután óta izgultam, fájtam, az éjfél utáni órákban már csak rettegtem, és hirtelen közlik velem, hogy felvágják a hasamat, és én közben ébren leszek... Kibírtam végig, tartottam magam, sőt, talán a mai napig nem adtam ki azt, amit akkor éreztem. Aztán szerencsére elkezdték, és csak azt éreztem, hogy rángatják a hasamat, aztán beletenyerelnek a gyomromba, és tuszkolják ki a gyereket. És akkor egyszer csak meghallottam végre, hogy ordít, és felemelték a paraván fölé, hogy láthassam, mielőtt elviszik, és akkor megnyugodtam. Mindenki odáig volt a műtőben, milyen szép gömbölyű baba, és mekkora hangja van.
Utána elkezdtek kitisztítani és összevarrogatni, én meg csak reménykedtem, hogy a párom odaért, mire kivitték a babát. Végre engem is elkezdtek kitolni, a folyosó hallottam, hogy az előtérben csörög a telefon, ideértek
Odarohant az ágyhoz és összecsókolt, aztán már vittek is tovább. Miután rám kötötték az őrzőben az összes csövet, érzékelőt és monitort, bejöhetett, és elmondta, hogy látta a babát. Én meg csak azt láttam, hogy amíg engem ki nem toltak, addig nem volt nyugodt, de utána már nagyon. Másfél óra múlva megnézhette a babát, gyorsan lefényképezte, és megmutatta, de utána kiterelgették, hogy pihenjek. A 13 órás etetésnél aztán kihozták a kislányomat, és fejemelgetés nélkül ugyan de elkezdhettünk végre ismerkedni
A műtét után elmondta az orvos, hogy a méhlepény vérzett végig, és el is kezdett leválni. Már a terhesség alatt is volt gond vele, és továbbra is nagyon elől feküdt, még a császárnál is útban volt. Az indítástól elkezdett vérezni, és a baba is elakadt benne, nem tudott rendesen beilleszkedni. Az egész éjszaka elkerülhető lett volna, ha alaposabban megvizsgálnak az indítás előtt, pl. csinálnak egy ultrahangot. Nem is volt igazán esélyem a normál szülésre. Most már mindegy, szerencsére mindketten sértetlenül megúsztuk.
Szerintetek ennek az orvosnak mennyit kéne fizetnem?