Szia Monik!
1999 szeptemberében is ott dolgoztál már?
Új privát üzeneted érkezett!
2004.04.30 12:12
OFF
Mi '99. karácsonyát töltöttük a MÁV újszülött intenzívén. Monik, akkor már ott voltál
?
Azóta nem volt lehetőségem köszönetet mondani Nektek, hálás vagyok, hogy segítettek a szoptatásnál és tényleg odafigyeltetek ránk. Sajnos nem volt alkalmam akkor megköszönni, én annyira siettem kifelé onnan, hogy vissza sem néztem.
ON
Sziszus!
Hogy vagy? Nagyon szorítok Nektek, csak nem szólok bele a topikba.
Tudom, hogy már tele van a hócipőd az ilyen tanácsokkal, de én is azt mondom, hogy próbáld meg megint összeszedni magad és újult erővel próbálkozni. Remélem a szép idő adott Neked pozitív energiákat . Én sokat gondolok Rád, szorítok nagyon.
Üdv, Virág
Mi '99. karácsonyát töltöttük a MÁV újszülött intenzívén. Monik, akkor már ott voltál
? Azóta nem volt lehetőségem köszönetet mondani Nektek, hálás vagyok, hogy segítettek a szoptatásnál és tényleg odafigyeltetek ránk
. Sajnos nem volt alkalmam akkor megköszönni, én annyira siettem kifelé onnan, hogy vissza sem néztem. ON
Sziszus!
Hogy vagy? Nagyon szorítok Nektek, csak nem szólok bele a topikba.
Tudom, hogy már tele van a hócipőd az ilyen tanácsokkal, de én is azt mondom, hogy próbáld meg megint összeszedni magad és újult erővel próbálkozni
. Remélem a szép idő adott Neked pozitív energiákat . Én sokat gondolok Rád, szorítok nagyon. Üdv, Virág
2004.04.30 14:15
Virga, köszi!
Tényleg tele a hócipőm sokmindennel ...
Ez a hónap esélytelen, igazából ammyira elkeseredtem, hogy magamhoz se térek mióta kiderült.
És ez az Anyáknapja sem kellene most nekünk... Ráadásul az unokahugaim azt szeretnék ha én mennék el az anyáknapi műsorukra ...
Tényleg elegem van az életből
Sz.
Tényleg tele a hócipőm sokmindennel ...
Ez a hónap esélytelen, igazából ammyira elkeseredtem, hogy magamhoz se térek mióta kiderült.
És ez az Anyáknapja sem kellene most nekünk... Ráadásul az unokahugaim azt szeretnék ha én mennék el az anyáknapi műsorukra ...
Tényleg elegem van az életből
Sz.
Sz.
2004.05.12 09:26
Sziasztok lányok!
Nagyon rég jártam itt,hogy öszinte legyek nem volt lelkierőm irni,bár minden nap olvastalak titeket.Kb.olyan lelkiállapotban voltam-vagyok mint Sziszus!Én nem is akarok olyanokat irni neked Sziszus,hogy kitartás,meg hogy bizakodni kell,mert tudom mit érzel,hasonlo dolgokon megyek keresztül mostanában én is,és igazán nem tud meggyözni senki arrol,hogy lesz ez még jobb is.13 éve azt hallagtom hogy legközelebb sikerülni fog.Melyik legközelebb?
A legutobbi vetélésem ota heti szinten járok orvoshoz,söt elmentem egy belgyogyász dokihoz is,ahol 3 hetente vért vesznek,mivel az eredményem csak kicsivel magasabbak a határértéknél,igy nem tudja megmondani biztosan,hogy van-e véralvadási,vagy immun problémám.A lombik 2 honapja csuszik,eddig kaptam valamiféle elektromos kezelést,ami ugyan nem ártott,de szerintem nem is használt.Most ugy néz ki hogy jövöhéten megyek egy folyadékfeltöltéses UH-ra,mivel a doki szerint nem szép a méhnyh.-ám,és ha ott talál valamit köv.honapban mehetek ismét méhtükrözésre.Elöreláthatolag ez legalább még 2 honap minimum./és akkor még nem emlitem hogy ez anyagilag sem kevés/.
Csak ne lenne bennem olyan erős a vágy,hogy kisbabát szeretnék!
Időnként már az is megfordul a fejembe,hogy minek kaptam életet,ha én nem adhatok!Mit vétettem,hogy ez a büntetésem!
Jo volt kiirni magambol ezeket,bár jobban nem lettem!Sziasztok
Brigi
Nagyon rég jártam itt,hogy öszinte legyek nem volt lelkierőm irni,bár minden nap olvastalak titeket.Kb.olyan lelkiállapotban voltam-vagyok mint Sziszus!Én nem is akarok olyanokat irni neked Sziszus,hogy kitartás,meg hogy bizakodni kell,mert tudom mit érzel,hasonlo dolgokon megyek keresztül mostanában én is,és igazán nem tud meggyözni senki arrol,hogy lesz ez még jobb is.13 éve azt hallagtom hogy legközelebb sikerülni fog.Melyik legközelebb?
A legutobbi vetélésem ota heti szinten járok orvoshoz,söt elmentem egy belgyogyász dokihoz is,ahol 3 hetente vért vesznek,mivel az eredményem csak kicsivel magasabbak a határértéknél,igy nem tudja megmondani biztosan,hogy van-e véralvadási,vagy immun problémám.A lombik 2 honapja csuszik,eddig kaptam valamiféle elektromos kezelést,ami ugyan nem ártott,de szerintem nem is használt.Most ugy néz ki hogy jövöhéten megyek egy folyadékfeltöltéses UH-ra,mivel a doki szerint nem szép a méhnyh.-ám,és ha ott talál valamit köv.honapban mehetek ismét méhtükrözésre.Elöreláthatolag ez legalább még 2 honap minimum./és akkor még nem emlitem hogy ez anyagilag sem kevés/.
Csak ne lenne bennem olyan erős a vágy,hogy kisbabát szeretnék!
Időnként már az is megfordul a fejembe,hogy minek kaptam életet,ha én nem adhatok!Mit vétettem,hogy ez a büntetésem!
Jo volt kiirni magambol ezeket,bár jobban nem lettem!Sziasztok
Brigi
Brigi
2004.05.13 17:09
Brigi, tegnap óta gondolkodom, mit is írhatnék neked ... de nem nagyon megy.
Nekünk se jött még el az a "legközelebb" ... és lassan hinni sem tudok, mert nem tudom pontosan miben is higyjek.
Tegnap fényképeket nézegettem amik tavaly ilyenkor készültek, a pocakomról, a kimosott ruhácskákról, a kiságyról ...
Kegyetlen az élet.
Sz.
Nekünk se jött még el az a "legközelebb" ... és lassan hinni sem tudok, mert nem tudom pontosan miben is higyjek.
Tegnap fényképeket nézegettem amik tavaly ilyenkor készültek, a pocakomról, a kimosott ruhácskákról, a kiságyról ...
Kegyetlen az élet.
Sz.
Sz.
2004.05.19 11:33
Sziasztok!Nagy dolgok történtek velem ma.A feltöltéses UH vizsgálat szerint minden rendben,és a genetikus legynagyobb örömömre közölte,hogy akkor kezdjük 30-a körül a gyogyszeres kezelést és ha minden oké,akkor jun.20-a körül lesz a petesejt leszivás!Lányok !Én alig akartam elhinni!Hazafelé sirtam az örömtöl,hogy végre történik valami,végre elindulunk az uton.Tudom hogy még korántsem biztos hogy sikerrel járunk elsöre,vagy meg is marad a terhesség,de legalább az esélyt végre megkapom!Tegnapig még annyira hit nélkül láttam a jövöt,és ma végre elkezdhetek hinni.Számomra ez most olyan mintha csoda történt volna.Végre reménykedhetek hogy anya leszek nemsokára.
Sziszus!Csak annyit mondhatok hogy egyszép napon te veled is megtörténik a csoda,és egyik pillanatrol a másikra bizni fogsz,hinni és reménykedni hogy sikerrel jársz.Tudom talán közhely,de 2 orával ezelött még megtört,a dolgokba beletörödött lány voltam,aki csak járt orvostol orvosig reménytelenül,mindenböl és mindenkiböl elegem volt,és most mintha megfordult volna velem a világ.Azért az aggodás bennem van,de tudok végre hinni.Remélem ez a csoda nem csak 3 napi fog tartani.
Köszönöm hogy megoszthattam veletek az örömömet,majd jelentkezema fejleményekkel!
Szép napot mindenkinek!Brigi
Sziszus!Csak annyit mondhatok hogy egyszép napon te veled is megtörténik a csoda,és egyik pillanatrol a másikra bizni fogsz,hinni és reménykedni hogy sikerrel jársz.Tudom talán közhely,de 2 orával ezelött még megtört,a dolgokba beletörödött lány voltam,aki csak járt orvostol orvosig reménytelenül,mindenböl és mindenkiböl elegem volt,és most mintha megfordult volna velem a világ.Azért az aggodás bennem van,de tudok végre hinni.Remélem ez a csoda nem csak 3 napi fog tartani.
Köszönöm hogy megoszthattam veletek az örömömet,majd jelentkezema fejleményekkel!
Szép napot mindenkinek!Brigi
Brigi
2004.05.19 15:41
Brigi
Így ismertlenül is nagyon örülök a híreknek! Hidd el, sikerülni fog! Nagyon átérzem, min mentek keresztül! És nektek még minden esélyetek megvan arra, hogy saját gyereketek legyen! Sziszusnak is!
Nem úgy, mint az egyik ismerősömék. Röviden: Évek hosszúm sora óta vágytak babára, orvostól-orvosig jártak. Vetélések, méhen kívült terhesség stb. Végülis kimondták a "halálos" ítéletet, már beültetni sem lehetett, a nőnek nem lehet gyermeke. Ezért belevágtak az örökbefogadásba. Nyílt örökbefogadás mellett döntöttek, mert így tuti, hogy újszülött babát kapnak. Az anyát (egy 19 éves lányt) 4 hónapos terhesen ismerték meg, kísérték a vizsgálatokra, gondoskodtak róla, stb. A nő, már teljesen úgy viszonyult a magzathoz, hogy az az övé lesz szülés után. Jó anyagi körülmények közé várták a babát, kiságy, kelengye, kocsi, mindent megvettek.
Múlt pénteken született meg a baba, a szülőszobán is bent volt a nő, a 19 éves anyának nem is mutatták meg, ő kapta meg rögtön a babát. Nagy volt a boldogság, de nyílt örökbefogadás esetén várni kell 3 napot, hogy véglegesítsék a dolgot.
Most hétfőn mentek aláírni a papírokat, anyakönyvezés stb. és a 19 néves anya meggondolta magát!
Nem adja a babáját! Pedig úgy indiult a dolog, hogy neki még nincsenek meg a feltételek egy babához, semmiképp sem vállalja...
Teljesen összetört a pár, a nő már inkább közelebb van a 40-hez, mint a 30-hoz, ezért mindent megtettek volna egy bébiért! Nagyon sajnálom őket, viszont a lányt is meg tudom érteni, hiszen ő szülte, neki indult be a teje....
Nem akartalak elkeseríteni titeket, ezzel csak azt érzékeltettem, hogy nektek még minden esélyetek a saját babához!
Nagyon drukkolunk, szerintem mondhatom a többi topicos nevében is!
Brigi! Írja fejleményekről!
Ditta
Így ismertlenül is nagyon örülök a híreknek! Hidd el, sikerülni fog! Nagyon átérzem, min mentek keresztül! És nektek még minden esélyetek megvan arra, hogy saját gyereketek legyen! Sziszusnak is!
Nem úgy, mint az egyik ismerősömék. Röviden: Évek hosszúm sora óta vágytak babára, orvostól-orvosig jártak. Vetélések, méhen kívült terhesség stb. Végülis kimondták a "halálos" ítéletet, már beültetni sem lehetett, a nőnek nem lehet gyermeke. Ezért belevágtak az örökbefogadásba. Nyílt örökbefogadás mellett döntöttek, mert így tuti, hogy újszülött babát kapnak. Az anyát (egy 19 éves lányt) 4 hónapos terhesen ismerték meg, kísérték a vizsgálatokra, gondoskodtak róla, stb. A nő, már teljesen úgy viszonyult a magzathoz, hogy az az övé lesz szülés után. Jó anyagi körülmények közé várták a babát, kiságy, kelengye, kocsi, mindent megvettek.
Múlt pénteken született meg a baba, a szülőszobán is bent volt a nő, a 19 éves anyának nem is mutatták meg, ő kapta meg rögtön a babát. Nagy volt a boldogság, de nyílt örökbefogadás esetén várni kell 3 napot, hogy véglegesítsék a dolgot.
Most hétfőn mentek aláírni a papírokat, anyakönyvezés stb. és a 19 néves anya meggondolta magát!
Nem adja a babáját! Pedig úgy indiult a dolog, hogy neki még nincsenek meg a feltételek egy babához, semmiképp sem vállalja...
Teljesen összetört a pár, a nő már inkább közelebb van a 40-hez, mint a 30-hoz, ezért mindent megtettek volna egy bébiért! Nagyon sajnálom őket, viszont a lányt is meg tudom érteni, hiszen ő szülte, neki indult be a teje....
Nem akartalak elkeseríteni titeket, ezzel csak azt érzékeltettem, hogy nektek még minden esélyetek a saját babához!
Nagyon drukkolunk, szerintem mondhatom a többi topicos nevében is!
Brigi! Írja fejleményekről!
Ditta
2004.05.19 20:12
Brigi, nagyon drukkolok!!
Úgy látszik ma mindketten újabb reményt kaptunk.
Én is ma voltam dokinál, 10 napi UH-n és van egy 14mm-es tüszőkezdeményem, csak úgy magától, gyógyszerek nélkül.
Bár elég nehéz, de próbálom magam visszacibálni a földre, hisz néha elfelejtem, hogy ez az út eleje vagy még az sem. De egész este csak rá tudok gondolni, olyan gyönyörű 14mm-es folt volt
Szilvi
Úgy látszik ma mindketten újabb reményt kaptunk.
Én is ma voltam dokinál, 10 napi UH-n és van egy 14mm-es tüszőkezdeményem, csak úgy magától, gyógyszerek nélkül.
Bár elég nehéz, de próbálom magam visszacibálni a földre, hisz néha elfelejtem, hogy ez az út eleje vagy még az sem. De egész este csak rá tudok gondolni, olyan gyönyörű 14mm-es folt volt
Szilvi
Sz.
2004.05.20 07:03
Ditta!Köszönöm!Feltétlenül irok a fejleményekröl.
Szilvi!Látod,neked is megcsillant a remény sugara,bele kell kapaszkodni.Én is aggodom kicsit hogy nehogy nagyot koppanjak és ujra a padlora kerüljek,de most bizni kell,hidd el te is elundultál azon a bizonyos uton,még ha csak egy lépést is tettél meg.És ha most volt spontán tüszöd,akkor ha most nem is sikerül,de a következö honapban fog.Bizni kell,és én nagyon szoritok neked.Bizni,bizni,bizni!!!!!
Brigi
Szilvi!Látod,neked is megcsillant a remény sugara,bele kell kapaszkodni.Én is aggodom kicsit hogy nehogy nagyot koppanjak és ujra a padlora kerüljek,de most bizni kell,hidd el te is elundultál azon a bizonyos uton,még ha csak egy lépést is tettél meg.És ha most volt spontán tüszöd,akkor ha most nem is sikerül,de a következö honapban fog.Bizni kell,és én nagyon szoritok neked.Bizni,bizni,bizni!!!!!
Brigi
Brigi
2004.05.20 14:57
Sziasztok!
Zsu vagyok! Nem gondoltam hogy én is ide fogok egyszer írni, de sajnos megtörtént. Lombik programban vettünk részt és rögtön elsőre sikerült, mármint a két csík a teszten. Sajnos Uh-n már nem tudtam megnézni őket! A hétvégén mentek el tőlem! Következő alkalom Augusztusban lesz! Olyan messze van még! Ti hogy vészeltétek át ezt az időszakot. Én annyira bíztam és minden annyira klappolt! Miért történnek ilyen rossz dolgok a világban? Valaki pofozzon fel! Hisztis vagyok! Ma tudtuk meg a párommal. Soha nem voltam még ennyire elkeseredve!
Zsu!
Zsu vagyok! Nem gondoltam hogy én is ide fogok egyszer írni, de sajnos megtörtént. Lombik programban vettünk részt és rögtön elsőre sikerült, mármint a két csík a teszten. Sajnos Uh-n már nem tudtam megnézni őket! A hétvégén mentek el tőlem! Következő alkalom Augusztusban lesz! Olyan messze van még! Ti hogy vészeltétek át ezt az időszakot. Én annyira bíztam és minden annyira klappolt! Miért történnek ilyen rossz dolgok a világban? Valaki pofozzon fel! Hisztis vagyok! Ma tudtuk meg a párommal. Soha nem voltam még ennyire elkeseredve!
Zsu!
Zsu&Borka
2004.05.20 16:28
Szia Zsu
nagyon nehezen vészeltük át.... nem tudom elolvastad-e a történeteinket. sajnos az élet nem úgy megy hogy a rossz dolgok mindig csak másokkal és a tévében történnek meg.
de azért mindig bízni kell, amíg lehet. gondolj arra hogy már az első lombik sikerült, tehát elvileg te jól működsz, talán éppen az embriókkal volt gond... de hát ilyenkor úgysem vigasztal semmi. egy kicsit szomorkodjatok a pároddal... bújjatok össze, aztán a leendő kicsikék érdekében álljatok talpra, nyaraljatok, borozzatok, pihenjetek Nemsokára itt az augusztus!
Ezen a topikon megismerhetsz olyan sorsokat, embereket, küzdelmeket, amelyekből erőt meríthetsz. Ha nekik sikerült akkor neked is fog!!!
szeretettel: Moncsi
nagyon nehezen vészeltük át.... nem tudom elolvastad-e a történeteinket. sajnos az élet nem úgy megy hogy a rossz dolgok mindig csak másokkal és a tévében történnek meg.
de azért mindig bízni kell, amíg lehet. gondolj arra hogy már az első lombik sikerült, tehát elvileg te jól működsz, talán éppen az embriókkal volt gond... de hát ilyenkor úgysem vigasztal semmi. egy kicsit szomorkodjatok a pároddal... bújjatok össze, aztán a leendő kicsikék érdekében álljatok talpra, nyaraljatok, borozzatok, pihenjetek
Nemsokára itt az augusztus! Ezen a topikon megismerhetsz olyan sorsokat, embereket, küzdelmeket, amelyekből erőt meríthetsz. Ha nekik sikerült akkor neked is fog!!!
szeretettel: Moncsi
2004.05.20 16:41
Ditta,
az ismerősödnek ez olyan lehetett mintha meghalt volna a babájuk... nagyon szomorúak lehetnek. remélhetőleg az anyuka összeszedi magát és vállalja a felelősséget a gyerekéért!!!
És az ismerősödéknek most elölről kell kezdeni a sorbanállást....?????
Brigi, Sziszus,
úgy örülök a jobb híreknek. Akármilyen kicsi apróságnak tűnnek is. Egy kis fénysugár az alagút végén! Nagyon sokat gondolok rátok. De nem akartalak bosszantani a közhelyekkel. Minden JÓT kívánok
Moncsi
az ismerősödnek ez olyan lehetett mintha meghalt volna a babájuk... nagyon szomorúak lehetnek. remélhetőleg az anyuka összeszedi magát és vállalja a felelősséget a gyerekéért!!!
És az ismerősödéknek most elölről kell kezdeni a sorbanállást....?????
Brigi, Sziszus,
úgy örülök a jobb híreknek. Akármilyen kicsi apróságnak tűnnek is. Egy kis fénysugár az alagút végén! Nagyon sokat gondolok rátok. De nem akartalak bosszantani a közhelyekkel. Minden JÓT kívánok
Moncsi
2004.05.20 16:43
Szia Zsu!
Megértem, hogy szomorú vagy
Azt is tudom, hogy mit éreztek most, bár valószínűleg még nehezebb olyan babát elveszíteni, akinek a fogantatása sem ment simán. De az, hogy elsőre sikerült talán reményt ad arra, hogy a második is sikeres lesz. Most nyugodtan hisztizzél, sírjál, szomorkodjatok együtt a pároddal. Nagyon nehéz feldolgozni ezt a veszteséget, de biztos, hogy nektek is sikerülni fog. Nézzetek előre is, jön majd az augusztus, és bízzatok a sikrben. Ezt másképp nem is lehet feldolgozni, csak úgy, ha az ember nem adja fel a reményt.
Sok erőt és kitartást kívánok nektek!
Timi
Megértem, hogy szomorú vagy
Azt is tudom, hogy mit éreztek most, bár valószínűleg még nehezebb olyan babát elveszíteni, akinek a fogantatása sem ment simán. De az, hogy elsőre sikerült talán reményt ad arra, hogy a második is sikeres lesz. Most nyugodtan hisztizzél, sírjál, szomorkodjatok együtt a pároddal. Nagyon nehéz feldolgozni ezt a veszteséget, de biztos, hogy nektek is sikerülni fog. Nézzetek előre is, jön majd az augusztus, és bízzatok a sikrben. Ezt másképp nem is lehet feldolgozni, csak úgy, ha az ember nem adja fel a reményt.
Sok erőt és kitartást kívánok nektek!
Timi
Timi
2004.05.20 19:25
Sziasztok!
PBriguci, Sziszus!
Örülök, hogy egy kicsit jobban vagytok! Továbbra is szorítok Nektek ! Nem szabad feladni !!!
BZsuska!
Követtem a történeteteket a másik topikon és sokat gondoltam Rátok. Sztem most sírd ki magad, add ki a bánatod és utána kezdjetek készülni az augusztusra. Bízni, bízni, bízni, hogy sikerülni fog!
Kitartás mindenkinek! Virág
PBriguci, Sziszus!
Örülök, hogy egy kicsit jobban vagytok
! Továbbra is szorítok Nektek ! Nem szabad feladni !!! BZsuska!
Követtem a történeteteket
a másik topikon és sokat gondoltam Rátok. Sztem most sírd ki magad, add ki a bánatod és utána kezdjetek készülni az augusztusra. Bízni, bízni, bízni, hogy sikerülni fog! Kitartás mindenkinek! Virág
2004.05.21 11:15
Lányok már nem bírom tovább magamban tartani...
Én is babás vagyok
4 hónap próbálkozás után sikerült, mikor már kezdtem elkeseredni!!! Most 10 hetes vagyok, nagyon nagy izgalmakkal telt az eleje, a genetikai betegség réme még itt lebeg a fejünk felett. Ha emlékeztek, Bálint esetében fennált egy bizonyos szindróma gyanúja ami 25% valószínűséggel öröklődik. Most éppen a vérünket vizsgálják külföldön hogy hordozzuk-e ez a génmutációt mert ha nem akkor Bálint sem tőlünk örökölte és az új baba sem fogja, legalábbis nem ezt a szindrómát. Pár héten belül kiderül hogy van-e szükség magzati szűrésre (ha igen, akkor az már amniocentézis lesz). Szorítsatok
Mindenkinek kitartás és bizakodás!
Moncsi
Én is babás vagyok
4 hónap próbálkozás után sikerült, mikor már kezdtem elkeseredni!!! Most 10 hetes vagyok, nagyon nagy izgalmakkal telt az eleje, a genetikai betegség réme még itt lebeg a fejünk felett. Ha emlékeztek, Bálint esetében fennált egy bizonyos szindróma gyanúja ami 25% valószínűséggel öröklődik. Most éppen a vérünket vizsgálják külföldön hogy hordozzuk-e ez a génmutációt mert ha nem akkor Bálint sem tőlünk örökölte és az új baba sem fogja, legalábbis nem ezt a szindrómát. Pár héten belül kiderül hogy van-e szükség magzati szűrésre (ha igen, akkor az már amniocentézis lesz). Szorítsatok
Mindenkinek kitartás és bizakodás!
Moncsi
2004.05.21 11:38
Palinta!
Ez oriási hir!Biztos hogy minden rendben lesz!Szoritok!
Zsu!
Nagyon sajnálom ami történt!Nem mondtak semmit,hogy mi lehetett a gond?
Mindenesetre az mindenképpen jo jel,hogy elsöre sikerült a lombik.
A lombiktol én kicsit parázok,elsö lépésben,hogy megtapadjanak,aztán ugye hogy átvészeljük az elsö 3 honapot.Tudom most mit érzel,amikor az ember alig várja hogy lássa a csodát az UH-on,és akkor közlik vele a szörnyű hirt.Sajnos nem egyszer volt benne részem.
Hamar eltelik az a 2-3 honap,gondolom még végeznek majd pár vizsgálatot is,és aug.-ban sikerülni fog.Most legjobb lenne kikapcsolodni,vagy elutazni valahova,biztos hogy jot fog tenni.
Mindenkinek sok puszi Brigi
Ez oriási hir!Biztos hogy minden rendben lesz!Szoritok!
Zsu!
Nagyon sajnálom ami történt!Nem mondtak semmit,hogy mi lehetett a gond?
Mindenesetre az mindenképpen jo jel,hogy elsöre sikerült a lombik.
A lombiktol én kicsit parázok,elsö lépésben,hogy megtapadjanak,aztán ugye hogy átvészeljük az elsö 3 honapot.Tudom most mit érzel,amikor az ember alig várja hogy lássa a csodát az UH-on,és akkor közlik vele a szörnyű hirt.Sajnos nem egyszer volt benne részem.
Hamar eltelik az a 2-3 honap,gondolom még végeznek majd pár vizsgálatot is,és aug.-ban sikerülni fog.Most legjobb lenne kikapcsolodni,vagy elutazni valahova,biztos hogy jot fog tenni.
Mindenkinek sok puszi Brigi
Brigi
2004.05.21 13:46
Drága Szisszus!
Viszaolvastam a történeted! Végig olvasni sem volt könnyű! Nagyon sajnálom! Annak viszont örülök hogy végre jobb kedvre derültél!
Én is összeszedtem magam! Azaz igazság olyan ez az egész mintha álmodtam volna a terhességet és most felébredtem. Ez meg már olyan sokszor elő fordult velem! Mintha meg sem történt volna! Persze belülről nagyon fáj, de jelenleg azon izgulok mikor jön már meg, hogy minél hamarabb kerüljön sor a beültetésre! Szóval talpra álltam és szembe indulok megint a viharral! Egyszer csak oda érek, vagy nem? Ki tudja de azért érdemes megpróbálni!
Zsu!
Viszaolvastam a történeted! Végig olvasni sem volt könnyű! Nagyon sajnálom! Annak viszont örülök hogy végre jobb kedvre derültél!
Én is összeszedtem magam! Azaz igazság olyan ez az egész mintha álmodtam volna a terhességet és most felébredtem. Ez meg már olyan sokszor elő fordult velem! Mintha meg sem történt volna! Persze belülről nagyon fáj, de jelenleg azon izgulok mikor jön már meg, hogy minél hamarabb kerüljön sor a beültetésre! Szóval talpra álltam és szembe indulok megint a viharral! Egyszer csak oda érek, vagy nem? Ki tudja de azért érdemes megpróbálni!
Zsu!
Zsu&Borka
2004.05.23 14:07
Zsuska
Szomorúan olvastam a történeted, (a ma megint megjött-ben is), és nem tudok mást tanácsolni, csak azt, kitartás! Gondolom, mennyire utálod már ezt a szót, de ez van!
Sziszus mellett mostmár nektek is drukkolok!
Ugye beszámolsz majd a fejleményekről??
Minden babavárónak szívből kívánok ILYEN csodát!
Ditta
Szomorúan olvastam a történeted, (a ma megint megjött-ben is), és nem tudok mást tanácsolni, csak azt, kitartás! Gondolom, mennyire utálod már ezt a szót, de ez van!
Sziszus mellett mostmár nektek is drukkolok!
Ugye beszámolsz majd a fejleményekről??
Minden babavárónak szívből kívánok ILYEN csodát!
Ditta
2004.05.26 12:19
Sziasztok!
Szia Sziszus!
Új vagyok még a neten és még elég béna, úgyhogy most írom meg ezt a levelet harmadszor! Mostmár azthiszem tudom hogyan kell elküldeni!
A Szülőszoba c. műsorban volt egy bizonyos Ács Dr. (II. sz. Szül. Klinika), aki szerint sok helyen rosszul végzik a megtartó kezelést. A fogantatás után adják a hormont, a helyett, hogy előtte adnák, hogy a baba jól meg tudjon tapadni! Elég szörnyű szerintem, hogy sok helyen nem így csinálják!
Te biztosan sokkal többet tudsz ezekről a dolgokról, de gondoltam ezt megírom, hátha fontos és segít!
Én egyébként 4 hetes vagyok, első babával és egy vesegyull-sal indítottam a második héten, sajnos antibiotikumot is szednem kellett (Sumamed - A nőgyógy. írta fel) és most iszonyúan parázom, hogy egészséges lesz-e így, ha egyáltalán megmarad! Pluszba még gyógypedagógus vagyok, úgyhogy pontosan tudom, hogy milyen károsodásokat okozhat az antibiotikum! Írjatok, ha valaki tud valami bíztatót írni! Rámfér!
Sziszus! Egyébként unokatesómék is nagyon sokáig próbálkoztak és amikor úgy döntöttek "nem foglalkoznak vele tovább" akkor jött össze a baba!
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lelki okok is(!) szerepet játszhatnak benne, hogy nem jön össze (persze tudom, hogy nálad más is van, ne sértődj meg ezért)! Csak azt akarom mondani, hogy bele lehet rokkanni idegileg ebbe az állandó figyelgetésbe! (Magamon kezdem tapasztalni.)Szerintem próbáld közben magad lefoglalnival valamivel, amiben fontosnak érzed magad!
Vigyázz magadra! Ildi
Szia Sziszus!
Új vagyok még a neten és még elég béna, úgyhogy most írom meg ezt a levelet harmadszor! Mostmár azthiszem tudom hogyan kell elküldeni!
A Szülőszoba c. műsorban volt egy bizonyos Ács Dr. (II. sz. Szül. Klinika), aki szerint sok helyen rosszul végzik a megtartó kezelést. A fogantatás után adják a hormont, a helyett, hogy előtte adnák, hogy a baba jól meg tudjon tapadni! Elég szörnyű szerintem, hogy sok helyen nem így csinálják!
Te biztosan sokkal többet tudsz ezekről a dolgokról, de gondoltam ezt megírom, hátha fontos és segít!
Én egyébként 4 hetes vagyok, első babával és egy vesegyull-sal indítottam a második héten, sajnos antibiotikumot is szednem kellett (Sumamed - A nőgyógy. írta fel) és most iszonyúan parázom, hogy egészséges lesz-e így, ha egyáltalán megmarad! Pluszba még gyógypedagógus vagyok, úgyhogy pontosan tudom, hogy milyen károsodásokat okozhat az antibiotikum! Írjatok, ha valaki tud valami bíztatót írni! Rámfér!
Sziszus! Egyébként unokatesómék is nagyon sokáig próbálkoztak és amikor úgy döntöttek "nem foglalkoznak vele tovább" akkor jött össze a baba!
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lelki okok is(!) szerepet játszhatnak benne, hogy nem jön össze (persze tudom, hogy nálad más is van, ne sértődj meg ezért)! Csak azt akarom mondani, hogy bele lehet rokkanni idegileg ebbe az állandó figyelgetésbe! (Magamon kezdem tapasztalni.)Szerintem próbáld közben magad lefoglalnival valamivel, amiben fontosnak érzed magad!
Vigyázz magadra! Ildi
2004.05.29 21:01
Sziasztok!
Végre megtaláltalak Bennetekeet, úgy átrendezték a topikokat, hogy napokig tartott mire Rátok találtam. Igaz csak 4 napja van itthon netünk, mivel nem dolgozhatok, igy 1-2x a Burger Kingbe mentem ki, de ott olyan kényelmetlen és a gépek is vacakok.na egy a lényeg itt vagyok.
Csak a dec. elei hozzászólásokat ovastam gyorsan vissza, majd szép lasan bepótolom a többit is. Köszi a jó kivánságokat és úgy tünik jól drukkoltunk, már a 29. hetet töltöttem csütörtökön, még 9-10 hét és a kezemben tarthatom Ficánkát, igy neveztük el, mert a 11 hetes uh-on folyton elforgott és alig tudták a tarkóredőt megmérni.
Most csak röviden irom le az elmúlt 25 hetet.
Végül is 11 hetet töltöttem kórházban. Nem volt könnyű.Új barátokat is szereztem, néhányukkal a mai napig telefonon tartjuk a kapcsolatot. Megkaptam az immunglobulin kezelést, telenyomtak progival és aszpirin protektet is szedtem. Persze én lázasodtam be a második immunglobulin infuzió alkalmával, utána váltottak egy német készitményre, persze pont 8 hetes voltam akkor, sirva kérten a dokit, hogy nézzük meg a babát él-e a láz után, és élt. A mai napig tele vagyok aggodalommal, kb a 22 héttől keményedik a hasam, egyre gyakrabban, gyógyszert szedek rá és itthon nyomom az ágyat. Időnként úgy érzem nem ártana egy agyátültetés - rémálmaim vannak , egyik percben sirok, a másikban nevetek. Egyre gyakrabban jönnek elő az emlékek az előző szülésemről és azt követő 3 hónapról. De Ficánka ilyenkor mindig nagyon elkezd rugdosni, jelezvén, Ő itt van és legyek oly drága rá koncentrálni és nem a múlton sirdogálni.
Vissza emlékezve a siker és csoda titka a lazitásban volt talán. Az ősszel a párom is beszélgetett pszichológusal én előtte jártam pszichiáternél és talán tavaly novemberben tudtuk mindketten elengedni a kisfiúnkat és igy magunkkal és az életünkkel foglalkozni, akkoriban többet mentünk a haverokkla moziba, étterembe és kettesben kirándulgatni, én újra jártam hastáncra, melyek otthoni bemutatói ...-el végződtek, kitudja mi volt pontosan a siker titka, egy biztos a hitet soha nem szabad elvesziteni és a reményt feladni.
A habituális, gyakori vetélőknek javaslom, hogy kérjék meg a nőgyógyászukat, hogy vegye fel a kapcsolatot a Szabolcs utcában, Budapesten, most Gyógyintézeti Központnak hivják régen HIETE volt, a Fülöp Vilmos Főorvossal a nőgyógyászaton, a központ telsz.: 3500305, kérni kell és kapcsolják, 10 é 13 óra között a legkönnyebb elérni telefonon. Ugyanis az Országos Haematológia Intézettel együtt Ők foglalkoznak a habituális vetélések immunlógiai hátterével. A kivizsgálás hosszadalmas 6-8 hónap, de ha bebizonyosodik, az immonológiai ok akkor nagyon jó arányban (80-90%) tudják kezelni. A hivatalos út betartása végett, jobb ha előbb a nőgyógyász veszi fel a kapcsolatot a főorvossal.
Sok puszi
Ezután gyakrabban benézek, már amennyire a hasfájásom tolerálja a gépezést.
Sac
Végre megtaláltalak Bennetekeet, úgy átrendezték a topikokat, hogy napokig tartott mire Rátok találtam. Igaz csak 4 napja van itthon netünk, mivel nem dolgozhatok, igy 1-2x a Burger Kingbe mentem ki, de ott olyan kényelmetlen és a gépek is vacakok.na egy a lényeg itt vagyok.
Csak a dec. elei hozzászólásokat ovastam gyorsan vissza, majd szép lasan bepótolom a többit is. Köszi a jó kivánságokat és úgy tünik jól drukkoltunk, már a 29. hetet töltöttem csütörtökön, még 9-10 hét és a kezemben tarthatom Ficánkát, igy neveztük el, mert a 11 hetes uh-on folyton elforgott és alig tudták a tarkóredőt megmérni.
Most csak röviden irom le az elmúlt 25 hetet.
Végül is 11 hetet töltöttem kórházban. Nem volt könnyű.Új barátokat is szereztem, néhányukkal a mai napig telefonon tartjuk a kapcsolatot. Megkaptam az immunglobulin kezelést, telenyomtak progival és aszpirin protektet is szedtem. Persze én lázasodtam be a második immunglobulin infuzió alkalmával, utána váltottak egy német készitményre, persze pont 8 hetes voltam akkor, sirva kérten a dokit, hogy nézzük meg a babát él-e a láz után, és élt. A mai napig tele vagyok aggodalommal, kb a 22 héttől keményedik a hasam, egyre gyakrabban, gyógyszert szedek rá és itthon nyomom az ágyat. Időnként úgy érzem nem ártana egy agyátültetés - rémálmaim vannak , egyik percben sirok, a másikban nevetek. Egyre gyakrabban jönnek elő az emlékek az előző szülésemről és azt követő 3 hónapról. De Ficánka ilyenkor mindig nagyon elkezd rugdosni, jelezvén, Ő itt van és legyek oly drága rá koncentrálni és nem a múlton sirdogálni.
Vissza emlékezve a siker és csoda titka a lazitásban volt talán. Az ősszel a párom is beszélgetett pszichológusal én előtte jártam pszichiáternél és talán tavaly novemberben tudtuk mindketten elengedni a kisfiúnkat és igy magunkkal és az életünkkel foglalkozni, akkoriban többet mentünk a haverokkla moziba, étterembe és kettesben kirándulgatni, én újra jártam hastáncra, melyek otthoni bemutatói ...-el végződtek, kitudja mi volt pontosan a siker titka, egy biztos a hitet soha nem szabad elvesziteni és a reményt feladni.
A habituális, gyakori vetélőknek javaslom, hogy kérjék meg a nőgyógyászukat, hogy vegye fel a kapcsolatot a Szabolcs utcában, Budapesten, most Gyógyintézeti Központnak hivják régen HIETE volt, a Fülöp Vilmos Főorvossal a nőgyógyászaton, a központ telsz.: 3500305, kérni kell és kapcsolják, 10 é 13 óra között a legkönnyebb elérni telefonon. Ugyanis az Országos Haematológia Intézettel együtt Ők foglalkoznak a habituális vetélések immunlógiai hátterével. A kivizsgálás hosszadalmas 6-8 hónap, de ha bebizonyosodik, az immonológiai ok akkor nagyon jó arányban (80-90%) tudják kezelni. A hivatalos út betartása végett, jobb ha előbb a nőgyógyász veszi fel a kapcsolatot a főorvossal.
Sok puszi
Ezután gyakrabban benézek, már amennyire a hasfájásom tolerálja a gépezést.
Sac
2004.06.09 10:57
Sziasztok!
Régen jártam itt,akkor még kicsit depis voltam.Mára optimista lettem,tegnap elkezdtük a lombikhoz a stimulálást.Végre haladunk,jövö hétfőn megyek az első UH-ra,reméljük minden simán megy és sok tüszö érik majd.
Sac!Drukkolok!
Sziszus!Remélem veled is elkezdtek jo dolgok történni.Sokat gondolok rád!
Mindenkinek szép napot! Brigi
Régen jártam itt,akkor még kicsit depis voltam.Mára optimista lettem,tegnap elkezdtük a lombikhoz a stimulálást.Végre haladunk,jövö hétfőn megyek az első UH-ra,reméljük minden simán megy és sok tüszö érik majd.
Sac!Drukkolok!
Sziszus!Remélem veled is elkezdtek jo dolgok történni.Sokat gondolok rád!
Mindenkinek szép napot! Brigi
Brigi
2004.06.14 17:59
Sziszus(mérgesfej)
Ne legyél ilyen negatív! Ezt nem szabad csinálni!Kitartás! Esély mindig van! És az sem biztos hogy akkor jön össze a babó amikor minden klappol! Sok ismerősömnek akkor jött össze amikor semmi nem stimmel! Ez kiszámíthatatlan!Pont ezért nem érdemes mérgelődni! Én tudom hogy tönkreteheti az életedet is ez a fajta morgolódás! Majd jön a baba ha akar és közben próbáld magad jól érezni vagy legalábbis mosolyogni és próbálni élvezni az élet nagyon apró örömeit!(Tudom hogy nehéz, de az élet nem vár meg és pörög tovább)
Zsu
Ne legyél ilyen negatív! Ezt nem szabad csinálni!Kitartás! Esély mindig van! És az sem biztos hogy akkor jön össze a babó amikor minden klappol! Sok ismerősömnek akkor jött össze amikor semmi nem stimmel! Ez kiszámíthatatlan!Pont ezért nem érdemes mérgelődni! Én tudom hogy tönkreteheti az életedet is ez a fajta morgolódás! Majd jön a baba ha akar és közben próbáld magad jól érezni vagy legalábbis mosolyogni és próbálni élvezni az élet nagyon apró örömeit!(Tudom hogy nehéz, de az élet nem vár meg és pörög tovább)
Zsu
Zsu&Borka
2004.06.14 18:41
Sziszus!
Az első babád simán hamar megfogant?
Egyre inkább az az érzésem, hogy tuti nincsenek hormonális ill. egyéb női jellegű problémáid, amik akadályoznák a teherbeesést. Gondold csak végig: a kisbabádat kihordtad, nem volt semmi problémád a terhességgel. A következő is viszonylag hamar meg tudott foganni, viszont -val.szeg.- az állandó stressztől nem tudott megmaradni. Azóta pedig már a teherbeesés sem jön össze. Ilyen pedig sztem orvosilag nincs. Csak lelki okai lehetnek. És amíg csak hergeled magad, addig nem fogsz előbbre jutni. Miért nem mész el egy pszichiáterhez, íratsz fel olyan gyógyszert, ami nem árt a babának, és hagyod el majd szép lassan a terhesség során?
Hidd el, hogy ez a "minden mindegy" hozzáállás nem segít. Nem muszáj így élni, csak elhatározás kérdése, hogy igénybe veszed-e azt a fajta segítséget, amire szükséged van, vagy teljesen átadod magad az önsajnálatnak és keserűségnek.
Bocsánat, ha túl durván fogalmaztam.
Az első babád simán hamar megfogant?
Egyre inkább az az érzésem, hogy tuti nincsenek hormonális ill. egyéb női jellegű problémáid, amik akadályoznák a teherbeesést. Gondold csak végig: a kisbabádat kihordtad, nem volt semmi problémád a terhességgel. A következő is viszonylag hamar meg tudott foganni, viszont -val.szeg.- az állandó stressztől nem tudott megmaradni. Azóta pedig már a teherbeesés sem jön össze. Ilyen pedig sztem orvosilag nincs. Csak lelki okai lehetnek. És amíg csak hergeled magad, addig nem fogsz előbbre jutni. Miért nem mész el egy pszichiáterhez, íratsz fel olyan gyógyszert, ami nem árt a babának, és hagyod el majd szép lassan a terhesség során?
Hidd el, hogy ez a "minden mindegy" hozzáállás nem segít. Nem muszáj így élni, csak elhatározás kérdése, hogy igénybe veszed-e azt a fajta segítséget, amire szükséged van, vagy teljesen átadod magad az önsajnálatnak és keserűségnek.
Bocsánat, ha túl durván fogalmaztam.
2004.06.14 19:27
Rjuli!
Bocs, megint Én.
"A következő is viszonylag hamar meg tudott foganni, viszont -val.szeg.- az állandó stressztől nem tudott megmaradni."
Ez durva, és semmi alapja. A stressztől nem megy el a baba. Egy gondmentes terhességnél tótágast is állhatunk, ha pedig gond van, hiába fekszünk. Sajnos.
"Miért nem mész el egy pszichiáterhez"
mert volt már többnél is és úgy érzi nem segít.
"íratsz fel olyan gyógyszert, ami nem árt a babának"
mert ilyen nem létezik.
"Hidd el, hogy ez a "minden mindegy" hozzáállás nem segít"
Ez igaz. Ne próbáld Sziszus helyébe képzelni magad, mert 2percig is szar lenne elviselni, de valóban fel kellene állnia, ami most még nem megy. Én bízom benne, h el fogja határozni magát, megtalálja a Neki való segítséget, és akkor jönni fog a baba is. De itt mi ehhez nagyon kevesek vagyunk, nem ez a topic fog segíteni Rajta. Sziszus problémája túlmutat ezen, és kif ártalmas, ha ehhez hasonló hszeket olvas...
Bocs, megint Én.
"A következő is viszonylag hamar meg tudott foganni, viszont -val.szeg.- az állandó stressztől nem tudott megmaradni."
Ez durva, és semmi alapja. A stressztől nem megy el a baba. Egy gondmentes terhességnél tótágast is állhatunk, ha pedig gond van, hiába fekszünk. Sajnos.
"Miért nem mész el egy pszichiáterhez"
mert volt már többnél is és úgy érzi nem segít.
"íratsz fel olyan gyógyszert, ami nem árt a babának"
mert ilyen nem létezik.
"Hidd el, hogy ez a "minden mindegy" hozzáállás nem segít"
Ez igaz. Ne próbáld Sziszus helyébe képzelni magad, mert 2percig is szar lenne elviselni, de valóban fel kellene állnia, ami most még nem megy. Én bízom benne, h el fogja határozni magát, megtalálja a Neki való segítséget, és akkor jönni fog a baba is. De itt mi ehhez nagyon kevesek vagyunk, nem ez a topic fog segíteni Rajta
. Sziszus problémája túlmutat ezen, és kif ártalmas, ha ehhez hasonló hszeket olvas....:Angi:.
2004.06.14 21:24
Sajnos hiába esel nekem több ponton .
Biztos te is hallottál már lelki erdetű meddőségről, amikor semmi kimutatható oka nincs annak, hogy miért marad el a gyermekáldás. Biztos olyan párokról is hallottál, ahol, mikor végre elszánták magukat az örökbefogadásra, megfogant a várva-várt baba. Ha az anya lelkiállapota kihat a terhességre, akkor miért zárod ki, hogy a sok stressz olyan hormonokat szabadít fel, ami miatt nem tud a baba megfoganni-megtapadni?
Amúgy, még, ha nincs is orvosi szempontból igazam, ebben a mondatomban semmi durva nincs!!
A pszichiáter-kérdéshez: nem érzés kérdése! A pszichológusban hinni kell, együtt kell vele működni az eredményért, de a pszichiáter által felírt gyógyszerek hatékonysága nem hit kérdése. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy nem hiszel az inzulin, algopyrin, vagy akármi más gyógyszer hatásában.
A mai gyógyszerekre természetesen mindig rá van írva, hogy terhesség alatt-főleg az 1. trimeszterben- nem adható, nem javasolt. Ez önvédelem. Ettől még számos gyógyszert lehet biztonsággal szedni úgy, hogy a babának nem árt. Főleg, ha a kismama foylamatosan csökkentve az adagot 1-2 hónap alatt elhagyja.
Lehet, hogy ez a topik nem segít neki, valamiért mégis jár ide, írogat is, én pedig úgy tudtam, hogy ez egy nyilvános topik, hát én is hozzászóltam.
Biztos te is hallottál már lelki erdetű meddőségről, amikor semmi kimutatható oka nincs annak, hogy miért marad el a gyermekáldás. Biztos olyan párokról is hallottál, ahol, mikor végre elszánták magukat az örökbefogadásra, megfogant a várva-várt baba. Ha az anya lelkiállapota kihat a terhességre, akkor miért zárod ki, hogy a sok stressz olyan hormonokat szabadít fel, ami miatt nem tud a baba megfoganni-megtapadni?
Amúgy, még, ha nincs is orvosi szempontból igazam, ebben a mondatomban semmi durva nincs!!
A pszichiáter-kérdéshez: nem érzés kérdése! A pszichológusban hinni kell, együtt kell vele működni az eredményért, de a pszichiáter által felírt gyógyszerek hatékonysága nem hit kérdése. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy nem hiszel az inzulin, algopyrin, vagy akármi más gyógyszer hatásában.
A mai gyógyszerekre természetesen mindig rá van írva, hogy terhesség alatt-főleg az 1. trimeszterben- nem adható, nem javasolt. Ez önvédelem. Ettől még számos gyógyszert lehet biztonsággal szedni úgy, hogy a babának nem árt. Főleg, ha a kismama foylamatosan csökkentve az adagot 1-2 hónap alatt elhagyja.
Lehet, hogy ez a topik nem segít neki, valamiért mégis jár ide, írogat is, én pedig úgy tudtam, hogy ez egy nyilvános topik, hát én is hozzászóltam.
2004.06.14 22:16
Huu, én csak Zsunak írtam le mi van ... rajtam nem kell vitatkozni.
Én -aki átéltem ezeket a dolgokat- nehezen adnék tanácsot bárkinek is ... talán elmondanám a saját tapasztalataimat,
pl: hogy szerintem ha számítana a lelki hozzáállás akkor most egy boldog egy éves kislány szuszogna mellettem, és 36 hetes hatalmas pocakkal üldögélnék itt és nem ebbe a topikba írogatnék ...
És senki semmilyen gyógyszerről nem garantálja, hogy nincs mellékhatása, ha 0,01% az nekem már sok ...
Ja, és hány olyan párról hallottunk akik elindították az örökbefogadást és mégsem fogant meg a babájuk ...
Szilvi
Én -aki átéltem ezeket a dolgokat- nehezen adnék tanácsot bárkinek is ... talán elmondanám a saját tapasztalataimat,
pl: hogy szerintem ha számítana a lelki hozzáállás akkor most egy boldog egy éves kislány szuszogna mellettem, és 36 hetes hatalmas pocakkal üldögélnék itt és nem ebbe a topikba írogatnék ...
És senki semmilyen gyógyszerről nem garantálja, hogy nincs mellékhatása, ha 0,01% az nekem már sok ...
Ja, és hány olyan párról hallottunk akik elindították az örökbefogadást és mégsem fogant meg a babájuk ...
Szilvi
Sz.
2004.06.15 05:58
Szisztok!
Rjuli: a BJ-s topikban éppen te "estél nekem", mikor egy másik szituációban céloztam a kismama felelősségére. Szerinted az nagyon bántó és igazságtalan volt. Másnak pedig azt írtad, hogy próbálja magát a "majdnem szülők" helyébe képzelni, milyen kihordani és nem megkapni a babát, hazamenni, és az üres kiságyat kerülgetni. Szerintem, ha Szilvi depressziós (nem tudom, hogy az-e, és ha igen, szüksége van-e gyógyszeres kezelésre), akkor valóban segítségre van szüksége, de semmiképpen nem arra, hogy "na, szedd már össze magad!".
A hsz-ed végén te kérsz elnézést, ha esetleg durván fogalmaztál volna. Hm. Szerintem nem durva voltál, hanem egy kicsit kioktatós.
Egyetértek Angival abban, hogy attól, hogy egy fórum nyilvános, és bárki megírhatja a véleményét, attól még nem biztos, hogy hasznos ezt tennie. Ilyen a BJ-ról szóló is szerintem, meg az alkoholista anya által indított is. Például abban az esetben sem hasznos ilyen fórumokon keresztül tanácsokat adni.
Szilvi: régóta gondolkodtam, hogy írjak-e neked, de aztán a fentiek miatt mégse tettem. 2003 nyarán szültem annál az orvosnál, akinél akkor te is, és egyidősek is vagyunk, ezért követtem a történetedet. Még mindig hozzá jársz?
Rjuli: a BJ-s topikban éppen te "estél nekem", mikor egy másik szituációban céloztam a kismama felelősségére. Szerinted az nagyon bántó és igazságtalan volt. Másnak pedig azt írtad, hogy próbálja magát a "majdnem szülők" helyébe képzelni, milyen kihordani és nem megkapni a babát, hazamenni, és az üres kiságyat kerülgetni. Szerintem, ha Szilvi depressziós (nem tudom, hogy az-e, és ha igen, szüksége van-e gyógyszeres kezelésre), akkor valóban segítségre van szüksége, de semmiképpen nem arra, hogy "na, szedd már össze magad!".
A hsz-ed végén te kérsz elnézést, ha esetleg durván fogalmaztál volna. Hm. Szerintem nem durva voltál, hanem egy kicsit kioktatós.
Egyetértek Angival abban, hogy attól, hogy egy fórum nyilvános, és bárki megírhatja a véleményét, attól még nem biztos, hogy hasznos ezt tennie. Ilyen a BJ-ról szóló is szerintem, meg az alkoholista anya által indított is. Például abban az esetben sem hasznos ilyen fórumokon keresztül tanácsokat adni.
Szilvi: régóta gondolkodtam, hogy írjak-e neked, de aztán a fentiek miatt mégse tettem. 2003 nyarán szültem annál az orvosnál, akinél akkor te is, és egyidősek is vagyunk, ezért követtem a történetedet. Még mindig hozzá jársz?
Ági
