Anikó!
Gratulálunk, és sok boldogságot kívánunk az egész kis családnak!
Katus!
Nagyon édes Ancsi!
Nálunk a húsvét katasztrófa volt. Lent voltunk Gyomaendrődön apóséknál két napot, amit Dóri szinte végig üvöltött, főleg ha valaki meg akarta fogni. Éjszaka óránként felsírt, majd hajnal ötkor úgy döntött ő többet nem alszik. Útközben is csak másfél órát aludt, a többit ott is végig üvöltötte. Azóta itthon regenerálódunk.
Tegnap voltunk a védőnőnél, és kértünk az Esektől beutalót neurológiára, ahogy azt még az első gyógytornász javasolta. Természetesen nem értették miért, hisz szerintük Dórinak kutya baja, és minden problémát, amit felsoroltam csak megmosolyogtak, és közölték, hogy ezt gyógytornász nélkül is kinötte volna. Arra pedig, hogy görbén ül az aszisztens csajszi közölte, hogy mit akarok, ő még kicsi, és nem tudja úgy megtartani magát, mint felnőttek. De majd erősödik, és akkor szépen fog ülni!
Végül enyhe gúnyos mosollyal az arcukon adtak beutalót, de csak júniusra van időpont, addig lehet, hogy helyre is jön!
Nem értem ezt, miért baj, ha az ember estleg még akkor akar egy picúrnak segíteni, amikor még könnyebben fejleszthető? Mondván régen is ember lett belőlünk, pedig nem voltak ilyen lehetőségek.
Ezt úgy utálom, ilyenkor kérdezem, hogy minek használunk, akkor autót, mikrót, hűtőt, mobilt, ..... hisz régen ezek se voltak!
Na de lesz@rom őket, mert én látom, hogy egyre többet ügyesedik, és fejlődik Dóri!
Kata!
Jobbulást Marcinak! Remélem jövő héten, már össze tudunk futni!