Sziasztok!
Olvasgatok ám, csak írni nincs erőm...
Amióta bejött a jóidő azóta a kertben teszek-veszek. Muszály, mert tavaly nyár végén-ősszel építkeztünk, és amit itt hagytak.... Komolyan. Katasztrófa. Hulladékfa, darabvasak, sittkupacok, törött cserepek, téglák mindenhol ameddig a szem ellát. Van 2 kutyánk is, ők meg gödröket ástak, 4 diófánk, a leveleket nem sepertük össze, szóval, mint a c..putri.
De jelentem alakul. Mier bejövök, hulla vagyok. Mire végigolvasom mit írtatok elfelejtem az elejét.. Szóval nem csak fáradt, de szenilis is vagyok..
Remélem a második harmadban, már több energiám lesz.
Gyorsba reagálok azért
barack: hurrááá.
Örülök, hogy nincs semmi baj. jajj de jó.
tilda: Akkor hajrá a következő baba remélem gyorsan jön. Doki mit mondott? Várnotok kell még valamennyit, vagy nem?
kórház: Nekem van összehasonlítási alapom. Tehát. A nagyobbik lányomat az újpesti szülőotthonban szültem. Nem tudom ki ismerte, de eléggé lepukkant volt. Volt egy sima vajúdó szoba ( kb akkora, mint egy panel félszobája ) abban volt egy fotel, egy ágy, egy puff a földön és előtte lógott a plafonról egy kötél. Na itt voltam én. Állítólag volt egy alternatív szoba is, de nem láttam. A szülőszoba 3 ágyas volt függönyökkel elválasztva és a szülőágy egy hatalmas ablak előtt volt....
A szülés előtt én feküdtem bennt 2 napot. Az ágy siralmas. Volt egy vékonyka matrac és alatta meg egy fa lap. Kemény mint a kő. Rádásul 5-6 ágyasak voltak és aki megmozdult arra felkelt éjjel mindenki, mert mindegyik ágy úgy nyikorgott-nyekergett, hogy csak na. A szülésnél. Volt beöntés, wc 1 db. Amikor én szültem akkor csúcsforgalom volt.... A borotválás HASZNÁLT! borotvával történt... Fájdalomcsillapítást nem adtak ott, még 14 óra után sem. A szülésem pont műszakváltás és egy csapat orvostanhallgató látogatása alatt történt.. A doki a könyökével nyomta ki a gyereket belőlem. A szülés után. A csecsemős nővérek között volt olyan aki szó szerint üvöltött velem, amiért nem tudom normálisan mellretenni a gyerekemet..
Így leírva elég borzalmasnak tűnhet, de nem volt az. A szülésznő aranyos volt, a dokimat imádtam, a másik doki aki stoppolt az az egyik kedves vásárlóm volt anno a vegyesboltban. Anyámék kinnt dekkoltak a szülőszoba előtt, ő meg rohangált ki hozzájuk 10 percenként, hogy éppen hol tartok, és nyugi, stb. A férjem ott lehetett végig. Nem parancsolgattak, nem sürgettek, nem volt senki sem türelmetlen, ideges. Ezek azok amik számítanak szülés alatt szerintem.
A második lányomat vácon szültem. Nagyon féltem tőle, mert CSAK rosszakat hallottam a kórházról. Halvaszülés orvosi műhiba miatt, törések, elvérzések stb.. Rettegtem. Aztán eljött az a nap, mikor be kellett feküdjek, mert hugyuti fertőzésem lett. Egy hetet voltam bennt. A nővérek aranyosak voltak mindíg. Persze nem mindenkivel. Amilyen a mosdó, olyan a törölköző... Amikor eljött a nap, hogy elindítsák kicsi lustaságomat, bekerültem egy olyan szülőszobába, ami új, szépen csempézett, meleg színek, gyönyörű kilátás, 1 ágy, bordásfal, zuhanyzó, labda. 3 féle fájdalomcsillapítási lehetőség. A szülészők iszonyú édesek. Jöttek, beszélgettek, ha kellett, bíztattak, ha kellett. A dokim is a rendelési idejét megszakítva feljött ellenőrizni, hol tartok. Zene szólt. Nagyon szuper volt az egész. És ugyan olyan csodálatos volt az egész, mint abban a lepukkant szegényes romhalmazban.
Na jó hosszúra sikeredtem, de a lényeget remélem kiszűrtétek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hülyeség az, ha valakinek rossz élményei vannak egy kórházról. Mindannyian mások vagyunk, másokat tapasztalunk, és ha ez a tapasztalat pozitív akkor az fantasztikus.
Kívánom mindenkinek, hogy legyen ilyen jó élmény aszülés, még akkor is, ha hosszú és fájdalmas lesz. ( de nem lesz..
)
Na puszi mindenkinek. Meg világbéke, meg minden.. ( ejj de ömlengős vagyok ma... hülye hormonok..
)
