Sziasztok!!
Pepitanna: Hát igen a nosztalgiázás nagyon jó dolog, de én sem cserélném el semmiért az anyuka szerepet..
A férjemről, most inkább nem nyilatkozom, mert nagyon haragszom rá...
(
na jó, azért őt sem cserélném el)..
Úgy tűnik Pannit is utolérte a "szeparációs szorongás", most legtöbbünknél ez a menő..
Ne aggódj, majd kinövi..
Addig is nincs más dolgotok, mint sokszor megölelni egymást és komoly puszi cserékbe bonyolódni..
Mia: Akkor megint egy cipőben fogunk járni, mert most szombaton megyünk a szülinapi bulira.. (bár az én dolgom egyszerűbb lesz, mert csak egy napig tart, bár annál intenzívebb, mert lesz min. 15 felnőtt, akivel meg kell harcolnom a gyerekeim jogaiért..
) Majd sokat gondolok rád és küldöm a rengeteg türelmet és a még több "jóképet", amit majd tudsz "vágni" a szitukhoz..
Bár türelemből most nekem sincs túl sok, de azt a kicsit szívesen megosztom veled kedves sorstársam..
Aztán meg majd jól beszámolót cserélünk.. vagy ha a szükség úgy hozza, beutalót egy jó kis rehabilitációs központba..
Ja, és még mindig azon röhögök, ahogy elképzelem, hogy ülsz a kádban és azon morfondírozol, hogy miért is kívántál boldog névnapot Lórinak svédül, a nyolcadik hófordulóján..
Ami a barátnős sztorit illeti, döbbenet, hogy milyen emberek vannak..
Biztos emlékszel, még régebben beszélgettünk az egy ágyban alvásról és akkor én be is vállaltam, hogy mi bizony együtt alszunk Matyival.. (mondjuk akkor már csak a helyhiány miatt..) Már akkor is írtad, ezt a sztorit, de akkor még csak a házasélet megromlása kapcsán.. Én már akkor is akartam írni, hogy szerintem valószínűleg nem az együtt alvás miatt nem tudják a kisfiút átszoktatni a saját ágyába, hanem más probléma lehet... És ez most itt világosan meg is mutatkozott.. sajnos..
Amíg nincs biztos érzelmi háttere az apróságnak, addig úgysem mennek semmire... És ilyet mondani egy ilyen pici gyereknek...
Komolyan mondom, nem értem az embereket..
Most én is azon gondolkozom, hogy, hogy forgassam az ágyakat, hogy Matyi külön kerüljön, mert így már elég nyugtalanul alszik.. Kérdeztem is Tőle tegnap, hogy akarja-e, hogy szét húzzuk az ágyakat.. És akarja.. már akkor rögtön át akarta rendezni a szobát.. Úgyhogy én emiatt nem aggódom..
A házasélet pedig nem feltétlenül ágyhoz kötött..
(szerintem)
Na, most megyek, mert felébredt Ákos..
pussz
Móni