Szia Beatrix,
Nem veszek semmit okoskodásnak
Örülök, hogy írsz. Van egy szívbéli jóbarátnőm, de Ő csak 3-4 hetente tud jönni, mert 50 kmre lakik. Telefonálunk is, de Ő persze elfogult, ezért mások véleményére, tanácsaira is kíváncsi vagyok.
nem sorrendben válaszolok:
- "szunnyadó vulkán" NAGYON!! jó kifejezés. Igen ilyen ez a házzasság, és a Karcsi. De ilyen mióta megismertem. Vagyis kb. féléve jártunk mikor ez kiderült. De akkor már kicsit késő volt. Mert ugye a szerelem, sokat megbocsát. És 1-1,5 év után már házasok voltunk. Ez nem igen volt rövid idő szerintem, mert együtt laktunk a kezdetektől. És hosszabb párkapcsolatban is volt már tapasztalatom.
- 2.stádium, biztos, hogy nem volt helyes kikötés! Ezt pontosan tudtam. Csak azért léptem meg, mert vannak olyan emberek, akiket gardírozni, irányítani kell, különben ellszálnak. A férjem eddig MINDENHOVA elmehetett, sehova nem kellett kérdzkedni. És egy csepp féltékenység sem volt bennem, pedig kompromitáló fotók is akadtak a kezembe. De tudtam, hogy ez a hobbijának része, hát így még ekkor is megbíztam benne. (a családban is ki lett jelentve, ilyen téma, felmerülésekor, hogy "hát ez a mi családunkban nem divat", mármint a megcsalás. És mikor összeházasodtunk akkor megbeszéltük, hogy nem azért házasodunk, hogy elváljunk, vagyis csak akkor válok én el, ha üt, ver, iszik és veszélyezteti a leendő gyerekeket. Ezért volt ez a határtalan bizalom is részemről. Meg nem megbízhatatlan és hazudós, rosszul is hazudik, meg nem hajtja a vére sem, a szex sem. Ezért gondolom, hogy tényleg véletlen szerelem volt ez a Fanni, ahogy Ő is mondja.)
Lehet, hogy ez a nagy bizalom is hiba volt. Ezért próbáltam "bekeményíteni" a 2.stádiumban.
Azt is kigondoltam, hogy pl. lenne 3-4 nap egy hónapban, magára, a hobbijra. De ez olyan dedós dolog. Ha Ő nem tudja, mennyit kellene itthon lenni, és hogyan eltölteni az itthon töltött időt... (nem pl. tv, számítógép, meg döglés) .. akkor én nem tudom ezt erőltetni.
- igen, előfordulhat ez még többször is. De nem tudok ellene tenni.
- engem nem hibáztat. de pl. folyamatosan hangoztatja, hogy este, ha valami gondolatát pl. nem tudjuk megbeszélni, vagy elmondani, mert valamelyik beszél, sír, nem tudunk egymásra figyelni, : "látod, nem tudunk így beszélgetni." mire én: "fürdetés után is tudnánk". Karcsi:"ez nem olyan, mint a pszichológusnál, hogy a megadott időben kell elmondanod, hanem akkor beszélgetünk amikor eszünkbe jutnak a dolgok, nem?" (nem értem, mi baj történne, ha később beszélnénk meg, fürdetés után??)
de nem hibáztatja a gyerekeket sem, szereti Őket, nem csinálná vissza, sőt azt mondja, ha mi nem lennénk sehol sem tartana az életben, a hobbijában, a munkájában, anyagilag, barátilag, szakmailag... ahogy mondani szokták: na erre varrjunk gombot...
mi vagyunk tehát a fő motiváció, éltető erő, és mégis balhézik, meg megcsal.
Tehát a miértek: szerinte is csak az önzőség, meg hogy nem volt felkészülve arra, mivel jár a gyerek a párkapcsolat szempontjából.
- újabb energia a kapcsolatba: de tényleg megérné. De most semmi erőm ehhez. Vagyis nincs kedvem erőlködni. Meg véleményem szerint talán rendbejöhetnek a dolgok hónapok múlva, de szerelem nem lesz. Mint pár, talán akkor találunk igazán újra egymásra, ha majd visszamegyek dolgozni, emberek közé, nekem is lesznek új ismerőseim, új feladataim, "új titkaim". Akkor nem mindennap itthoni elnyűtt melegítőben leszek, egy érdekesebb nő leszek talán. Ezek az új dolgok nekem most nem igazán hiányoznak még, de lehet, hogy Karcsinak igen.
Egyébként éppen ma d.u. mondta, hogy Ő nem akar felégetni minden hidat, mégha én "minden mindegy" alapon vagyok sem.
Ja, és most moziban van a haverjával. Megkérdezte elmehet-e, én meg mondtam, hogy nem kell kéredzkednie. De azt válaszolta, hogy Ő el akar kéredzkedni.
Szóval én is szeretném ha javulna a dolog, de per pillanat nem tudom mit kellene tennem, még ezen kívül. Egyébként, azt is ma mondta, hogy a mi a Fanni előtt volt, az az aranyközépút, hogy elmehet ahova akar, de megbeszéljük, meg szokott mesélni, mi volt. És nem vagyok egy hárpia, hogy, ha én most kevésbé mehetek, akkor ne mennjen Ő sem.
- időt szakítani egymásra kettesben LEHETETLEN, így hogy már ketten vannak. Nincs olyan aki mind a kettőre vigyázni tudna, mivel a kisebb még elég kicsi, szopik is, stb. Őszig semmi kilátás erre, addig még főszezon a munkahelyen, és "kisebb" építkezés is vár ránk.
Beatrix, már kezded elég jól ismerni a részleteket. Szerinted mit kellene tennem most.
Én most várakozó állásponton vagyok. Most neki kellene egy kicsit "tepernie", meg igyekeznie, szerintem.
Nem tudom mit tehetnék még, hisz eddig is én voltam a mártír, és a "szent" aki megtesz mindent, feláldozza magát a gyerekekért és elvisel és megbocsát minden "vulkánkitörést". Ez engem is zavar és Karcsi mondta, hogy Őt is, hogy ilyen "mártírszerepbe" kényszerültem, és kényszerít engem. Engem nem azért zavar, mert rosszul érzem magam ettől - a gyerekek miatti lemondások, hanem csakis egyedül az ideg és az agresszió zavar.
Egyet nem tudok és nem is akarok megtenni, hogy "topmodell" módjára lejtsek itthon, díszpompában, éjszaka nem aludva, mintás körmöket fessek, reggel 5kor keljek belőni a hajam, este főzés helyett meg beleugorjak a harisnyataróba és a bébidollba, stb. (amúgy meg utálja a festett körmöt) Erre enegriám sincs, meg természetellenes is. (Persze azért ne úgy képzelj el, hogy ápolatlan vagyok és elhagyom teljesen a külsőm.)
Lehet, hogy nem tudok minden nap jönni mostanában, mert ki kell cserélni az itthoni gépet a munkahelyire. És az installálások, mentések eltarthatnak 2-3 napig.
De remélem még azért váltunk néhány levelet.
köszönöm a lélekápolást, Te hogy keveredtél erre a topikra?
Egérke