Na itt vagyok!
Kicsit összekuszálódtak a dolgok. Talán most már helyreáll a rend. Niki amióta lázas volt rengetegszer ébredt éjjel. óránként, fél óránként. Csak felébredt, aztán bementem hozzá, vsszaadtam a cumit és tíz perccel később elaludt. Ez baromi fárasztó volt. Reggelre úgy éreztem meghalok, pedig ugye a nap még csak akkor kezdődik. Ideges voltam, mindenre és mindenkire, utáltam mindent, az időjárást ( ezt még most is ) a felső szomszédot, aki éjjel 11- or még zuhog, aztán hajnali fél 5- kor meg már újra, z összes lakót, aki dohányzik és a konyhában meg a fürdőszobában, emiatt nálunk is büdös van, magamat, amiért nassiztam az életben maradáshoz és emiatt megálltam a fogyásban... balablabla.
Elegem volt az éjszakázásból, abból hogy Niki állandóan nyekergett, valszeg csak hisztiből. Mikor átmentünk Anyámhoz, hogy edzek egy kicsit végig bőgött, Anyum kezében, aztán az enyémben vigyorgott. Legszívesebben hisztiztem és toporzékoltam volna, hogy nincs 40 perc, amit nyugalomban eltölthetek. Tegnap aztán javulni kezdett a helyzet. Remélem nem lesz visszaeső.
Ha nem nyűgös, akkor egy tündér. Állandóan dumál és úgy áll négykézlábra, hogy a talpaira, meg a tenyerére támaszkodik.
Persze ez eléggé labilis pozíció, de azért kisérletezik.
Most pöttyentek pár személyeset:
Anyany- ugyanarra a táskára licitálunk a teszveszen, ha úgy érzed többet ér Neked, mint nekem, nem licitálok rád és megspórolhatod a postaköltséget, mert a bátyámék Ménfőcsanakon laknak és elhoznák Neked. Vagy nekem.
Wicca! sajnálom a párodat. Most sem lehet könnyű, de ha hazaengedik kapsz majd még egy gyereket, mert Ő sem ugrálhat még sokáig. Az exemmel átéltem ezt. Ő nagyon csúnyán viselkedett, még ma is felzaklat, ha eszembe jut.
Zsula! Kicsi Krisztiánnak nagyon boldog névnapot.
Lara! Hannusnak miharabbi jobbulást. Szegénykék, annyira le tudnak gyengülni egy rövid betegségben is.
Esernyőkocsi- teszveszeltem egyet, hogy lépcsős helyekre is bejussak, meg buszra is szállhassunk. A naggyal ez egy kicsit körülményes volt. Amit én nagyon szem előtt tartottam, az az volt, hogy ne legyen a tolóoldalon keresztmerevítő, mert a párom is, én is elég nagyokat lépünk és nem akartuk állandóan a kocsit rugdosni. Végül ugyanazt a márkát vettük, mint ami a másik, mert azzal borzasztóan elégedett vagyok. Nem is válnék meg tőle, az esernyőkocsit szerintem ritkán fogjuk használni.
További szempontjaim: jó rugózás- utálom a zötyi kocsikat, kupola, ötpontos öv, állítható lábtartó.
Szerintem jól jártunk a kicsi kocsival, mert a lábzsák, az esővédő és a szélfogó is passzol hozzá, lévén azonos márkájúak. Majd megpróbálok képet feltenni róla.