Sziasztok!
Kryss, szinte egyidőben írtunk, ezért nem láttam a kérdéseidet.
Röviden: arról van szó, hogy a csecsemőotthonban levő gyerekek nem mindegyike örökbeadható. Vannak olyanok ott, akiknek a szülei krízishelyzetbe kerültek és átmenetileg gondozzák a gyerekeket. Vannak, akikről nem mondtak le, és ha az anyukája három havonta 1X megnézi, akkor hivatalból sem kezdeményezhetik az öf-t. Ugye első a vér szerinti család, és mindent megpróbálnak azért, hogy együtt maradjanak. Ha ez nem megy, és lemondanak róla, akkor keresnek a várakozók közül szülőt. A gyereknek keresnek szülőt, és nem fordítva. Ezért nem az történik, amit sokan hisznek, hogy bemész egy otthonba, és "válogatsz".
Egyébként nagyon jó kérdés ez, én is attól féltem, hogy hogyan fogom "felismerni", hogy melyik a mi gyerekünk. Hiába mondják, hogy itt egy gyerek, nézd meg, ha nem tetszik, mondd meg, ajánlanak majd másikat - ez valahogy nem fért az agyamba... Most már értem. Van azért ráérzés, meg "szerelem első látásra".
Amellett én bíztam a hivatalban is, hittem benne, hogy ők ismernek bennünket jobban - tesztek, pszichiáter vizsgálata, környezettanulmány - tehát tudatosabbnak hittem az ő megkeresésüket, mint olyanét, aki esetleg aki sosem látott bennünket.
Remélem, sikerült valamit kihámoznom a dolog lényegéből: tehát úgy hoztuk el Kiscsikót, hogy nem tudom, hogy a zoknis kölöknek mi a státusza, van-e családja, s soha nem mondhatom azt később, hogy "mégis a másikat kellett volna"...
Végleges kb. 1 hónap múlva lesz, ha addig Kiscsikó vagy mi nem lépünk vissza
Amúgy köszönöm, hogy írsz a lányodról - és mindenkinek, aki megteszi - mert sok tanulnivalónk van, és ez nagy segítség nekünk!
Mindenki a "Nagy Húsvéti Készülődésben" van? Azért ez a csend???