Már januárban eldöntöttük, hogy szeretnénk menni fizetős lombikra. Mentünk volna már januárban konzultációra, de feleslegesnek gondoltam, mivel közben mentünk Párizsba. Konzultációra február 11-én mentem és mondtam a dokinak, hogy szeretném minél előbb kezdeni. (akkor már pecsételtem és másnap meg is jött). Mondta rendben, akkor legyen egy antagonista protokoll. Megkaptam a recepteket, ki is váltottam és 3. napon elkezdtem szúrni a puregont. Közben kellett szúrnom 2x orgalutrant, ami hasonló mint a deca, csak nincsenek a jellemző mellékhatsáai és máshogy fejti ki a hatását. Megint idő előtt érleltem a tüszőket, így azt hiszem 12.cn-en, 23-án volt a leszívás, amikor megszabadítottak 21 petesejttől, amiből 11 volt érett. Másnap 10 Maszatka indult útnak. Telefonálnom kellett 2. nap is, akkor azt mondták 5-6 gyönyőrű Maszatkánk van és csütörtökön menjek transzferre. Mentünk is csütörtökön, amikor is közölték, hogy várjak lent (közben mindenkit terelgettek fel transzferre), mert beszélnem kell a dokial. Teljes lett a pánik, hogy nem élte túl egy Maszatka sem az éjjelt
Aztán közölték, hogy az az 5-6 olyan szép, hogy nem tudnak dönteni, jöjjünk vissza szombaton blasztóra. Szombaton korán reggel kellett menni, és amikor bevittek a műtőbe, akkor jött a biológus csajszi és mondta, hogy egyszerűen gyönyörűek a picik és 2-t le is tudtak fagyasztani. Elmondta, hogy az egyiknél már elindult kifelé az embrió a burokból és mind2 picúr 2x akkora, mint ilyenlkor az átlag blasztók és ők szinte már sírnak is, annyira "valósak".
Amikor mindenkivel végzett a doki, bejött hozzánk az őrzőbe és elmondta hogy az én blasztóim olyan szépek, hogy tankönyvbe illene a képük.