Ja, a sztori lemaradt.
Szóval eddig is utáltam a városi buszsofőröket /tisztelet a kivételnek/, de ma még jött rá egy lapáttal.
Jövök haza suliból, előttem egy személykocsi, utánam több. Buszmegállóból a busz jelez, hogy jönne ki, de már jön is. A bunkó ....
Egyeltalán nem zavarta, hogy a mögötte lévő kocsisor első autója már éppen mellett van, hiszen én másodikként kb. a hátuljánál lehettem. Vagy szerintem csökkent látású és nem látta a tükörben, vagy nem is tudom mit mondjak. A lényeg, hogy blokkolt a sor, csikorogtak a gumik az aszfalton, szóval szerintem csuklott a sofőr anyukája, 1-2 ember tuti emlegette.
Én nem, mert attól jobban megijedtem, hogy mi van Dórival, ugyanis rendesen buktunk előre ahogy a fékre tapostam. Ráadásul előttem utánam autó, akár rosszul is járhattam volna, hiszen ha nem jók a reflexek, nem elegek a köv.táv-ok, akár elől-hátul tört volna a kocsink.
Szegény Dórim szerencsére nem ijedt meg, inkább meglepődött, mert miután "visszadőlt" az ülésébe azt kérdezte "Ez mivóóólt?"
Aztán a haaaappyend
, miután hazaértünk, rá vagy egy órára ugyanabban a buszmegállóban egy busz "legyalogolt" egy autót. Pont látszik az ablakunkból az ominózus megálló. A kocsi sérüléséből ítélve, szintén a sofőr sietsége miatt.
Az elején azért irtam a kivételt, mert találkoztam ám én olyan buszsofőrrel aki a megállóba guruláskor a kezén mutatta hányadik ajtóhoz menjek babakocsival, mert csak ott fér fel.
K.